Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.26 . 34 Takács: amint Kelemen összeférhetetlensége megszűnik, visszavo nulok Transindex 20100126 Elnöki felkérésre ismét az RMDSZ ügyvezető elnöke lett Takács Csaba, aki 1993tól 2007ig, a politikai életből való visszavonulásáig töltötte be a tisztséget. A Transindex megkeresésére elmondta, ügyvezető elnökként elsősorba n a felmerülő problémák orvoslásával, szervezetépítéssel, társadalomszervezéssel kíván foglalkozni. Hozzátette, hosszú távon nem kíván visszatérni a politikai porondra. Elmondta, 2008ban ugyancsak a szövetség berkeiből érkező kérésnek eleget téve vállal ta el a kampányfőnöki tisztséget, viszont a parlamenti választások lejártával ismét visszavonult, és ugyanígy fog cselekedni, amikor Kelemen Hunor esetében megszűnik az összeférhetetlenségi állapot. Arra a kérdésre, hogy a Communitas Alapítvány kuratóriu mi elnöki tisztségét az ügyvezető elnöki mandátuma alatt is betölti vagy sem, Takács elmondta, a két feladatkört már gyakorolta párhuzamosan korábban is, viszont az elkövetkezőkben dől el, hogy megmarade a kuratórium élén, annak függvényében, hogy lesze a két tisztség párhuzamosan való gyakorlására elegendő ideje és energiája. (hírszerk.) vissza Néplélek, történelem, oktatás Szabadság 2010. január 26. Olvasta 233 felhasználó. ROSTÁSPÉTER ISTVÁN Mindháromból kijutot t a vasárnapi elnöki beszéd ürügyén. Az egységről, a másfél évszázada bekövetkezett momentumról és annak máig ható tanulságairól szólt Traian Băsescu a jászvásári ünnepi rendezvényen. A szolidaritás, az együttes fellépés, az összefogás ma akár napiparanc sba kívánkozó szükségességét jól példázta mindaz, amire annak idején az 1858as Párizsi Békeszerződés záradékai nyújtottak esélyt. A nemzetközi erőviszonyokat és a dokumentum szövegének pontatlanságát kihasználva a havaselvi és moldovai patrióták, a nemzet i párt hívei ugyanazt a személyt választották fejedelemnek Jászvásáron és Bukarestben. A perszonáluniónak a korabeli dokumentumok szerint külhoni és belföldi ellenzői egyaránt jószerével akadtak. Nincs adatom arról, milyen meteorológiai körülmények dúltak 1859 telén, az viszont igen valószínű, hogy (nemzet)politikailag forró január lehetett: a hónap elején a moldovai választótestület megszavazta Alexandru Ioan Cuzát, miután sikerült leleplezni a szeparatista tábor szabotáló szándékait. (Az ellenzék jó érzék ére vall, hogy beigazolódott, amitől félt: a bukaresti hatalmiközigazgatási központ kialakítása Jászvásár fokozatos háttérbe szorulását, elszürkülését eredményezte.) A havasalföldi választmányban január 24. előtt több mandátumot tudtak magukénak az unió e llenzői. Ezért a Cuzapártiak „hangulatkeltés” végett – szemtanúk szerint – mintegy 30 ezres tömeget mozgósítottak, amely bármelyik pillanatban rátörhetett volna az akadékoskodó bojárok testületére. Hosszas diplomáciai offenzíva követte a történteket, mive l Európa meghatározó szereplői (főleg Ausztria és a Porta) nem minden fenntartás nélkül fogadták el az új status quót. Eddig a történelem, amelyből kiki levonhatja a konzekvenciákat. Azok a bizonyos politikusok is, akik területi autonómiát hirdetnek útonútfélen és a nemzeti egység ellen áskálódnak – üzeni az államfő. Hangneme a fenyegetés mellett kissé leereszkedő: naivnak nevezi az illetőket, akik nem látják be, hogy az egység kikezdhetetlen, hiszen alkotmányos garanciákon túl, a román nemzet lelkületéb en található, mintegy magasabb, kronológiát és napi politikát meghaladó régiókban. Az elnök tanácsosai, beszédírói, de legalább az, aki ezt a szöveget főnöke kezébe juttatta, biztosan piros pontot akart szerezni valamilyen markáns, sajtó által felkapott ré szlet beillesztésével. Elővigyázatosan nem nevesített, de a textus környezete nehezen enged egyébre gondolni mint az elnöki párt aktuális kormányzati partnerére. Nehogy az alkupozícióit sorra kihasználó RMDSZ többet merjen kérni, mint... Ami pedig a nemze ti lélekre utaló retorikát illeti, az ilyen jellegű karakterológiák divatja éppen az ünnepelt dátum környékén kezdte egyre inkább meghatározni az európai közgondolkodás térségbeli műhelyeit. Mára elavult, kikopott fogalom- és érvrendszer, aligha lehet az á llamot korszerűsíteni akaró Băsescu eszköztárába sorolni. Már anakronizmusa is romlásnak indult, amit még ez a januári (össznemzeti) fagyhullám sem tudna megállítani. vissza
