Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.15 . 12 A regionális politikáért felelős posztr a szánt, osztrák Johannes Hahn elmondta, az európai uniós támogatások felhasználásánál semmilyen szabálytalanságot, csalást vagy hibát nem kíván eltűrni. Hangoztatta, ebben a kérdésben a zéró tolerancia elvét kell alkalmazni. Az osztrák biztost egyes képvi selők egy korábbi cégének állítólagos adómanipulációiról is próbálták faggatni, ám Hahn tagadta, hogy köze lett volna ilyesmihez. A várhatóan az informatikai és távközlési kérdésekért felelős, holland Neelie Kroes azt jelentette be, hogy középtávra szóló digitális akcióterv megalkotását tűzte ki célul. A jelenlegi versenyügyi biztos teljesítményéről a meghallgatást követően több befolyásos képviselő elégedetlenül nyilatkozott. Úgy vélték, válaszai túlságosan általánosak voltak, és nem mutatták kellő meggy őzéssel azt, hogy az eddig főleg az üzletpolitikával foglalkozó jelölt teljesen át tudott állni az ágazati szemléletre. vissza Mégis a demokrácia a megoldás A gazdasági fejlődés történetének kutatója szembeszáll azzal a ma divatos elmélettel, amely szerint a fejletlen országokban a tekintélyelvű kormányzás eredményez jólétet. Ellenkezőleg, a jóléthez jogbiztonság kell, ahhoz pedig demokrácia. Metazin| NOL| 2010. január 15. | „A világot jellemző egyenlőtlenségeket nem lesz könnyű eltakarítani az útból. De ha elfogadjuk, hogy a szegénységet a bukott kormányok és intézmények okozzák , máris esélyünk nyílik leküzdésükre” – írja az Esquire magazinban a Magyarországon sem ismeretlen Daron Acemoglu , a Massachusets Institute of Techonology (MIT) közgazdászprofesszorkutatója. Mindenki tudja, hogy a jólét egyenlőtlenül oszlik meg a világban. Az Egyesült Államok átlagos polgára például negyvenszer nagyobb jólétben él, mint Mali, Etiópia, Kongó vagy Sierra Leone lakosai. Magyarázatban régóta nincs hiány. Montesquieu jó kétszázötven évvel ezelőtt úgy látta, hogy a forró égövben az emberek természetüknél fogva lusták. Max Weber a protestáns etikában jelö lte meg a gazdasági siker titkát. Volt olyan elmélet is, amely szerint a volt brit gyarmatok a legsikeresebbek, megint más teóriák szerint azok az országok, amelyekben a legnagyobb az európai bevánd orlók aránya. Valamennyi magyarázat megfelel egykét orszá g esetének, de más eseteknek nem. HIRDETÉS Acemoglu a kortárs magyarázatoktól sincs elragadtatva. Például Jeffrey Sachsétól , aki úgy véli, hogy a trópusi országokat tápanyagban sze gény földjük eleve szegénységre predesztinálja, az egyenlítői éghajlaton pedig gyorsan terjednek a járványok, elsősorban is a malária. Következésképp mezőgazdasági segítségre és malária elleni gyógyszerekre van szükség a fejlődés elindításához. Jared Diamond , a neves környezettudós a műszaki haladásban látja a kulcsot, és úgy gondolja, hogy a szegény országok számítógépes és mobiltelefonos hálózatának fejlesztése segíthet leküzdeni az el maradottságot. Mindegyik említett elmélet megfeledkezik azonban az anyagi ösztönzők szerepéről. Arról, hogy az ember akkor fog jó teljesítmé nyt nyújtani, ha ettől sorsának jobbra fordulását várhatja. Ehhez pedig kiszámítható környezetre van szüksége, más s zóval jogbiztonságra. Itt következnek Acemoglu példái, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a jogbiztonság kulcsa a demokrácia. Például adva van egy város Mexikó és az Egyesült Államok határán: egyik része ide tartozik, a másik oda. És csodák csodája: az Ari zonához tartozó városrészben háromszor akkora az egy főre eső jövedelem, mint a Mexikóhoz tartozóban. Az iskolázottságban és az egészségügyi ellátásban is óriási a különbség. Mindennek az a magyarázata, hogy az Egyesült Államokban jogbiztonság van, Mexikób an pedig bűnözés és korrupció. Vagy itt van Észak- és DélKorea példája. Egészen nyilvánvaló, hogy minden egyéb körülmény nagyjából azonos, csak a politikai és a gazdasági rendszer más. Érdekes módon Acemoglu Kína példáját is felhozza, pedig ezt éppen anna k a tételnek a hívei szokták emlegetni, amely szerint az elmaradott országokban éppen a demokrácia sodorhatja veszélybe a fejlődést. Az MIT közgazdásza viszont úgy látja, hogy Kínába n azóta van fejlődés, mióta engedélyezték a mezőgazdasági magántulajdont . Azért odáig nem megy, hogy demokráciának minősítse a kínai politikaigazdasági rendszert. Viszont említ egy másik különös példát is, Szin gapúrét : az elmaradott városállam attól indult fejlődésnek, hogy a brit gyarmatosítók törvénybe iktatták a tulajdon jogát. Pedig Szingapúr politikai rendszere sem éppen a demokrácia mintapéldája. Persze Acemoglu is látja, hogy a demokrácia nem vezethető b e vezényszóra. Afganisztán és Irak példájából azt a következtetést vonja le, hogy e tekintetben Amerika lehetőségei korlátozottak. Mindenesetre arra szólítja fel az amerikai kormányt, hogy nagyobb nyitottságot és demokráciát követeljen meg afrikai és ázsia i partnereitől, még akkor is, ha rövidtávon ez kellemetlenségekkel járhat. A
