Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 20 Az elsődleges számbavételnél egyetlen szempontot tudtam követni: a legkisebb cédula, írástör edék is maradjon meg, az osztályozásokhoz, besorolásokhoz nálam sokkal jobban értők majd elvégzik a pontos felmérést. Így is történt, a kolozsvári Szabédiház fiatal kutatói most befejezték ezt a munkát, és nemsokára a mintegy tízezernyi dokumentumot mag ába foglaló elektronikus címlista kereshetőkutatható lesz. A dokumentumok mellett természetesen ott sorjáznak azok az életrajzi kötetek is, amelyekben Domokos Géza a Kriterion kiadóra, az RMDSZ megalakulására és történetére, valamint saját életére tekinte tt vissza. Most, amikor Kolozsváron, a hét végén, a szövetség egykori alapítói és mai tisztségviselői a megalapítás húsz esztendejéről emlékeznek meg, azt hiszem a legérdekesebb az az alapdokumentum, amelyet akkori bukaresti magyar értelmiségiek kiáltván yként fogalmaztak meg, Ezt az RMDSZ alapító okiratának tekintik, arról sem feledkezve meg, hogy ugyanezekben a napokban Kolozsváron, Temesváron, sőt a Székelyföldön is szervezeteket építő, különböző csoportok hasonló, de nem minden kitételben azonos gondol atok köré tömörültek. Magát az RMDSZt jogi személyként 1990. január 26án jegyezték be Bukarestben, az 1989. december 25i kiáltvány szövegében azonban már ott vannak azok a programpontok, amelyek alakulására húsz év távlatából, a terjedelem megkövetelt e távirati stílusban mindenképpen érdemes visszatekinteni. Nos, már a korabeli dokumentum második sorában a nevet azóta sem változtató Romániai Magyar Demokrata Szövetség a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szervezetének fogalmazta meg önm agát. Az elmúlt két évtized igazolta: ez a kétarcúság telitalálat maradt, hiszen a nemzetiségi küzdelmek politikai és gyakorlati tennivalói azóta is hol az egyik, hol a másik vonulatot helyezik előtérbe. A Kiáltvány már akkor a legfontosabb tennivalónak sorolta fel a „nemzetiségi képviselet biztosítását a törvényhozásban “ (a legelső választások óta ott vagyunk a parlamentben), „az államigazgatásban” (ott vagyunk a helyi, megyei és központi szinteken), „közösségünk választotta, illetve jelölte személyek á ltal, akik nemzeti kisebbségünk bizalmát élvezik” (különösképpen a jelölések tekintetében azóta jóval árnyaltabb a kép). A dokumentum már akkor célul tűzi ki az „anyanyelvi oktatási hálózat kiépítését az óvodától a tudományegyetemig, önálló szakfelügyele ttel és irányítással” (az alap- és középszintű hálózat létrejött, önálló tudományegyetem létezik, bár nem állami, a romániai felsőoktatásban – sok esetben magyarul is – csak az a magyar fiatal nem tanulhat, aki nem akar, az önálló szakfelügyelet és irányít ás kérdésköre az oktatás körülményeinek megváltoztásával átalakult). Hasonlóképpen fontos feladatnak számított a „magyar nemzetiség saját művelődési és tudományos intézményeinek működése és létesítése” (léteznek, működőképesek), „magyar napilapok, folyóir atok, magyar rádió- és televízióadás létesítése” (azóta már nem a politikával, hanem a piacgazdasággal és az internettel birkóznak), „a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban a magyar nyelv használatát szabályozó és biztosító törvényes intézkedések k idolgozása” ( törvény létezik, gyakran mi nem élünk vele), „nemzetiségügyi minisztérium létrehozása” (ha nem is ilyen névvel, de létezik központi, nemzetiségi intézmény). A húsz évvel ezelőtti Kiáltvány létrehozóinak tisztánlátását még az is igazolja, am it alighanem már akkor tudatosan, igen tömören, de mégiscsak többértelműen fogalmaztak meg: „Az RMDSZ a romániai magyarság önrendelkezési jogának elvi alapján áll.” Az elvi alap kollektív jogokat feltételez, és azóta is az autonómia elmélete és gyakorlata a romániai magyar viták kereszttűzében van. vissza Economist: értelmetlenné vált a „KeletEurópa” fogalom Krónika 2010. január 12. A recesszió nyomán elvesztette súlyát a Kelet- és NyugatEurópa megnevezés, hisz több keleti állam jól állta a sarat, miközben nyugati országok inkább megsínylették a gazdasági visszaesést. Soha nem volt nagyon logikus dolog, de a recesszió nyomán végképp kevés értelme maradt az egységes „KeletEurópa” megjelölésnek – írta hétvégi elemzésében a The Economist. A tekintélyes brit gazdaságipolitikai folyóirat Rossz címkével ellátva címet viselő írása szerint KeletEurópa olyan földrajzi furcsaság, amely magában
