Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.12 . 37 nem lát ja mondjuk a kormány által jóváhagyott lakásfelújítási program és a nemzeti vezér Zsolnán épülő, szigetelőanyagot gyártó üzeme közti párhuzamot. Vagyis a parlamenti pulpituson lehet nagyokat mondani, hátul, a parlamenti toalettben azonban kéz kezet mos. V égül néhány ötlet a hazafiságról. Ha például Ján Slota az elhanyagolt, egykori nagyrőcei szlovák gimnázium lerobbant épületének tatarozására fordítana egykét milliót, igazi hazafiként viselkedne. Mondjuk, nem három luxusautót tartana fenn, csak kettőt, va gy kisebb jachton ringatná a hazafias ülepét az Adria vizein. vissza A kassai szent tehén Új Szó • 2009. december 12. szombat, 07:30 | Marsovszky Miklós „Szárnyakat Tháliának. Libaszárnyakat.“ Ezzel és még számos mókás, agr esszív, együttérző és elgondolkodtató véleménnyel találkozhat, aki megpróbál Tháliaügyben tájékozódni. Mindenkinek van véleménye. Egyesek kritikusak, azt sem bánnák, ha az intézmény megszűnne, mások teljes mellszélességgel kiállnak mellette. Minek köszönh etőek az ennyire különböző nézetek és miért van az, hogy a társadalom egy része szidja, más része dicsőíti a teátrumot, amely idén ünnepli fennállása 40. évfordulóját? Linkajánló • Megelőlegezték a végveszélyt a Tháliában És miért van az, hogy a média egy, maximum két oldalról közelíti meg a kérdést? Pár hete mindenki arról beszélt, ami a Duna Televízióban zajlott a kassai színház ügyében, de a v alós problémák a háttérbe szorultak. Senki sem beszél arról, miért maradt el a törzsközönség, mely csillogó szemmel várta a csodát. Kétségtelen, a Tháliának vannak nézői, akiknek torkán bármi lemegy. Neki az, hogy magyar nyelvű színjátszás folyik, mindenn él fontosabb. A sportban, ha nem megy a csapatnak, leváltják az edzőt. Úgy tűnik, itt még a szurkolókat is hamarabb váltják le, mint a trénereket. Pedig ment már jobban is ez a szekér. Arról sem esik szó, miért variálják egy ember nevét a plakátokon. Egysz er rendező, néha látvány- és díszlettervező, olykor színész. Sőt az a legjobb, ha egy produkcióban mindhárom feladatot ellátja, ami akár háromszoros gázsit is jelenthet. S valószínűleg csak délibáb, ha a néző némely produkció során felismer egyegy régebbi darabból való díszletet. Ezzel sem lenne baj, ha a kritika nem kezdené ki csaknem az összes előadást, amit csak egy ideig lehet rosszindulattal magyarázni. Vannak és voltak is tehetséges színészek a Tháliában. Többségük elment - elsősorban Komáromba , a ki maradt, az is a távozás gondolatával kacérkodik. Persze, nem gond bárkit szerződtetni, jelentkező akad bőven, az mindegy, hogy egy évben csak egy darabban játszik. Mi a titka a komáromi társulatnak? Ugyanis a legtöbben és a jobbak - ezt pályafutásuk és szakmai megbecsülésük támasztja alá - oda távoztak. Megkérdezhetnénk, büféje vane a színháznak vagy a büfének vane színháza? Vagy azt, a tájolásra oly büszke teátrum kiutazásai miért kötődnek alig ismert nevű településekhez és miért nem találhatóak meg olyan városok a listán, melyek a színjátszás fellegvárának számítanak. Évek óta rengeteg legenda övezi az intézményt: ki és hogyan él meg abból, amit ott tesz, milyen összefonódások és mutyik folynak a háttérben. Itt az ideje megvitatni az intézmény össze s anyagi, személyi, minőségi és még ki tudja, milyen problémáját. Mondja el véleményét fenntartó, színész, igazgató, alkalmazott, néző, bárki, akit érdekel a teátrum jövője, de ne feledkezzünk meg a tényekről és az elmúlt évekről. Persze, nincs pénz. Azt m ár csak halkan tegyük hozzá, hogy a megye másik három színházat is fenntart, melyek kisebb költségvetésből gazdálkodnak, van köztük kisebbségi is, mégsem panaszkodnak annyit, mint a Thália. A vitatott kérdéseket tisztázni kell, de erre csak akkor van lehe tőség, ha a színház is akarja. Van törekvés arra, hogy tisztán lássunk az ügyben, de ebben a teátrumnak partnernek kell lennie. Közpénzekből, jegybevételekből és pályázati pénzekből áll össze a költségvetés, ezért jogos a társadalmi igény a pontos adatok m egismerésére. Talán
