Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 02.26 . 21 A kilencvenes években az erdélyi magyar lapok munkatársai megváltóként várták a multit. Tőkét és technikát hoz, javulnak a munkakörülmények és nőnek a fizetések! – noszogatták lelkesen az újságírók a káeftéként működő sajtóvállalkozások vezetőit, hogy keressenek új, külföldi tulajdonost a lapjuknak. A Brassói Lapok aligazgatójaként , mint aki belelátott a cég pénzügyeibe, volt egy rossz sejtésem, akárcsak annak az angol lordnak, aki így morfondírozott magában: „Belépnék én ebbe a klubba! De milyen klub az, amely engem befogadna?!” Milyen befektető az, aki olyan kisebbségi médiavállal kozást akar megvásárolni, amely év végén nullszaldós vagy nagyon kis, néhány ezer eurós nyereséget könyvelhet el? Az erdélyi magyar sajtó külföldi elmagánosítása – amely együtt járt a komoly sajtót olvasók elmagányosításával – a Partiumban, a Magyarorszá ggal szomszédos megyékben, Biharban és Szatmáron kezdődött. Ott is ért dicstelen véget. Ami a Bihari Naplónál és a Szatmári Friss Újságnál történt, meggyőzte a belső erdélyi médiavezetőket és újságírókat arról, hogy a multi nem komoly, hanem bulvárlapkiad ási szándékkal érkezik. A szerkesztőségeit ugyan a legkorszerűbb műszaki felszereléssel látja el, formatervezett irodabútort is vásárol, de a szerkesztőséget és a lapot is átszabja. A multinak nincs szüksége gondolkodó, véleménymondó újságíróra, csak a c égéhez hűséges fogalmazókra. [(A kreativitás, a szakmai, etikai ismeretek hátrányt jelentenek!)] A multi kiírtja a publicisztikát, a riportot, az interjút, a könyvrecenzió, a mű, színház, film- és zenekritika számára fölösleges pocsékolás, egyegy írás legfeljebb 2 500 leütés, lehet. [(De a karakteresség szintén elüldözendő a szerkesztőség tájékáról!)] A Multi számára nem érv, hogy az olvasó szereti a jegyzetet, az idősebbje a tárcát, élvezettel olvassa a riportot, és a demokráciának is szüksége van a t ényfeltáró, oknyomozó újságírásra. Nem érv az, hogy az olvasó nem szereti az információvá hámozott híreket, nem kíváncsi minden nap egyegy kedves szőrös vagy tollas kisállat fotójára. Szereti, nem szereti, kíváncsi, nem kíváncsi – mást nem kap! Nos, a Partiumban történtek hatására ma már egybehangzó a belső erdélyi újságírók véleménye: jobb, ha a mi tulajdonunkban van a lapunk. Akinek meg néha meginog e meggyőződése, annak ajánlom Boros Ernő írását a www.hargitakiado.ro címen. A szatmári újságíró szemé ben a multi nem más, mint szellemikábítószerkereskedő, aki olyan árut dob piacra, amelynek a forgalmazását a törvény sajnos nem tiltja. A [ – bevallom, valóban anakronisztikus, de lehet, hogy a jövendőt megelőző – ] tulajdonosi struktúra biztosíthatja a r omániai magyar közösségi sajtó fennmaradását. Ennek a tulajdonosi formának a fenntartása azonban ma már lehetetlennek tűnik. A tavalyi évet a reklámbevételek drasztikus csökkenése és az átalányadó bevezetése miatt kis nyereséggel vagy nyereség nélkül zár ta a magyar nyelvű napi- és hetilapok többsége. Ezért, ha médiastratégiára nincs is, de támogatási stratégiára igenis van szükség. Elsősorban az újságírók tulajdonában lévő lapokat kell támogatni – akár kényszervállalkozásként működnek, akár alapítványi tulajdonban vannak – , csökkenteni kell azt a soha meg nem szűntethető hátrányukat, amellyel a multival, a külföldi befektetővel szemben a piaci versenyben indulnak. A közösségi újságírást fenntartó médiavállalkozásokat pedig adókedvezményekkel is támogatni kellene. Mint ahogyan azt még Pápua ÚjGuinea is megteszi! Nos, ez az, ami nálunk még nincs... vissza Régiók átszervezése – Térképécesz Nyugati Jelen Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János Péntek, 2010. február 26., 07.00 Ha még nem is vert fel különösebben nagy port az RMDSZ által a parlamentbe terjesztett régióátszervezési törvényjavaslat, azért az illetékesek beszélnek róla. És véleményt mondanak. Ennek néztünk utána mai riportunkban.
