Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.23 . 21 Hogy a viszontk eresetnek pontosan mi volt a célja azt nem tudom, mert nem vettem részt az előkészítésében. A horvát kereset nyomán logikus, hogy ha Szerbia is előadja az álláspontját, ennek része lehet egy viszontkereset is. Határozottan az a véleményem, hogy ezt az álla mok közötti pereskedést egyezséggel kellene lezárni – és egyúttal megalkuvás nélkül eljárni azon egyének ellen, akik bűnöket követtek el. Időközben Horvátország új elnököt választott, aki előrevetítette a két ország közötti viszonyok normalizálását. Vajon Josipović tisztségbe lépésével valószínűbbé vált a peren kívüli megállapodás? – A pernek abban a részében, mely csak az illetékességről szólt, és melyben magam is részt vettem, a horvát fél csapatát Šimonović és Josipović professzorok vezették. Mindkette n kitűnő jogászok, akik pontosan fel tudják mérni a per értelmét, és az esélyeket is. Šimonović most igazságügyi miniszter, Josipović pedig köztársasági elnök. Azt hiszem, az a tény, hogy kulcsfontosságú pozíciókon olyan emberek vannak, akik pontosan ismer ik a helyzetet és az esélyeket, növeli a peren kívüli egyezség esélyeit. Amennyiben a perre sor kerül, egyesített vagy két külön eljárás lenne kézenfekvőbb? – Erről a bíróság dönt, de mindenképpen egy összevont eljárás lenne logikusabb és jogilag racioná lisabb, mert mindkét fél állításai – legalábbis részben – ugyanazokhoz az eseményekhez kötődnek. Ezért természetesebb lenne egy egységes bizonyítási eljárást folytatni. A jogi érvek is nagyrészt ismétlődnek, ésszerűbb lenne ezeket is egy egységes eljárásba n mérlegelni. Olyan vélemény is elhangzott, miszerint a hágai eljárás hozzájárulhat a múlttal való szembesüléshez és a megbékéléshez. Önnek mi erről a véleménye? – Egy bírósági eljárás – mely ezúttal nem eljárásjogi és elméleti kérdésekről szólna, mint a bban a fázisban, amelyben magam is részt vettem – biztosan sok indulatot kavarna fel. Valamennyire kényszerpályán is mozognának a dolgok, mert az állításokat népirtásként kellene jellemezni. A hágai törvényszék, mely egyéni felelősséggel foglalkozik, évek óta elemzi a horvátországi eseményeket, sok esetben emelt vádat, több esetben ítéletet is hozott. A vádlottak és elítéltek többsége szerb, de vannak közöttük horvátok is. Azt hiszem, ezek az ítéletek – bár nem mindenkinél – mégiscsak hozzájárultak egy való ságlátáshoz. Tény azonban, hogy senkit sem ítélt el a törvényszék népirtásért – sőt, vádat sem emelt senki ellen népirtásért. Emelt vádat és hozott ítéletet háborús bűnökért és emberiesség elleni bűntettekért. Mindez része a tragikus valóságnak, amivel ige nis szembesülni kell. A Nemzetközi Bíróság előtt azonban csak a népirtás releváns – és ezt a szintet a gaztettek, úgy látszik, mégsem érték el. Nehéz szembesülni a valósággal egy olyan eljárásban, melyben csak az az igazán releváns, ami valószínűleg nem t örtént meg. Azt hiszem, hogy a múlttal való tényleges szembesülés valóban hozzájárulhat a megbékéléshez, ez azonban csak az egyéni felelősség mezsgyéjén lehetséges, ahol minden tett számít. Ha csak népirtásról van szó, a retorika lép előtérbe – és ez nem a megbékélés retorikája. A BoszniaHercegovina és Szerbia közötti per végkifejletének ismeretében igazából milyen ítéletre számíthatunk? Megállapíthatóe a genocídium ténye, illetve lehetségese pénzbeni kártérítés megítélése, vagy inkább a boszniaihoz has onló ítélet várható? – Annak alapján, amit az előző kérdés kapcsán mondtam, a Horvátországgal folytatott perben még kevésbe valószínű egy elmarasztaló döntés és kártérítés, mint a Boszniával folytatott perben. A Boszniában elkövetett bűntettek között volt olyan, amit a törvényszék ügyészei népirtásnak minősítettek, és egy esetben – Srebrenica esetében – az ítélet is népirtást állapított meg. A hágai törvényszék álláspontját a hágai Nemzetközi Bíróság is megerősítette, de Szerbiát mégsem marasztalta el népi rtás vádjával, mert azt állapította meg, hogy a srebrenicai népirtást a boszniai szerbek követték el. A boszniai szerbek azonban – és ez ismét azt mutatja, hogy milyen nehéz a tényleges konfliktust államok közötti perként konstruálni – a hágai Nemzetközi Bíróság előtt a felperes oldalán álltak, mint BoszniaHercegovina állam része, míg mi, vajdasági magyarok, az alperes oldalán álltunk. A lényeg az, hogy a Nemzetközi Bíróság zömmel a törvényszék tényfeltáró mechanizmusára támaszkodik. Ez a mechanizmus sok háborús bűnt tárt fel
