Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.05 . 27 valósághoz semmi köze nincs. Vannak olyan momentumok, amelyektől nem lehet eltérni. Azért nem, mert elveszítjük azt a pozíciót, amelyet évek hosszú során kínkeservesen küzdöttünk ki magun knak. Ami nemcsak a talpon maradásra, az önállóság megőrzésére vonatkozik, hanem a hitelességre is. Ennek lényege az, hogy amit a közéletben kimondunk, annak a megvalósítása számon kérhető legyen. Ez a hosszú távú politizálás egyedüli járható útja. A megtö rés és a hitelesség megőrzésének ambíciója pedig egymásra épülő, egymással párhuzamosan létező, de össze nem egyeztethető eleme az életnek. Ha az embert megtörik, attól fogva nem tud hiteles lenni. Ha hiteles akar lenni, akkor azonkívül, amit mond és megva lósít, a szabadsága megőrzéséhez is görcsösen kell ragaszkodnia, mert csak ebből a pozícióból fogalmazhatja meg a közösségi és a regionális érdekeket. * Nem gondolja, hogy ez egy igen szövevényes helyzet? - De igen, az. Ebben a fajta politizálásba n igazán komoly partnereink nincsenek. Sem a közösségen belül, sem azon kívül. Egyedül maradtunk. Nem azért maradtunk egyedül, mert elüldöztünk magunk mellől mindenkit, hanem azért, mert a fentiek tükrében jóformán mindenki feladta az önállóság pozícióját. Viszont az emberek méltányolják ezt a kiállást. És itt nemcsak a magyar közösség tagjaira gondolok, hanem nagyon sok nem magyarra is, aki ilyen gondolatokat fogalmaz meg nekünk. * Nézzük meg a konkrét eredményeket! Voltak? - A konkrét eredményeke t az elmúlt három hónapban számos esetben kiemeltem. Ezért nem szeretnék velük most részletesen foglalkozni. Ilyen a vajdasági statútum és a hatásköri törvény elfogadása, a negyvenes években történt események kivizsgálására létrehozandó történészbizottság, a nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadása és ezzel összefüggésben a magyar választói névjegyzék összeállítására tett erőfeszítések, a bírók és az ügyészek kinevezése... Ezek olyan eredmények, amelyek hosszú ideje várattak magukra, s amelyek mostanra születtek meg. Ebből a szempontból az idei évet nagyon sikeresnek élem meg közösségi szempontból is. Ennél jobb megoldásokat a jelen pillanatban nem lehetett megvalósítani. Az a fajta gondolkodás, ami arról szól, hogy ami nem ideális, az nem is kell, úgy g ondolom, annyira beteges, hogy kár rá szót fecsérelni. * A fenti témákat ezzel összefüggésben lezártnak lehet tekinteni? - Ezekkel a lépésekkel semmi sem zárult le, hanem egy fontos közbülső állomás részét képezik. Egyrészt nyugvópontra hoztak bizo nyos kérdéseket, másrészt pedig olyan új mozgásteret nyitnak meg, amellyel ennek tükrében élni kell. Ez egyben újabb feladatokat, újabb kihívásokat is jelent. * Mindez komoly szervezőmunkát igényel. Van ehhez a VMSZnek megfelelő szervezettsége, belső struktúrája? - Minderre nem lett volna lehetőség, ha a VMSZ mint párt belső szervezettségében, csapatként való működésében, összehangoltságában nem tudott volna felnőni a feladathoz. Az én számomra talán ez az egyik legfontosabb mozzanata ennek az évn ek. Úgy tudunk különböző szinteken dolgozni, hogy mindinkább egy kerek egészet alkotunk. Ez nemcsak a tisztségviselőkre vonatkozik, hanem az egész pártstruktúrára. Ha ez nem lett volna, akkor szűk négy hét alatt nem sikerült volna több mint 117 ezer embert megtalálni és felírni a választói névjegyzékre. * A párbeszéd szükségességét nap mint nap lehet hallani. Mintha a magyar pártok között ez megszakadt volna. - Fontosnak tartom a párbeszédet. Ettől függetlenül a pártok között e tekintetben sajnos f olyamatos az egymás melletti elbeszélés. Nem így a történelmi egyházakkal, az értelmiséggel és a civil szférával. Számomra ez az igazán fontos. Hogy a pártok miként beszélnek félre, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy semmi se történjék, ez egy o lyan körülmény, amit tudomásul kell venni, de nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Azért nem, mert ezzel párhuzamosan zajlik a fent említett kedvező folyamat. * Azért beszéljünk még egy kicsit a pártokról. Itt van például az idei év kéts égkívüli sikere: az a történelmi bejelentés, miszerint a magyar és a szerb államfő kezdeményezni fogja a negyvenes évek eseményeinek kivizsgálását. Idehaza mintha agyon lett volna hallgatva ez a tény, sőt, erről figyelmet sem véve a közélet egy része továb bra is a régi sérelmeket fújja. - A fentebb említett eredmények mellett ez a konkrét kezdeményezés azért is fontos, mert azt igazolja: nem igaz az, hogy mi egy tönkrement, lezüllött, hitevesztett közösség vagyunk, amelyet élhetetlen szülőföldre vetett a sors, s amelynek egy mostoha anyaországa van. Az idei év ennek épp az ellenkezőjét bizonyítja. Akik ezt nem ismerik el, önmaguknak hazudnak abban, hogy a világ nem változtatható meg. Ha nem is a rosszból az ideálisba, de kimozdítható. Amikor ezeket az er edményeket lepocskondiázzák, amikor lekicsinylő véleményeket fogalmaznak meg, amikor elhallgatnak tényeket, akkor önmaguknak hazudnak, mert továbbra is egy múlt időben élnek. Az is igaz viszont, hogy nehéz nekik ezeket az eredményeket elismerni, hiszen sav anyú a szőlő. Ha nem így tennének, akkor be kellene ismerniük: húszéves közéleti tevékenységük jóformán egyetlenegy eredményt sem hozott. Hogy ezeket az eredményeket nem ők, hanem mások valósították meg. Nem lehetne tovább azt csinálniuk, amit most is
