Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.07 . 27 egyesületek sem kaptak pénzt az előző évben, alig találtunk összegeket az ösztöndíjak kifizetésére. Remélem, jobb idők várnak ránk.” A magyar önkormányzati elnökök nyilatkozatai közült hiányzik a dobronaki magyar önkormányzat elnökének nyilatkozata. Car Ana fontos elfoglaltsága miatt utasította vissza megkeresésünket. vissza Parlamenti Napló: Nem arról van szó, hogy a problémákat el kellene hallgatni Népújság (Lendva) 6. januar 2010, 54. évf. 1. sz. - Göncz László Ezúttal a hagyományos havi ismertetőben három kérdéskörre szorítkozom mélyrehatóbban. Nagy visszhangja volt a szlovén – magyar országgyűlési képviselők találkozójának. A tájékoztatás az eredeti cél érdekében – hogy a kisebbségi kérdése kkel foglalkozó bizottságok mélyrehatóbban tájékozódjanak a muravidéki magyarok és a rábavidéki szlovénok helyzetéről – megtörtént, és a képviselők elfogadtak egy ajánlássort is. A találkozóhoz azonban sajnos kellemetlen események is párosultak. Bizonyos s zlovéniai képviselők a bilaterális kapcsolatokhoz kevésbé illő hangnemben szóltak a rábavidékiek helyzetéről. Nem arról van szó, hogy a ténylegesen létező problémákat el kellene hallgatni. A probléma abból származik, hogy – mint az elmúlt hónapokban több e setben is – a felvezetés a muravidéki magyarság szempontjából sértő módon történt. A magyar közösség pénzeléséről tartalmilag összehasonlíthatatlan, mennyiségileg pontatlan számok hangzottak el, sőt olyan megjegyzés is, hogy a muravidéki magyarok költségve tési keretéből el kell venni meghatározott összeget, és azt – amennyiben Magyarország nem rendezi kötelezettségeit – a szlovén kisebbségnek adni. A lendvai eszmecsere hangulata addig fajult, hogy a magyar közösség képviselői elhagyták a tanácskozást. A mag yarországi és a szlovéniai képviselők többségének a higgadtsága és őszinte szándéka akadályozta meg, hogy a „határ menti parlamenti találkozó” nem végződött kudarccal. Sajnos, hasonló hangvételű és tartalmú felszólalások ezt követően a szlovén parlamentben is elhangzottak, ezért decemberben képviselői kérdésben követeltem a kormánytól, hogy január folyamán készítsen pontos kimutatást a muravidéki magyar közösség tevékenységére és megmaradására fordított költségvetési pénzek mennyiségéről és struktúrájáról. Meggyőződésem, hogy a két közösség közé mesterségesen ékelt ellenszenvek közepette gondjainkat nem lehet megoldani. Decemberben az önkormányzati és regionális fejlesztési miniszter, Henrik Gjerkeš a magyar és az olasz nemzetiségi képviselővel is ismertette elképzeléseit Szlovénia tervezett legújabb regionális tagolásáról: a kormány 3, 6 vagy 8 régió létrehozását tartja elfogadhatónak, a miniszter 6 régiót tart indokoltnak. Jeleztem, hogy abban az esetben, ha a Muravidék nem képezne önálló egységet, akkor va lószínűleg az a muravidéki magyar közösség szempontjából kevésbé lenne elfogadható. Azt is egyértelműen hangsúlyoztuk, hogy a nemzetiségileg vegyesen lakott területeknek az új regionális tagolódás keretében – nyelvi, kulturális és fejlesztési szempontból e gyaránt – specifikus státust kell biztosítani. A konkrétumokról a napokban a nemzeti közösségek szintjén is tárgyalnak, így a magyarság konkrét javaslatai a következő hetekben körvonalazódnak. A decemberi ülésen a legnagyobb visszhangot az emberi jogok biz tosa 2008. évi beszámolójának a tárgyalása váltotta ki. Nemzetiségi szempontból rögzíthető, hogy az említett évben még viszonylag kevés kisebbségi kérdéssel keresték meg az intézményt, azonban 2009ben már több eszmecserére és közös programra került sor, a melyek során egyértelművé vált, hogy a formálisan biztosított nemzetiségi kollektív és egyéni jogok, valamint azok megvalósítása között jelentős a különbség. A konkrét jogsértésekről jegyzék is készült, ami a helyzet javítására formális alapot képez. vissza 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken Népújság (Ledndva) 6. januar 2010, 54. évf. 1. sz. - Bence Lajos, Szolarics Nađ Klára (folytatás) Az előzőekből kitűnik, hogy a kétnyelvű oktatás egyik kerékkötője a tankönyvek hiánya volt, a másik az oly sokat hangoztatott módszertan hiányában rögzíthető. Kevés szó esett mindeddig a kétnyelvű pedagógus- és óvónőképzésről, a nevelőioktatói káder személyi vonatkozásairól, nyelvipedagógiai szintjéről. Illetve csak a kezdeti fázis ban, amikor a mindkét nyelvet kifogástalanul használó és ezeken beszélő, esetleg az oktatási folyamatban is alkalmazni képes pedagógusok száma elenyészően kevés volt. Hasonló volt a helyzet az óvodában is. Vagy még súlyosabb, hiszen az anyanyelvi megalapoz ásnak e fontos fázisa egybeesik a kétnyelvűséggel való intézményes találkozás traumájával. A 90es évek elején a bölcsődeióvodai kétnyelvűség megvalósulását felülvizsgáló felmérés során éppen az óvónők nyelvi szintjére eset a legtöbb negatív megjegyzés. E z alkalomból Varga József, a maribori Magyar
