Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.07 . 34 A környezetvédelmi miniszter egyedi értéknek nevezte a Dunadeltát, és kitért arra, hogy ezentúl két tanácsosa dolgozik majd Tulcea megyében, hogy a rezervátum helyzetéről minél szélesebb körű értékeléssel szolgáljanak neki. „Az általam is kezdeményezett, Dunastratégiához való csatlakozás Romániában is beindult: az EUn belül ez egy kiemelt program, olyan, amelyet turisztikai, állat- és növényv édelmi szempontból egyaránt ki lehet és ki is kell használni” – tette hozzá. Borbély László addig nem hagyja jóvá a verespataki aranykitermelés megkezdését, amíg teljes mértékben meg nem győződik: az alkalmazott technológia nem szennyezi a környezetet. A Radio France Internationalnak adott interjúban a miniszter reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a beruházás elkezdése technikai, nem pedig politikai döntés eredménye lesz. „Engem még nem sikerült meggyőzni arról, hogy a kitermelés nem környezetszen nyező” – jegyezte meg Borbély László. Hangsúlyozta: Verespatak esetében a beruházók szándéka bizonyos fokig már érvényesült, hiszen házakat vásároltak fel, és mindez akkor is rányomja a térségre bélyegét, ha esetleg nem valósul meg a projekt. vissza Nem csak mindennapi papír az újság Szabadság 2010. január 07. Olvasta 178 felhasználó. ÚJVÁRI ILDIKÓ Aggodalommal meg ugyanakkor féltéssel is lapozgattam az újságokat, mert nem tudtam figyelmen kívül hagyni azokat az érzések et, amelyeket két újabb országos román napilap nyomtatott változatának beszüntetési híre váltott ki: aggodalom, hogy akkor általában mi várható ezután, meg annak a félelme, hogy valamit elszalasztunk, valamiről tévesen lemondunk. Zizegtettem a papirost, le geltettem a tekintetem az oldalakon, mérlegeltem a tördelést, a cikkek elhelyezését a lapokon, a színeket meg a képeket, megjegyeztem, melyik oldalról mit szeretnék majd elolvasni, és hagytam terjengeni az újságpapír, a nyomdafesték különböző emlékeket fel idéző illatát. Amikor mindez megszűnik létezni, nem egyszerűen egy papírral, papírköteggel lesz kevesebb, hanem eltűnnek a hozzá kapcsolódó létesítmények, infrastruktúrák, szerkezetek, és ezzel együtt múlnak el emlékek, leszünk szegényebbek egy életformáva l és egy gondolkodási móddal is. (Nem szándékozom kitérni az online újságírás térhódítására, és főleg nem az internetes újságok meg egyéb kiadványok fényes jövőjéről gyártott elméletekre, hogy lám, elindulni vagy akár beteljesedni látszik a folyamat, amit jósolgatnak. A fenntartás szempontjából jóval olcsóbb online sikere tekinthető inkább kényszermegoldásnak arra a helyzetre, amelyet a papír, a nyomtatás, lapterjesztés növekvő költségei, meg sajnos romló és fogyatkozó olvasási szokásaink váltottak ki.) Te hát tegnaptól és mától két országos napilap, a Gardianulés a Ziuamegszűnik nyomtatásban megjelenni, ez utóbbi, a kiadó döntése értelmében interneten lesz továbbra is olvasható. A szűkszavú indoklások lényege, hogy újra egyensúlyba kell hozni a kiadások és bevételek mérlegét, egyszóval a tulajdonosokrészvényesek tovább nem tudják, és nem is akarhatják fenntartani a veszteséges vállalkozásnak bizonyult lapkiadást. Az újságírók adott esetben a munkanélküli rátát növelik, de nem csak ők. Hiszen tevékenység nél kül maradnak tördelők, titkárok, olvasószerkesztők és korrektorok, de még a takarító személyzet is, ha a cégnek még futotta külön munkavállalóra ezen a téren is, és nem az újságírószerkesztők végezték már jó ideje halmozottan a lapkiadással járó összes te vékenységet. Egy újság megszűnése azonban még az irodai falakon túlmenően is érezteti hatását, hiszen kevesebb megrendelése lesz a nyomdának, következésképpen ott is fölöslegessé válik a munkaerő, de kevesebb lapot visz házhoz a lapkihordó, ezért őt is elb ocsátja a lapterjesztő vállalkozó, vagy kevesebbet árul az utcai bódéban az árus, amitől a bevétele is zsugorodik, és fölöslegessé – mert veszteségessé – válik a fenntartása. Válság van a javából, de nem csak gazdasági válság, amikor bizonytalanná válik a megszokott fogyasztási életstílus fenntartása, vagy az egyre változatosabbá váló igények éltetése, hanem a szokásokban, életvitelben, gondolkodásban, elvárásokban is sokszor válság mutatkozik. Mert ki a megmondhatója, hogy jobb az életünket és teljes munk ánkat egy egyre megfoghatatlanabb virtuális világba áttennünk, átvinnünk? Kinek és mitől jobb az, amikor egy online újságot az „egérrel”gyorsan végigfuttatunk, ideoda ráklikkelünk, beleolvasunk abba, ami egyszeri mozdulatra megjelent a képernyőn, és továb bklikkelünk türelmetlenül, már nem térve vissza arra a cikkre, ami valamilyen műszaki önkény folytán késlekedett feltűnni a képernyőn. Kinek és miért jobb rövid, néhány mondatos tartalmatlan tartalmakat elolvasni, sokszor csak a címekből informálódni, adot t esetben az ékezetes betűket csak hozzáképzelni a szöveghez, amikor – szintén valamilyen technikai durcásság miatt – azok nem jelennek meg. Miért mondunk le könnyelműen és felelőtlenül a nyomtatott szövegről, miért hagyunk veszni egy
