Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtó fókusz 20 10 . 02.27 . 34 Gyakran elhajtottam. De mi liptai huszárok Sok krainákon jártunk Oravában, Moravában Már sokszor is voltunk. Ha trencsanszka bitkájában Én nem lettem volna, Bizony egés z Magyarország U cserta lett volna." A szövegben szereplő szlovák szavak: vojna (harc), plachta (lepedő), zastava (zászló), konya (ló), koza (kecske), krava (tehén), kraina (ország, vidék), trencsanszka bitka (trencséni csata), u cserta (az ördögé). Két f öldrajzi név is szerepel a dalban: Orava (Árva megye) és Morava (Morvaország). Petőfi és a szlovákok Magyarországon, a történelem iránt jobban érdeklődő - jobban is tájékozott - magyar közönség számára is szolgálnak könyvükben eddig ismeretlen vagy kevés bé ismert adatokkal a fiatal kutatók, akik alapvetően az évtizedes múlttal rendelkező hazai és szlovákiai műhelyek eredményeit próbálják a szakmán kívül is megismertetni. Így kitérnek olyan adatokra és körülményekre, amiket a szlovákok hangsúlyoznak inkább . Demmel József például azt emeli ki a kiadvány egyik tanulmányában, hogy Petőfi mindkét ágon szlovák származású volt. Neve ugyan szerb eredetre utal apai ágon, de Petrovics István, Petőfi édesapja már biztosan szlovák anyanyelvű volt. (A Petrovics család jóval korábban szlovákosodott el valószínűleg Nyitra megyében - ez más tanulmányokból derül ki.) Petőfi anyja pedig egyértelműen szlovák származású. Maga Petőfi a szerző szerint valószínűleg magyar anyanyelvű volt, de szlovák szavakat is kevert még családj a ebbe a magyar nyelvbe. Sőt, Petőfi állítólag élete végéig megőrizte szlovák nyelvtudását. Nem véletlen, hogy aszódi (szlovák) tanítója, Stefán Koren (ejtsd: Koreny) ezt mondta róla: "lássa, kedves öcsém - zo slovaka vsecko vystane este aj magyar költő". Vagyis: "egy szlovákból minden lehet - még magyar költő is". Zahorán Csaba a félreértések, illetve az eltérő terminológiák kapcsán kiemelte azt is, hogy Szlovákiában közmegegyezés van a tekintetben, hogy a szlovákok a történelmi Magyarországra más szót ha sználnak (Uhorsko), mint a mai Magyarországra (Maďarsko - ejtsd: Magyarszko). Ezzel mintegy két különböző államnak mutatják be a kétféle időszak magyar államát: Uhorskót soknemzetiségű államnak tekintik, amelynek csak egyik alkotóeleme volt a magyarság. A jelenlegi politikai helyzet A révkomáromi Kempelen Farkas Társasg képviseletében Bara Zoltán elsősorban a mai politikai helyzetet elemezte Szlovákiában, és arról beszélt, hogy bizonyos kifejezések, fogalmak használata is szinte szitokszónak számít. Ilyen tabunak tekinthető például az autonómia szó - amire rendkívül érzékenyen reagálnak a szlovák politikusok, de a magánemberek is. Bara hangsúlyozta, hogy szerinte Szlovákiában ma már nincsenek olyan nagy egységes magyarlakta tömbök, amelyekben területi auto nómiát ki lehetne alakítani, de a kulturális autonómia erősítésére szükség lenne. Különösen a nyelvi, oktatási kérdésekre kell helyezni a hangsúlyt, hiszen sokszor ott dől el egy kisebbség fennmaradása, hogy sikerüle meggyőzni a szülőket arról, hogy gyerm ekeiket például magyar nyelvű iskolákba adják be, ne szlovákba. Kollai István külön kitért a szlovák államnyelvtörvény és az annak kapcsán kiadott végrehajtási utasítások ügyére. Hangsúlyozta, hogy Szlovákia most olyan pozícióba kormányozta magát, amit to vább nem szigoríthat, hiszen már most is relatíve szoros nemzetközi megfigyelés alatt áll. Így a szlovák nyelv védelmére, erősítésére hozott intézkedéseket aligha keményíthetik még jobban a jövőben. Így, miközben civil szinten a párbeszéd és a kapcsolatok erősítésére és intézményesítésére kell koncentrálni, a magyar politikának „fel kell vennie a kesztyűt”, és egyértelműsíteni kell: mi a hosszú távú célja a szomszédságpolitika terén, illetve ahhoz milyen eszközöket kíván
