Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.12 . 12 Lehete pénzből te levíziót csinálni? Térjünk vissza az írás elején említett pénzekhez. Mi lett a sorsuk? Valahol a 90es évek közepén, okulva a Duna TV kezdeti sikereiből, a Magyar Televízióban észbe kaptak, hogy jó lenne nekik is nyitni a határon túli területek felé, mert abban az időben ez egy igen kurrens téma volt a magyar társadalomban. Az MTVben is beindultak a határon túli műsorok, és a Kárpátmedencei tudósítók már oda is bedolgozhattak. Részben egészséges versengés indult el a tudósítói posztokért, részben viszont káros konkurencia alakult ki a két közszolgálati csatorna között, amely a mai napig tart (hol az MTV akar bizonyítani határon túl, hol a Duna TV a magyar belpolitikában). Miért káros? Mert mindkét tévé ugyanabból a forrásból kapta (kapja) a pénzeket, és a helyett, hogy ezeket racionális munkamegosztással minél jobban kihasználták volna a határon túli stúdiók fejlesztése és közös használata érdekében, egymást túllicitálva igyekeztek elcsábítani a legjobb szerkesztőket és stábokat. A Duna TV mégis óriási elő nyben volt, hiszen alapfeladataként határozták meg a határokon átnyúló televíziózást, amit természetszerűen nyomatékosított a műholdas műsorszórás, az MTV földi sugárzásával szemben. Sáráék 1998ban már 10 digitális kamerát osztottak szét a tudósítók közö tt, támogatva ezzel a helyi televíziózás ügyét is. Végeredményben pedig senki sem kérdezte az ajándékozottakat, hogy a kamerákkal dolgoznake más tévének is, például az MTVnek – dolgoztak. És ez így volt rendjén még akkor is, ha emiatt időnként haragudta k is rájuk. A két tévé több munkát, nagyobb jövedelmet jelentett számukra és lényegében a hivatásos tudósítói hálózat kiépítése volt a minőségi munka előfeltétele. Ennek köszönhetően megjelentek a Kárpátmedence különböző pontjain az első önálló stúdiók, a melyek magyar nyelvű műsorokat kezdtek gyártani, erősítve ezzel az állami csatornáknál már működő magyar szerkesztőségek kínálatát. Persze, mindez lehetőséget nyújtott a mindenkori állami hatalom felügyelete alóli kibújásra is. Önállósulni kezdett a határo n túli magyar televíziós szakma. A rendszerváltás előtti helyzethez képest, ez óriási előrelépést jelentett. Más szavakkal: az összmagyar televíziózás szempontjából nem a Duna Televízió intézményes színre lépése volt a legnagyobb eredmény, hanem az a befol yás, amit a Duna TV gyakorolt a határon túli tévézés fejlődésére. Csak a kettő együttesen ér valamit, és ezt sajnos ma sokan hajlamosak elfelejteni! 1999ben a Fideszkormányzat úgy döntött, nagyobb lendületet ad a határon túli televíziózás ügyének: körül belül 2 milliárd forintot (kb. 8 millió eurót) szánt a stúdiók fejlesztésére és műsorok készítésére, alkotói műhelyek támogatására. A budapesti parlament épületében, ünnepélyes keretek között aláírt megállapodás szerint a támogatás kedvezményezettjeinek eg yetlen kötelezettségük volt, hogy munkájukat elsősorban a magyarországi közszolgálati csatornákhoz, nevezetesen az MTVhez és a Dunához kössék. Korszakalkotó lépés volt ez! 21 határon túli stúdió és alkotói műhely részesült 10 és 60 millió forint közötti t ámogatásban (főleg felszerelés formájában). Adásképes stúdiókkal ellátott, önálló műsorkészítésre képes tévés központok jöttek létre Pozsonyban, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, ugyanakkor komoly és korszerű tévés felszerelés került Szab adkára, Eszékre, Ungvárra, Nagyváradra és még számos Kárpátmedencei városba. Párhuzamosan elkezdődött az üvegszálas kapcsolatrendszer kiépítése a legfontosabb központok és Budapest között. Többségünk meg volt győződve, hogy mindez megadja a döntő lendület et az önálló határon túli magyar televíziózás beindulásához. Sajnos csalódnunk kellett: 45 éves, valóban lendületes és sikeres fejlődés után, mintha az egész folyamat zsákutcába került volna. A felszerelt stúdiók egyáltalán vagy csak részben látják el a nekik szánt feladatokat. Mivel nem tudtak megélni a változó mennyiségű magyarországi megrendelésekből, a stúdiók és az alkotók kénytelenek voltak más munka után nézni. Volt, aki valamelyik nagy nyugati hírügynökségnek vagy tvcsatornának kezdett dolgozni. Volt, aki feladta a híradózást, és dokumentum, valamint reklámfilmek forgatásából él. Volt, aki a szekrény tetejére pakolta a drága kamerát. Van, aki még hősiesen kitart, és időnként bedolgozik a Duna tévébe vagy az MTVbe, netán román, szlovák vagy más n yelvű műsorokat gyárt. Időközben új arcok, új stúdiók is megjelentek a piacon: egyesek rájöttek, hogy a tévézés jó befektetés lehet, de őket már elsősorban a profit vagy a gazdasági, politikai érvényesülés, befolyás érdekli. Az pedig nem biztos, hogy egyez ik a közösségi érdekkel. A régi gárdából általában csak azok maradtak fenn, akiket valamelyik tévéállomás állandóan foglalkoztat. Folyamatos magyar nyelvű televíziós adás pedig továbbra sincs Magyarországon kívül. vissza
