Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.23 . 26 Állandó kapcsolatban álltunk az akkori jugoszláv titkosszolgálat munkatársaival, akiknek információik voltak a Secu ritate ügynökeinek esetleges próbálkozásairól a verseci torony felrobbantására, vagy az Újvidéki TV elleni támadásra és az információs sztráda ellehetetlenítésére. Igazán féltünk ettől a lehetőségtől, mivel egyre nehezebben tudtuk ellenőrizni a tévében moz gó külföldi újságírók és technikusok növekvő hadát. A feszültséget fokozták a különös eseményekről, gyanús személyekről szóló bejelentések, amelyeknek egy részét a tévés kollégáink regisztrálták naponta. A verseci tornyot felrobbantották – telefonáltak eg y éjszaka pánikszerűen a tévés ügyeletesek. Azonnal felhívtam az RTV akkori vezérigazgatóját, Miodrag Koprivicát, és megkérdeztem, tudjae, hány leadója van a vállalatának? Csodálkozva hármat mondott, mire én gyorsan rávágtam: tévedsz, csak kettő. Szerencs énkre, a hír nem fedte a valóságot, a verseci torony sértetlenül dolgozhatott tovább. Közben több órára élőben kapcsoltuk a bukaresti televízió adását. Néhány román kollégánk vállalta a folyamatos szinkron fordítást, élőben. Közöttük volt Trifu Doru szerk esztő is, az októberi söprögetés egyik áldozata. Nagyon örültem, hogy elfogadta a felkérést, mert az egyik legjobb román újságírónkról volt szó, aki kiválóan ismerte a romániai viszonyokat, így nemcsak fordított, hanem magyarázott is egyben. Munkabíró képe ssége pedig szinte határtalan volt. A házon belüli ellentábor és a belgrádi sajtó egy része élesen bírálta Trifu Doru megjelenését a képernyőn, mert szerintük ezzel ismét bebizonyosodott, hogy az Újvidéki Televízióban rehabilitáltuk a „joghurtforradalomban ” megbuktatott hatalom embereit. A vádat nevetségesnek tartottam – nem egészen értettem, mi köze van a román forradalomnak, a „joghurtforradalomnak” és Trifu Doru korábbi (egyébként tisztességes) munkájának egymáshoz, az eset viszont ékesen bizonyítja, mil yen őrült hangulatban kellett dolgoznunk akkoriban. Román kollégánk természetesen tovább folytatta a szinkrontolmácsolást és hírmagyarázást, bár nem lehetett neki könnyű koncentrálni a folyamatos támadások és zaklatások közepette. December 22én a bukares ti tüntetők elfoglalták a Román TV épületét. Az ostrom már előző nap elkezdődött, de a rohamozó lázadók valamikor az éjjeli órákban törtek be az épületbe. Percről percre követtük az ottani történéseket. A stúdiónkban egymást váltották az elemzők, történész ek, különböző profilú szakemberek, és igyekeztek megvilágítani a romániai események hátterét. Valamivel déli 12 óra után, a bukaresti tv rögtönzött stúdiójában Mircea Dinescu költő és Ion Caramitruszínész bejelentették a népi felkelés győzelmét. A történe lmi pillanatot élőben közvetítettük, egyedüliként a világon. Talán negyedórával korábban Ceauşescu és felesége helikopteren elhagyták a Román Kommunista Párt székházát. Elszöktek. Romániában is sokan rajtunk keresztül tudták meg az örömhírt, hiszen a bels ő televíziós vonalak csak részben működtek. Valószínűleg ez volt az Újvidéki Televízió működésének fénypontja és saját szakmai karrierem csúcsa. Mi lehettünk azok, akikre az egész világ odafigyelt, mi voltunk az egyetlen és leghitelesebb hírforrása az egés z földkerekség akkori legfontosabb történésének. És ami nagyon fontos volt: vezető munkatársaimmal, valamint főnökeimmel (a tv igazgatójával és az RTV vezérigazgatójával) teljes egyetértésben dolgozhattunk. Nem mi voltunk a fontosak, hanem az Újvidéki TV. A győzelmi bejelentést követően a bukaresti stúdióban egymást váltották a szónokok, a nyilvánosság előtt formálódott az új Románia arculata. Voltak pillanatok, amikor tucatnyian tolongtak a kamerák előtt, egymást túlkiabálva vitatkoztak, kibe szaladgálta k a stúdióból. Aztán megjelent Ion Iliescu, Ceauşescu korábbi közeli munkatársa, aki megerősítette a régi hatalom bukásáról szóló híreket, és kérte a lakosság támogatását az ideiglenes kormányzat megalakításához. Az Újvidéki TV kiváltságos helyzetéről szó ló hírek különös módon eljutottak Líbiába is, mert 21én, valamikor a délutáni órákban, felhívtak bennünket Líbia belgrádi nagykövetségéről, egy igazán nem mindennapi kéréssel: Moammer el Gadhafi líbiai elnök interjút szeretne adni az Újvidéki Televíziónak . Tripoliból. Élőben. Egy kicsit hitetlenkedve fogadtuk a felkérést, de aztán gyorsan meggyőztek bennünket a hitelességéről. A világon ugyanis akkoriban elterjedt a hír, hogy a forradalmárok elleni harcokban a Securitate oldalán líbiai önkéntesek is részt vesznek – jobban mondva azok a líbiai katonák, akik romániai kiképzőtáborokban tartózkodtak az idő tájt. Gadhafi számára különösen fontos volt ezt a leghatásosabb módon cáfolni, az Újvidéki TVnek adott műholdas élő interjúban. Nyilván Tripoliban is tudták , hogy minket néz az egész világ és Románia jelentős része is.
