Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.06 . 8 Cikkek: Élesedő uk rán választási kampány RIA Novosztyi 2010. 01. 05. A január közepén tartandó ukrajnai elnökválasztás kampánya teljes gőzzel halad előre – írja az orosz hírügynökség elemzése – , a versengő politikusokat pedig semmi sem gátolja abban, hogy a legalantasabb eszközökkel, egymás gyanúsításával próbáljanak előnyhöz jutni. Viktor Juscsenko hivatalban lévő elnök vetélytársát, Julia Tyimosenko miniszterelnököt azzal vádolja, hogy Ukrajna rovására is kész az orosz érdekeket kiszolgálni. Ha Tyimosenko győz – érvel t Juscsenko a hét végén egy Lvivben nacionalista szervezetek által rendezett nagygyűlésen, akkor a Feketetengeri Orosz Hadiflotta 2017 után is megtarthatja Krímfélszigeti bázisait. Ez esetben súlyos jövőnek néz elébe az ország, mely alkalmasint ismét elv eszítheti szuverenitását. Mint ismeretes, Ukrajna és Oroszország között 1997ben szerződés született arról, hogy a flotta még tíz évig, azaz 2017. május 28ig használhatja a szevasztopoli katonai támaszpontot, utána pedig – a felek megegyezése szerint – a szerződés meghosszabbítható. A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy a január 17én tartandó választásokon a KeletUkrajnában erőteljes pozíciókat birtokló Régiók Pártja, illetve annak elnöke, Viktor Janukovics országosan is vezet, Tyimosenko, aki ádá z harcot folytat Juscsenko ellen, csak a második. Juscsenko 2005ös hatalomra kerülése óta jelentős mértékben romlottak Ukrajna és Oroszország kapcsolatai – állapítja meg az elemzés – , és a jelek szerint a lakosság zöme ezt elutasítja. vissza A Nyugat alkonya lenne a Nyugat ereje? The New York Times 20100105 „Azok a nemzetek, amelyek elutasítják múltjuk feltárását, sohasem jutnak el a történelmi érettségig” A Nyugat alkonyát elemző teóriákat látogatja újra Thérèse Delp ech, a francia Atomenergia Bizottság stratégiai kutatási igazgatója, a Nemzetközi Tanulmányi és Kutatási Központ (CISR) főmunkatársa, akinek tanulmányát az International Herald Tribune közölte. Ezt a témát - mutat rá az elemző - általában azok boncolgatjá k, akik a Nyugat iránti ellenérzés, revansvágy vagy nyílt ellenségesség kifejezésére alkalmazzák . Ez áll például Oroszországra, noha az orosz művészetet és kultúrát általában a Nyugat örökségének szerves részeként kezelik; Kínára, amely alig titkolt türel metlenséggel várja, hogy eljöjjön az ő történelmi pillanata; vagy Iránra, az iszlám világméretű terjesztésének önjelölt zászlóvivőjére. Bármiféle érdeme lenne ennek az egyébként gyenge érvnek, azt látni kell: hirdetőiben közös annak egyre erőteljesebb elut asítása, hogy a nyugati világ továbbra is vezető szerepet játsszon a történelemben. Ezek a bírálók azonban figyelmen kívül hagynak egy legalább ugyanannyira fontos tényezőt: azt, hogy a hanyatlás egyike a nyugati kultúra legfőbb témáinak, kezdve Hésziodos z Munkák és napok című, a görög civilizáció hajnalán született művétől egészen Oswald Spengler ismertebb, bár közepes szintű, a 20. század elején született munkájáig, A Nyugat alkonya című, annak idején közkeletű műig. A hanyatlás témája történelmünk olyan szüntelen refrénjeként hangzik fel, amely nem a változástól való félelemből ered - hiszen a Nyugat jelentősen felgyorsította a változás sebességét , hanem a bukástól való rettegésből. Ez nem csak zsidókeresztény örökségünk része: a keresztények rossz an gyalainak bukását megelőzte a görög mitológia titánjainak veszte. Ezeket a történeteket az örökösök mindkét esetben jóvátehetetlen veszteség emlékeként őrizték meg. A téma filozófiai és irodalmi változatainak száma végtelen. Platón Timaioszában az alkotás fokozódó degenerációjának csak az isteni közbeavatkozás vet véget. John Milton Elveszett paradicsomában olyan félelmes kifejezésekkel festi le az angyalok csatáját, hogy Bernard Brodie az atombombáról szóló egyik könyvét vezette be velük.