Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-18
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01. 18 . 16 sokszor az igazságügyminiszter egyik helyettese. Az ügyészség nálunk – ez is ritkaság – ne mcsak a büntető, hanem a polgári ügyekben is széleskörűen eljár. Az elektronikus médiák irányításából a kormány teljesen kiszorult. Az Országgyűléshez kötődik az Országos Rádió- és Televíziótestület, valamint a három közszolgálati média tulajdonosi teen dőit ellátó közalapítvány is, a nemzeti hírügynökség, az MTI pedig példátlan módon a parlament egyszemélyes részvénytársasága. A közszolgálati televízió és rádió elnöknélkülisége, kormányozhatatlansága eleve bele van kódolva a rendszerbe: pártdelegáltakból álló elnökség és rengeteg civil tag a kuratóriumban. A jegybank teljesen független a kormánytól és egyre jobban függetlenedik a versenyhivatal is. A költségvetést már két oldalról is körülveszik az Országgyűléshez kötődő szervek, a Költségvetési Tanács „ elölről”, az Állami Számvevőszék „hátulról”. Az „ombudsmanmozgalom” is egyre erősebb. Az egyre szaporodó és növekvő hatáskörű országgyűlési biztosok mellett egyre szaporodnak a közigazgatási (pl. a diákok jogait védő) és az önkormányzati szintű biztosok i s. Túlzottak az adatvédelmi biztos jogkörei, az egyébként szükséges adatvédelem eltúlzása gátolja az állampolgárok adminisztratív terhein jelentősen enyhítő elektronikus kormányzást. Az intézménydzsungel – a jogvédelem ürügyén – egyébként is általános jel enséggé vált, lásd pl. a felsőoktatásban a Rektori Konferenciát mint önálló köztestületet, a Magyar Akkreditációs Bizottságot, a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsot vagy a Nemzeti Bologna Bizottságot. A jogorvoslati lehetőségek is egyre bővültek, lásd pél dául az igazságszolgáltatás területén a szabálysértési bíráskodást, avagy a háromfokozatúvá vált bíráskodást, továbbá az öt táblabíróságot egy kis országban. Ismétlem: a diktatúrára érzelmileg indokolható válasz volt ez a túlbonyolított struktúra, de ma m ár gátolja a hatékony és más államokkal versenyképes kormányzást. Márpedig nemcsak a jog uralmára, hanem a szolgáltató államra is szükségünk van. A jogállamiság elvi szinten kevés: hatékony, modern jogállamra van szükségünk. A szabadság nem vezethet káoszh oz, hanem rendet is kell teremtenie. Azzal pedig jóformán mindenki egyetért, hogy jelentősen gyengíti nemzeti érdekeink világpolitikában való megjelenítését az eldurvult belpolitikai harc, s egyre károsabbá válik a társadalmi élet túlpolitizálása is. A pa rlamentáris rendszer ilyen erős kiépítését az „alapító atyák” a megcsonkított végrehajtó hatalmon belül a kormányfő erejének növelésével kívánták ellensúlyozni. Konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal körülbástyázott kancellári kormányzást hoztak létre a korábbi testületi kormányzás helyett. De ez csak a Miniszterelnöki Hivatal minisztériumokat integráló szerepének kiépítését tette lehetővé, a kormányzás külső lehetőségeit nem növelhette. A kormányzati hatalom gyengesége viszont megnehezíti a magyar érdeke k érvényesítését az unióban, még mindig nem alakult ki az eurokonform kormányzás Magyarországon. Az elmúlt évek gyenge kormányzati teljesítménye az alapja annak, hogy az ellenzék kétharmados győzelme reális lehetőséggé vált, épp úgy, mint 1994ben. Bár az 1994 – 1998as ciklusban szakmailag igen kiváló alkotmánytervezetek készültek, talán akkor még – nemzetközi megfontolásból is – túl korai lett volna egy teljesen új alkotmány. De 20 évvel a rendszerváltás után aligha vitatható el egy esetleg kétharmados töb bséget szerző politikai erőtől az alkotmányozás és az államszervezet átfogó átalakításának a joga – természetesen a polgári demokratikus államrend kere tein belül (és nem feltétlenül király után vágyakozva). A prezidenciális rendszer pedig a polgári demok ratikus jogállam egyik formája. A világon a legerősebb megvalósítása ennek az amerikai elnöki kormányzás, amely természetesen nem zárja ki a kongresszus és a szenátus demokratikus működését, tehát a parlamentarizmust. Európában viszont inkább a mérsékelteb b francia elnöki rendszer az elterjedtebb. A francia rendszer szerint az államszervezet élén az állampolgárok által választott köztársasági elnök áll, irányítási jogosítványokkal a kormány, egyetértési jogosítványokkal a parlament irányában. Az operatív k ormányzást a miniszterelnök vezette kabinet folytatja, amely zömmel technokratákból áll, és szakértői kormánynak is nevezhető. (Sarkozy elnök négy volt szocialista minisztert is bevett jobboldali kormányába, a nemzet egységét hangsúlyozva.) A törvényhozó h atalom természetesen a parlamenté. A kormányt tehát két oldalról is ellenőrzik: az elnök és a
