Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.28 . 22 Ugyanakkor gondot jelent az is, hogy az állam a törvényen keresztül csu pán egy pravoszláv egyházat ismer, a szerb pravoszláv egyházat, míg például a montenegrói pravoszláv egyházat és a macedón pravoszláv egyházat nem ismeri el. Mindezt arra hivatkozva, hogy egy vallási felekezet, vagy egyház nem regisztráltathatja magát, ha a nevében szerepel olyan szó vagy kifejezés, amely egy korábban bejegyzett felekezetében is szerepel. A vallásszociológus szerint az állam a továbbiakban diszkriminálja a kisegyházakat is, amelyek a legnagyobb számban Vajdaságban lelhetőek fel – megközelít őleg száz felekezet. Mint megjegyezte, a vallási felekezetek ekképp való diszkriminációját és így a vallásszabadság tiszteletben nem tartását az Európai Unió is kritizálta. – Sehol a világban sem létezik olyan, hogy a vallási felekezeteket két csoportra o sztják, hagyományos egyházakra, valamint egyéb nem hagyományos vallási felekezetekre. Minden egyéb országban, Nyugaton és az Európai Unióban egyaránt, a törvény és az alkotmány is elismeri, tiszteli az egyén azon választását, hogy melyik vallási felekezeth ez akar tartozni – vélekedett Đorđević. Mindezek mellett az is gondot jelent, hogy Szerbiában a kisegyházakat egyesek szektának titulálják. A vallásszociológus szerint ez téves, pejoratív, megbélyegző megjelölés, kiváltképp a hagyományos egyházak részéről . A szekta fogalom mai használata viszonylag pontatlan egyik jelentése: az uralkodó egyháztól elszakadt, többnyire nem bevett vallási csoportok; a másik jelentés szerint: szorosan összetartó, azonos nézetű, a külvilágtól elkülönülő csoport, zárt csoportosu lás valamely közösségen belül. A szó mind a köznyelvben, mind a publicisztikában pejoratív tartalmú. Szavai szerint a szekta a latin sequi szóból származtatható, jelentése: követni. Eredeti értelmében – és vallásszociológiai használatában is – értékmentes: egy sajátos vallásos közösségi forma megjelölésére használják. – A probléma gyökere az, hogy van egy korszerű alkotmányunk, amely az Európai Unió legmodernebb alkotmányaival vetekszik. Ugyanakkor az egyházakról szóló törvény pedig szó szerint diszkriminá l és a középkori szokásokhoz képest senki másnak nem engedi, hogy pravoszláv, katolikus, vagy evangélikus legyen Szerbiában – mondta a vallásszociológus. Végezetül Mirko Đorđević kiemelte, hogy sehol, még a pravoszláv Oroszországban sem létezik vallásügyi minisztérium és ez az állami szerv Szerbiában nem tesz mást, mint egyeseket védelmez. ÖNKÉNYES ÉS KORLÁTOZÓ Hasonlóképpen vélekedett Vladimir Ilić, a nagybecskereki Civil Társadalomért Fejlesztési Központ igazgatója, politológus. Szavai szerint Szerbiáb an nem valósul meg ténylegesen a vallásszabadság. Egyes vallási felekezetek épületei, lelkészei, hívei fizikai atrocitásokat szenvednek el, kiváltképp a jehovisták, az adventisták és a pünkösdisták. A román pravoszláv egyház számára nem engedélyezi az álla m, hogy templomokat építsenek Bánátban, valamint KeletSzerbiában a Timok és a Morava között. – Szerbiában nincs elfogadva a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadsága sem, amelyet az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a szerbiai alkotmá ny, valamint az egyházakról és vallási felekezetekről szóló törvény szavatol. Ugyanakkor a vallásügyi minisztérium elutasítja a missziós tevékenységet folytató vallási közösségeket, a prozelitizmus, vagyis buzgó hittérítés vádja miatt. Azonban a vallás meg változtatását nehezen lehet elképzelni egyesek missziós tevékenysége nélkül – vélekedett a politológus. Mindezek mellett komoly összetűzésnek lehetünk tanúi az Iszlám vallási felekezetben is, amelyben pedig az állam elutasítja a független döntőbírói szere p felvételét, annak ellenére, hogy erre kötelezi az egyházakról és a vallási felekezetekről szóló törvény, így minden következményért az állam felel. Mint tudjuk, ezekben az összecsapásokban fizikai leszámolásokra is sor került. – A hagyományos egyházak s zámára nem kötelező a megterhelő, sokszor kockázatos regisztrációs eljárás. Csak emlékezzünk arra, hogy az egyházakról és a vallási felekezetekről szóló törvény elfogadásakor mivel fenyegetőztek a Szerb Radikális Párt képviselői és megértjük, miért félnek megadni személyes adataikat a kis protestáns egyházak – vetette fel Ilić.