Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.15 . 39 Valami egészen biztosan történt. Az, hogy ma Romániában van valós vá lasztott megyei és helyi önkormányzat, amely még nem jutott el ugyan a helyi autonómia állapotába, de ezeknek a választott megyei elnököknek, tanácsoknak, polgármestereknek van valós költségvetési erejük és hatáskörük. A magyar nyelv nyilvánossá válhatot t Romániában, és bizonyos helyzetekben hivatalos jellege van. Ezek olyan nyelvhasználati jogok, amelyek közelebb vittek az autonómiához. 1996ban a Demokratikus Konvenció oldalán – történetében először – kormányra került az RMDSZ. Ez jelentős minőségi vál tozás. – Az azt megelőző években megtapasztaltuk: a parlamenti ellenzékiség alkalmas arra, hogy a hangunkat hallathassuk, hogy lefolytassuk a vitáinkat a románokkal, hogy megfogalmazzuk a céljainkat. De arra nem alkalmas, hogy megoldásokat érvényesítsünk. Gyakorlatilag a tanügyi törvény tekintetében – 1995ben elfogadtak egy rendkívül diszkriminatív törvényt – sem tudtunk előrelépni. A nyolcvanas években a magyarságot már kiszorították az államvezetésből, a helyi vezetésből is, úgyhogy nem volt igazán ve zetési tapasztalatunk, de 1996ban végül úgy döntöttünk, hogy kormányra lépünk, aminek az érzelmi feltételei is megvoltak, mert olyanok készültek kormányozni, akikkel összekapcsolt az addigi közös ellenség, az Iliescuféle Nemzeti Megmentési Front. Attól kezdődően a román kormányra és parlamentre tettük a hangsúlyt ami a megoldások keresését illeti. Nyilván, ez háttérbe szorította a protesztpolitikát. Ennek a négy évnek mi volt a legfontosabb eredménye és kudarca? – Jelentősen bővült a magyar nyelvű egy etemi oktatás Kolozsváron. Az a cél viszont, amelyet nem értünk el abban a pillanatban, az önálló magyar egyetem visszaállítása. A nyelvhasználati kérdésben is léptünk előre: egy sürgősségi kormányrendelettel a hússzázalékos szabályozást bevezettük, de azt az Alkotmánybíróság aztán visszadobta, és csak 2001ben, a Szociáldemokrata Párttal együttműködve fogadtattuk el. A legnagyobb eredmény azonban az oktatási törvény volt: hosszú, éles viták után 1999ben sikerült úgy módosítanunk az 1995ös, diszkriminat ív oktatási törvényt, hogy bennemaradt ugyan egykét megszorító intézkedés a Románia földrajza és a történelemoktatás tekintetében, de szinte minden egyebet megoldottunk. A szakoktatás lehetségessé vált magyarul, felvételizni lehetett anyanyelven, az egy etemi oktatásból kiiktattuk a tiltást, ami az anyanyelven való tanulást illeti, önálló iskolák létesítését tettük lehetővé. A kisebbségpolitika tekintetében a leggyümölcsözőbb periódus a szociáldemokrata kisebbségi kormány támogatása volt a parlamentből, 2000 – 2004 között. Ez volt az RMDSZ – PSD protokollumok korszaka, melynek végén a Szabadságszobrot is sikerült felállítani. – Adrian Năstaséék pragmatikus politikusok voltak, Năstase szerintem akarta is a reformot a román – magyar viszony tekintetében, és ne m is volt olyan rossz az az együttműködési forma, hogy mi hagytuk őket kormányozni, s a protokollumok jobbára kisebbségjogi célokat tartalmaztak. Ez egy klasszikusan kisebbségpolitikai együttműködés volt: nem volt meg számunkra a kormányzás felelőssége, ne kik pedig nagy érdekük volt, hogy egyedül kormányozhassanak. Miközben a román – magyar viszony javulóban volt, az RMDSZbeli belső feszültségek növekedtek. A 2003. januári szatmári kongresszuson megszűnt a tiszteletbeli elnöki tisztség, Tőkés László az RMDS Zen kívülre került. Jó döntés volt, vagy megbánta? – Ezt nem én döntöttem el egyedül, számomra az utolsó percig dilemma volt, hogy kelle ilyen döntést hozni. A döntés lényege az volt, hogy meg kelle szüntetni a tiszteletbeli elnöki funkciót. Én úgy lát tam, hogy abban a formájában a tiszteletbeli elnöki funkciót így is, úgy is meg kellett szüntetni, és ez úgy volt Tőkés Lászlóhoz igazítva, hogy volt is valós hatásköre is, meg nem is, amivel lehetett élni, és lehetett visszaélni is. Szerintem ezt minden képp tisztázni kellett, de pontosan azért, mert Tőkés Lászlóról volt szó, én az utolsó pillanatig dilemmában voltam. Meg kell mondanom, hogy végül engem is és a kongresszusi küldöttek nagyrészét
