Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-27
MeH Nemzetpolitikai Ü gyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.27 . 32 politizálásnak minősíthető. A parlamenti bizottsági helyek elosztásánál még figyelembe vették a kormányzó és ellenzéki pártok ma ndátumainak arányát, de ezzel véget is ért a korszerű demokrácia elveinek érvényesítése. A hatalomgyakorlást a kormánykoalíció azóta úgy értelmezi, hogy a többség azt tehet, amit akar. Ha megnézzük, hogy 2006tól hány ellenzéki javaslatot fogadott el a par lament, akkor szembeötlő a különbség. Az ellenzéki pártok kezdeményezése csak akkor számíthatott sikerre, ha annak pozitív hozadékát valamelyik kormánypárt is felismeri, és valamelyik képviselőjük saját (!) javaslatként benyújtja. Ennek ellenére folyamatos an vannak és lesznek is javaslataink. A most kezdődő februári ülésre is több törvénymódosító javaslatot nyújtott be az MKP, például a nyelvhasználattal, a közúti forgalommal, a szociális ügyekkel, a biztonságpolitikával (nevezetesen a titkosszolgálat ellen őrzésével), a környezetvédelemmel kapcsolatban. Látjuk ugyan, hogy betonfallal állunk szemben, de a parlamenti munka valamennyi eszközét felhasználjuk. A parlament működését a nagy többség általában csak a megszületett törvények és határozatok alapján íté li meg. A plénum előtt szereplő javaslatokon túl melyek azok a fő eszközök, amelyekkel az ellenzék láttatni tudja magát? – A bizottsági ülések témáinak megválasztása, vagy az ott folyó törvényelemző munka során tehetnénk sokat, de most ezeken is az az arro gancia nyilvánul meg a kormánypártok részéről, mint a plénum ülésein. Jó eszközt jelentenek számunkra az interpellációk és az ún. azonnali kérdések. Ez utóbbiak egy normálisan működő parlamentek esetében az ellenzék „fegyverei” arra, hogy számon kérjék a k ormányzat munkáját, de Szlovákiában ez sem így működik. Nagyon sok kérdést fogalmaznak meg kormánypártok képviselői is a miniszterekhez címezve, s ezzel is csökkentik az ellenzék esélyeit. Ők általában a kormányzat sikereiről kérnek beszámolót, de a sorsol ás folytán – mert így dől el, kinek a kérdése kerül a plénum elé – nekünk is többször sikerült már ráirányítani így a közvélemény figyelmét egyegy problémára. Ami a jelenlegi parlamenti működés alapelvét, a „kormányzati hengerlést” illeti, egy kivételről azért tudunk. Az MKP törvénytervezete jelentette ezt, amikor a parlament a közoktatási törvényt módosította úgy, hogy a magyar iskolások tankönyveiben a földrajzi neveket először magyarul, azt követően (zárójelben vagy törtjel után) szlovákul tüntetik fel . – Igen, ezt nagy nehezen, de sikerült elfogadtatnunk. Ám fehér hollónak számít, annak a bizonyos kivételnek, amely csak erősíti a szabályt. Tudatosítanunk kell azonban, hogy ez sem azért történt meg, mert a kormánykoalíció változtatott a parlamenti munka jellegén, hanem azért, mert úgy vélték, hogy a nemzetközi színtéren ez elfogadhatóbbá teszi a szlovák koalíciós többség politizálását. Az ellenzékben politizáló Magyar Koalíció Pártja a Lisszaboni Szerződés ratifikálásakor került leginkább a figyelem köz éppontjába. Mint ismeretes, ehhez alkotmányos többségre volt szükség, az ellenzéki pártok közül viszont csak az MKP támogatta a jóváhagyást, ennek köszönhetően tudta megszavazni a szlovák parlament az Európai Unió működésének új alapszerződését. Akkor olya n vádak érték az MKPt a szlovák ellenzék részéről, hogy nem is ellenzéki párt. Jogosak voltak ezek? – Az MKP addig is, és azt követően is számtalanszor igazolta, hogy komoly ellenzéke a jelenlegi kormánykoalíciónak. Ezt az idő is igazolta. Az MKP a parlam entben akkor sem szigetelődött el, a többi ellenzéki párt frakciójával folyamatosan együttműködött, s azóta ez a parlamenten kívüli közös fellépésekre is kiterjedt. De maradjunk a parlament falain belül: éppen most nyújtottuk be közösen a belügyminiszter e lleni bizalmatlansági indítványt. Mi már 2006ban, Malina Hedvig megverése után javasoltuk ezt, de ehhez az akkori szlovák ellenzék még nem volt partner. Azóta mi történt? A belügyminisztérium tevékenységét illetően számos botrányos eset zajlott le – közül ük számunkra talán a 2008as dunaszerdahelyi DACSlovan mérkőzésen történtek jelentik a legfájóbb pontot, de vertek Pozsonyban fekete ruhás idegenek emberjogi aktivistákat, rendőreink kazah újságírónőt is – , és most, a poprádi – írországi repülőjárat körüli robbanószerbotrány a többi ellenzéki párt számára is egyértelművé tette, hogy itt a felelősségre vonás ideje. Jól jellemzi a szlovákiai állapotokat, hogy egy párját ritkító nemzetközi botrány kellett ehhez! Ötven ellenzéki képviselő aláírása szerepel a Ro bert Kaliňák belügyminiszter elleni bizalmatlansági indítványon, köztük az MKP 15 képviselőjéé is. Meg kell említenünk, hogy ebben a választási ciklusban történt meg először, hogy az MKPfrakció kisebb, mint megalakulása idején, hiszen 2006ban még 20 kép viselője volt a magyar pártnak. Ön, frakcióvezetőként hogyan viselte a felvidéki magyar egység megbomlását? – Bevallom, nagyon érzékenyen érintett, hogy öten kiléptek a frakciónkból. Frakcióvezetőként úgy éreztem, személyes felelősségem is van ebben, ezért felajánlottam lemondásomat, a frakció azonban nem fogadta el. Tiszta lelkiismerettel mondhatom, megpróbáltam mindent, hogy ezt elkerüljük, nem sikerült, de ez nem jelenti, hogy a 15
