Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Re ggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.01 . 24 „A gazdasági minisztérium képviselőit nem hívtuk meg“, jelentet te ki Simon, amit azzal indokolt, hogy a minisztérium bizonyíthatóan olyan célzott törvénymódosításokat eszközölt, amelyek közvetve a vitatott projekt megvalósítását segítik. „Ha a minisztériumi hivatalnokok képesek egy ilyen anyagot előkészíteni, szerinte m semmi szükség rájuk egy ilyen konferencián. Amelyre csak azokat hívjuk meg, akik Szlovákia lakosságának érdekeit kívánják védelmezni“ – így Simon. A Híd alelnöke a továbbiakban kifejtette, a kormány által beterjesztett törvények arra irányulnak, hogy a Csallóköz alatti kőolajvezeték építése már 2012ben elkezdődhessen, és nem is került szóba egyéb variáns, mivel Ausztria kizárólag erre a tervezetre készül fel. „Kérdezem én, miért Ausztrián akar segíteni a szlovák kormány? Úgy viselkednek kormánypolitiku saink, mintha Szlovákia Ausztria kolóniája lenne…? Míg az osztrákok számára odahaza elsőrendű kérdés a környezetvédelem, Szlovákiában az már nem érdekli az osztrákokat? Miként lehetséges, hogy az osztrák fél már jó előre felvásárolta azokat a területeket, amelyek az általunk vitatott projek megvalósítását szolgálják?“ – háborgott Simon, aki kijelentette, hogy a kormány csak képmutatásból kommunikálja azt, hogy a projekt egyéb variánsainak megvalósítási lehetőségeit is vizsgálja. vissza A közösség csapdája Paraméter.sk 2009, december 1 - 08:37 Barak László Szociológiai közhely, hogy egyegy közösség kollektív tudata, értékrendje épp olyan szintű, mint az adott közösség legprimitívebb tagjának egyéni gondolkodása, értékrendje . Ennyit arról, mit ér, ha a politikusok közösségi akaratból származtatják pozícióikat, vagyis hatalmukat. Mindazonáltal egyáltalán nem állítható, hogy eredménytelen cselekvés lenne a politikusok részéről, ha az általuk gyakorolt közbeszédben minduntalan, úgymond, a közösség nevében, a közösségre hivatkozva nyilvánulnak meg. A fenti definíció szerint ugyanis így az általuk megcélzott közösségek legprimitívebb tagjait kétségkívül képesek megszólítani. És, ami a politikusi érvényesülés szempontjából létfontos ságú, aktivizálni. Erről a helyzetről tanúskodnak a szombaton befejezett megyei választások. Amelyek eredményei tehát azt (is) bizonyítják, mely politikus és pártok szimpatizánsai között leledzik pillanatnyilag a legtöbb buta ember. Legalábbis olyanok, ak ik kifejezetten jó ötletnek tartják, hogy hazudjanak nekik és uralkodjanak fölöttük. Mivel ügyeletes uralkodóik képesek velük elhitetni, hogy támogatásuk fejében például, bagóért megetetik őket, azaz folyamatosan gondoskodnak róluk. No és persze, nehogy el tévedjenek a való világban, mindenkor megmondják nekik, merre hány lépés… Ám, ha valójában mégsem, azon politikusok tutira számíthatnak feltétlen támogatásukra, akik az önzetlen és feltétlen gondoskodásnak legalább az illúziójával képesek őket elszédíteni. Ha némiképpen körmönfontnak, elvontnak tetszik is az efféle eszmefuttatás a szlovákiai megyei választások okán, nyilván alátámasztja, a Smer egyértelmű győzelme nagyrészt annak a ténynek köszönhető, hogy frontembere, Robert Fico közvetve az ország lakoss ágának (közösség) a szellemileg legkevésbé eleresztett individuumaival kommunikál. Következésképpen képes őket aktivizálni és arra ösztönözni, hogy megtartsák őt és kollégáit a hatalomban. Sovány vigasz, sőt, tragikomikus tény, hogy a parlamentáris demokr áciákban, már amelyekben nem állampolgári kötelesség, hanem csupán állampolgári jog a választásokon való részvétel, a fent vázolt módon aktivizált, jellemzően primitív kisebbség választhatja a vezetőket a többség számára is. A választási aktust ignoráló „t öbbségi közösség” tehát mielőbb elgondolkodhatna azon, mit jelent számára, ha önként mond le arról, hogy legalább bizonyos időközönként vegye a fáradtságot, és a saját jól felfogott érdekében véleményt nyilvánítson a közügyekben. Egy közösségnek persze nem lehetnek saját jól felfogott érdekei – legalábbis normális körülmények között. Ha ugyanis vannak, akkor, ugye a közösségi érdek azonos lesz az adott közösség legbutább emberének érdekeivel. Választani ezért kell szigorúan individuális meggondolások alapjá n. Vagyis a választás cselekménye szigorúan egyéni gesztus kell legyen. Mert közösséget egyének alkotnak. Akik egyenként már korántsem sebezhetőek annyira, mint egy közösség. Amelynek kollektív tudata, értékrendje épp olyan szintű, mint az adott közösség l egprimitívebb tagjának egyéni gondolkodása, értékrendje. vissza
