Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 02.11 . 32 Az ETbiztos állásfoglalásában kiemeli, hogy a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartáját az egyik legfontosabb nemzetközi normának tartja, és felszólítja az ETtagországok kormányait, hogy a kialakult problémák megoldása érdekében folytassanak állandó párbeszédet a kisebbségek képviselőivel. vissza Mit írt a szlovák sajt ó a Vollebaekvizitről Felvidék.ma 2010.02.10. Az EBESZfőbiztos szlovákiai látogatása, külügyminiszterünk, Miroslav Lajčák emelt hangú üzenete Magyarországnak, a magyarságnak – a szokottnál aktívabb médiaböngészésre késztetett. Érdekelt, hogy a szl ovák és a szlovákiai magyar hírközlőeszközök, és főleg tollforgatóik, riportereik, hogyan kommentálják az eseményeket. Leghamarabb, a szlovák hírcsatorna (TA3) értékelt. Még az esti politikai műsorában képernyőre szólította a parlament külügyi bizottságána k elnökét, Juraj Horváthot (Smer) és Berényi Józsefet, az MKP elnökhelyettesét. Telefonon a riporter - a vegyesen lakott területek „valós” helyzetéről - Vágsellye független polgármesterét, Martin Aföldit kérdezte. A nyelvtörvény megfelelt - hirdette mindvé gig a képernyőn a felirat, még a Haitiről szóló másik beszélgetés alatt is. Lelkesült a műsorvezető, de feszült is volt, mert nyelve minden nehezebb kifejezésnél megbotlott a téma felvezetése során. De lelkes és örömittas volt Juraj Horváth is, aki többszö r is megismételte, hogy a főbiztos, Knut Vollebaek semmilyen kritikát nem fogalmazott meg a nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Ami természetesen, nem igaz, hallottam a nyilatkozatát. Három partnerével szemben nem volt könnyű dolga Berényi Józsefnek, az MKP elnö khelyettesének. (A nevét Joszefre módosították, és ez a hibás felirat futott egész idő alatt a képernyő alján, ha ő beszélt.) Dicséretére legyen mondva, ő egy cseppet sem lelkesedett a vizit eredményével kapcsolatban. Sőt arra sem volt hajlandó, hogy a ka merák előtt ítélje el a magyar kormányt, amiért a nyelvtörvény következményeinek ellensúlyozására létrehozta az 50 millió forintos kompenzációs alapot. Mindvégig kitartott az álláspontja mellett: amíg a szlovák nyelvtörvényben a leginkább kifogásolt büntet ő szankciók összege benne lesz, addig az alapnak is létjogosultsága van. Csak ettől lohadt le a mosoly a riporter arcáról, és vetett egy szomorú fintort Juraj Horváth is. Ám ettől függetlenül a képernyőről olyan üzenet jött le: a nyelvtörvénnyel minden ren dben van, csak ezek az izgága magyarok elégedetlenek! A későbbiek során is hiába böngésztem a sajtót, az interneten a médiák honlapjait, szlovák részről egy valós értékelést nem láttam kedd estig. Szomorú, hogy a szlovákiai magyar médiák részéről is kevese t. Ma reggel viszont már igen. Öröm a sok üröm után. A Sme napilap „Lajčák feltételei szégyenletesek” címmel közöl ma írást Marián Leško, jegyzetíró tollából. A Sme honlapján tegnap este tíz óra után jelent meg a cikk, reggelre már a legolvasottabb írás le tt, ami egy kicsit megnyugtatta a miatt háborgó lelkemet, hogy nincs szlovák, aki ez ügyben reálisan értékelte volna a történteket, és főleg Miroslav Lajčák diplomatához méltatlan viselkedését. Különösen annak örültem, hogy Leško is közhírré tette: abban a pillanatban, amikor az EBESZ főbiztosa arról beszélt, a szlovákiai magyar kisebbséget be kell vonni a kisebbségi nyelvhasználati törvény erősítésének előkészületébe, Lajčák számára megszűnt a nyelvtörvény belügyként való kezelése, azonnal államközi magyarszlovák kérdéssé tette, méghozzá a reciprocitás elve alapján… Jó érzéssel nyugtáztam, hogy ezért akad ilyen is. Bár az egy, a több tíz „semmi gond, minden rendben” szlovák dicshimnuszhoz mérten, szomorúan kevés! vissza Debrődi D. Géza Molnár Rozália: Pozsonyban a magyarságnak össze kell hangolnia tevékenységét Felvidék.ma 2010.02.10. A Csemadok Pozsonyi Óvárosi Szervezete élén immár egy éve Molnár Rozália, közéletünk ismert személyisége áll, aki a Szlovák Közbeszerzési Hivatal elnökeként is bizonyította rátermettségét. Alig van olyan pozsonyi magyar kulturális esemény, ahol ne találkoznánk vele. Január utolsó szombatján a Csemadok Pozsonyi Óvárosi Szervezete évzáró tagsági gyűlést tartott. Ennek kapcsán beszélgettem Mol nár Rozáliával. - Hogy látja, milyen a Csemadoktagok szervezeti élete Pozsonyban? - A szervezeti életünkben a legfontosabb eredmény az előző évekhez képest, hogy újra tevékenyek lettünk, mert sajnos a megszűnés fenyegette a szervezetet, illetve más pozso nyi alapszervezettel való egyesülés - mint kisebb rossz - is szóba került. Annak ellenére, hogy a tagság öregszik és fogy, ez az újraéledés nagy öröm számomra. Pozsonyban az utóbbi két évtizedben megszaporodtak a magyar vonatkozású kulturális események, bő választék áll annak rendelkezésére, aki a kulturális életbe be akar kapcsolódni. Úgy is felfoghatnánk, hogy ez konkurencia, de természetesen, mi erre nem így tekintünk, legfőképpen azért nem, mert a Csemadokrendezvények is
