Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.02 . 45 Minthogy a szervezőktől nem sikerült információt szereznünk, megpróbáltunk sz óbaállni a vendégekkel, de sajnos román kiejtésünk nem ütötte az elvárt akadémiai szintet. Egy üvöltő fiatal kikérte magának, hogy magyaros akcentussal gyalázzuk meg a román nyelvet. Eközben a polgármesterrel arról nyitottak vitát a fiatalok, hogy ki, hol van otthon. Mint mondták, ők vannak itthon, mert nekik a személyijükben azt írja, hogy Románia, a miénkben is azt írja ugyan, de mi nem vagyunk itthon. Jöttmentek, Mongóliából való hazátlanok lennénk az összesen, és Székelyföld különben sem létezik. A pol gármester szorgalmasan bíztatta őket, hogy menjenek szépen haza, és mi is maradunk itthon, de nem sok eredménnyel. A közösségi rendőrség nem jött a helyszínre. Antal Árpád elmondta: Hadnagy István igazgató telefonon közölte vele, hogy hívja nyugodtan a re ndőrséget, mert a közösségi rendőrség nincs mit csináljon. A polgármester így aztán a rendőrséghez fordult, akik három járőrkocsival érkeztek a helyszínre és lassan visszaterelték a társaságot az autóbuszba. Eközben úgy igazán beindult a szavalókórus. „R ománia a mi hazánk, és szarunk a ti Magyarországotokra” – üvöltötték hosszasan, magukból kikelt fiatalok. A Mihai Viteazul Főgimnázium igazgatója kiábrándultan nézett a busz után. Albu Radita azt mondja: 23 éve tanít ebben a városban, de ilyen alakokkal m ég nem találkozott. Mi, nem ilyeneket nevelünk – mondja az igazgató. Miután elmentek, Ioan Lacatusu sűrű elnézéskérések közepette erősen árnyalta korábbi megnyilatkozását. Szemenszedett hazugságnak nevezte, hogy ő hívta volna ide ezeket a fiatalokat, és a zt mondta: méltó megemlékezést akar december elsején, és az is lesz. Antal Árpád azt mondja: sem bukaresti sem budapesti szélsőségesek nem hiányoznak innen, hogy megmondják, hogy hogy kell itt élni. Ezek idejönnek, csapnak egy nagy cirkuszt, aztán hazamen nek és eldicsekednek vele, hogy megvédték a nemzeti értékeket. Mi azonban itt maradunk és holnap is azokkal kell együtt élnünk, akik itt laknak – mondta a polgármester, aki kétségbe vonta Ioan Lacatusu szavait. Mint mondta: kutyából nem lesz szalonna. A Ha rgita Kovászna megyei európai tanulmányi központ igazgatója 1989 előtt is főállásban Székelyföld elrománosításával foglakozott, és most is erről szól a mandátuma. Régió Rádió vissza Kisebbségek NagyRomániában: kiáltottak, d e hova? Erdélyma [ 2009. december 01., 10:11 ] [909] A román Egyesítés, vagyis Erdély Romániához csatolása és NagyRománia megalakulása 1918 és 1920 között megbénította az erdélyi magyarság közéletét. Az éledezés 1921 körül kezdődött, azután a nemzeti (kisebbségi) autonómia és az államok konföderációja lett az a két legfontosabb törekvés, amit a romániai magyarság el akart érni. Száraz György munkája Erdély múltjáról, jelenidőben címmel jelent meg a nyolcvanas években. Könyvében megpróbált kiegyensúl yozott képet kialakítani a románmagyar viszonyról. Művében számos idézet szerepel arról, hogyan fogadták Trianont és a román Egyesítést a kortársak: magyarok, németek és románok. Most e könyvből, illetve Botlik József Erdély tíz tételben című munkájából é s az 1989ben Budapesten megjelent Erdély rövid története című kötetből vett idézetekkel igyekszünk bemutatni, hogy reagált a magyar, a román és a szász politikai elit a határok módosulására, NagyRománia létrejöttére. Paál Árpád, a kolozsvári Napkelet f őszerkesztője például így írt lapjában 1921ben: „A magyar népkisebbségeknek mindenütt olyan önálló nemzettestekké kell válniok, melyek szervesen beilleszkednek az utódállamok közéletébe. Szervesen és hátsó gondolatok nélkül. Nem állambontásra, hanem állam építésre, hogy a magyar népkisebbségi nemzetek éppen ez alkotó részvételjogcímén követelhessék régi államukkal a gazdasági és kulturális összefüggést. Hogy lehessen így mélysége erkölcsi alapja a magyar állam és a többi utódállamok közötti szövetségnek, a szövetségből fejlődő uniónak s az unióból fejlődő néptestvéri békeállapotnak.”
