Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.23 . 23 Elképzelhetőnek tartom, hogy más önkormányzatban is megkísérelnek hasonló lépéseket tenni, ennek ellenére mi ezt nem tervezzük – jegyezte meg a VMSZ parlamenti képviselője. A két párt közötti együttműködésről köztársasági szinten a képviselő a következőket mondta el: – Mivel a Szerbiai Képviselőház még nem ülésezik – februárban lesz a legközelebb ülés – , közvetlen kommunikáció nem igazán létezik közöttünk, de egyértelmű, hogy a parlamentben jelenlevő pártok tö bbsége úgy gondolja, hogy ami hétfőn Szabadkán történt, az nem csupán szabadkai ügy, hanem szélesebb értelemben kell vizsgálni. Szabadkán ugyanaz történt, mint ami 2009 decemberében a Szerbiai Képviselőházban, amikor a DP a koalíciós megállapodás és az alk otmány tiszteletben tartása helyett alternatív partnereket keresett: akkor a független képviselőket részesítették előnyben, Szabadkán pedig a Szerbiai Demokrata Pártot – nyilatkozta lapunknak Pásztor Bálint. Mint megjegyezte, az Európa Tanács jelentéstevő inek szándékosan nem említette meg a hétfőn történteket, de egészen biztos, hogy az ET és az Európai Unió is ismeri a legújabb eseményeket és követik azokat. vissza Helyet a civileknek – Nem baj az, ha kevés a támogatás, ha igazságosan oszlik meg – Meg kell reformálni a Szekeres László Alapítványt Magyar Szó • Tómó Margaréta • 2010. január 23., szombat Szombaton (ma) kerül sor a Vajdasági Magyar Civil Szövetség első párbeszédfórumára, amelynek központi témája a civil szervez etek pénzelése. Miskolczi József, a szövetség elnöke gondolatébresztőként számos dologra felhívja a meghívottak figyelmét. Szól a vajdasági magyar civil szervezetek helyzetéről, pénzforrásairól, és arról is, véleményük szerint merre kellene elindulni. – Ha közös a cél, közös a célcsoport a civil szervezetek és a pártok számára is, vagyis a vajdasági magyarság, akkor sokkal többet kellene találkozni és beszélgetni. A civil szférán belül is nagyon sok az ismeretlen, mert azon belül sem beszélgetünk egymás sal. Nem tudjuk, hogy egyegy egyesületben milyen tehetséges vezetők vannak, hogy azok képeseke az egyesületükön túl is gondolkodni, civilként. Legalább ezer ember van a civil szervezetek vezetőségeiben. Olyan emberek, akik valamit tesznek, de az újságok nagyon ritkán írnak róluk. Még mi sem ismerjük a civil szféra igazi kapacitását. Az is cél tehát az első találkozáskor, hogy a civilek között is meginduljon a párbeszéd. A másik pedig, hogy a politikusokkal is, hiszen ők osztják a pénzt. Meg kellene próbál nunk kialakítani egy olyan rendszert, amely átlátható, és amelybe a civilek is beleszólhatnak. Mire lenne a legnagyobb szükség? Honnan lehetne elindulni? – A különbség az egyszerű ember és a civil között az, hogy a civil lelkesedéssel dolgozik. A civil s zférából senki sem tud megélni, és ez a baj. Kevés az irodavezető, kevés olyan ember van, aki folyamatosan szervez, telefonál, akinek állandó, biztos munkahelyet jelent a civil szféra. Legalább negyvenötven ember kellene, hogy dolgozzon, akkor beszélhetné nk komoly civil munkáról. Egy stratégiával kellene kezdeni. Most senkinek nincs fogalma, hogy a civil szférának mit kellene tennie, hogy a politikusoknak mit kellene csinálniuk. A civil szféra még rosszabb, mint a politika, hiszen a széthúzás hatványozotta n érvényes. Mindenki védi a saját kis szemétdombját. Amikor a CISZt szerveztük, akkor háromszáz civil szervezetnek küldtünk meghívót, ebből ötven tagosodott be, miközben semmilyen kötelezettséggel nem jár. De amíg nem beszélünk egymással, nem ülünk le, és nem mondjuk el a véleményünket, addig igazságtalan lesz a pénzelosztás, a társadalmi megbecsülés is. Tehát én a civilekről sem
