Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-22
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.22 . 21 A fogyatkozás másik oka, hogy a fiatalok későn, illetve csak egy, legfelje bb két gyermeket vállalnak. Ez a körülmény változotte az elmúlt évtizedben? – Európában sehol nem növekszik a natalitás az őshonos lakosság körében (kivétel persze Koszovó). A huszonéves fiataloknál a családalapítási hajlamot felváltották a karrierépítés i és továbbtanulási igények. Ez a körülmény a jövőben csakis a biztos jövedelemmel és munkalehetőséggel váltható ki. Azt hiszem, szociális és családtervezési programokra is szükségük lenne a magyaroknak. Mi a helyzet a továbbtanulással? A magyarországi eg yetemekre iratkozók száma nőtt vagy csökkent az elmúlt időszakban? – A migrációs motívumokat, a titói Jugoszlávia földrajzipolitikai nyitottságával szemben, a kilencvenes években a háborúzó ország bezártsága, az elszegényedés, a munkanélküliség, a leszűk ült szociáliskulturális kisebbségi élet, a kilátástalanság, a tehetetlenség érzése váltotta ki az fiatalokból. Korábban évente több mint száz egyetemista és majdnem annyi középiskolás ment át Magyarországra. A vajdasági egyetemisták egy része új életlehet őségként élte meg a külföldön való tanulást, de a beilleszkedés nem problémamentes. Ők a magyarországi közegen belül is leggyakrabban a vajdasági „szubkultúrához” csapódnak. Jelentős részük csak a vajdaságiakkal, sorstársaikkal érintkezik, ők a (magyar) „k ülföldiek”. Kutatásaink azt mutatják, hogy az unióban is nehéz jó munkát találni, sőt amennyiben Szerbia hamarosan belépne az Európai Unióba, a legtöbb egyetemi hallgató szívesen választaná a hazatérést, persze munkalehetőség esetén. A Vajdasági Ösztöndíjt anács tagjaként mondhatom, hogy újabban csökkent az anyaországba igyekvő főiskolások és az alapképzésen résztvevő hallgatók száma, de a részképzésre se jelentkeznek elegen. Ennek az oka lehet a pénztelenség, vagy a hatalmas versengés a külföldi egyetemek t ömegesedése során, meg nem utolsósorban az, hogy Vajdaságban tíz, állami vagy magán karon/főiskolán/kurzuson tanulhatnak legalább részben magyarul. Ami viszont növekvő tendenciát mutat, az a magyarországi doktori kurzusokra való jelentkezés. Az előző kérd éshez kapcsolódik az is, hogy a külföldön tanulók, a kivándorlók között sokkal több a szakember, az értelmiségi, akiknek utódjaik, gyermekeik is külföldön tanulnak, s nem térnek már vissza. – Ami a külföldön dolgozók képzettségét jellemzi, ez többé nem a „kínálattól” függ, hanem főképp a külföldieket tervszerűen befogadó ország „keresletétől”. Elsősorban a meghatározott profilú szakemberek iránt mutatkozik kereslet. Az anyaországba értelmiségiek, írók, újságírók, informatikai szakemberek, mérnökök, a nyuga ti országokba pedig újítók, programozók, mikrobiológusok, a tudományok doktorai, egészségügyi szakemberek, művészek, sportolók mennek, lehetőség szerint kezdőtőkével. A sikeres szakemberek gyermekei valóban nem térnek már vissza. Nekünk azonban meg kellene szerveznünk a diaszpóracirkuláció elve alapján a külföldön karriert befutott szakemberek hazalátogatásának, itthoni részmunkavállalásának a lehetőségeit! Ne szakadjanak el a vajdasági magyarok a térségtől, hanem hozzák haza a tapasztalatukat, esetleg a t őkéjüket! Ma fontos előnyt jelent akár kapcsolati tőkével is rendelkezni. Mi az, ami segítene a vajdasági magyarok helyzetén, az értelmiségen és azokon, akik nem a városban, hanem a falvakban, magyar környezetükben szeretnének boldogulni? – A vajdasági m agyarok helyzetén sokat segítene, ha nem szembesülnének a mindennapos siránkozás és depressziós panaszok sorozatával, ugyanis folyamatosan emlékeztetjük őket a számbeli fogyatkozásra, a kisebbségi/hátrányos létmegélésre, a munkaerőpiaci esélyegyenlőtlensé gre, a szervezetlenségünkre, az izolálódásra, a stratégiahiányra, miközben nincs világos jövőképünk. Ehelyett tudatosítanunk kellene a versenyképesség, az iskolázottság, a vállalkozás fontosságát, az önszerveződés, a nyitottság jelentőségét a pozicionálásb an. Az utóbbi három évben egyébként érezhetően több magyar elsős hallgatóm van a szabadkai Közgazdasági Karon is. A versenyképes tudásfejlesztés, folyamatos képességfejlesztés és tehetséggondozás esélyt ad a megmaradásra. Tartalékaink a minőséges emberi er őforrásban, az összefogásban és nem a számbeli növekedésünkben vannak. vissza
