Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-04
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.04 . 26 munkánkat elvégezzük. De ugyanez az eset előfordult egy másik templomban is, ahol Fadrusz János híres korpusza is található. Az ottani plébánost „értesítették”, hogy jobban teszi, ha templomában nem engedé lyezi a Durayval való forgatást. Ezeket a képtelen, megalázó és hihetetlennek tűnő történeteket bizony magam is kétkedve hallgatnám, ha nem velünk történt volna meg. Ezen irracionális cselekedetek hátterében a velünk élő trianoni problematika összes gyötre lmes lelki következményét és mindenekelőtt a mélységes bűntudatot, a rossz lelkiismeretet kell feltételezni. A 20. századi történelem irracionális eseményei hátterében fellelhető okok miatt torzultak el a Kárpátmedencében a normális emberitársadalmi visz onyok. Egyszerűbb valakit autójával a szalagkorláthoz szorítani, mint gondolataival vitatkozni – főleg ha még igaza is van. – Mikor látható a film és kik segítettek a létrehozásában? – Még nem fordult elő velem, hogy egy elkészült filmet bizonytalan ide ig mi magunk tartunk dobozban. A szabadság árával viszont ez a helyzet. Keressük a minden szempontból optimális forgalmazási körülményeket. Egyrészt persze azért csinálok filmeket, hogy minél több emberrel ismertessem meg történelmünket, ugyanakkor a film főhősének életét is védenünk kell, akit igazmondásáért, a magyarság érdekében vállalt őszinte gondolataiért, cselekedeteiért ma is üldöznek. Figyelve az agresszív szlovákiai politikai mozgásokat, beszédeket és konkrét cselekedeteket, Duray Miklóssal – bárm ily fájó is ezt kimondani – bármikor bármi megeshet. Tudom, megdöbbentő ez a kijelentés húsz évvel a KeletEurópán végigsöprő „demokratikus” változások után, de akkor is jobb ezzel szembenézni, mint vágyálmokat kergetni. A felvidéki magyarságot belátható i dőn belül eltüntetni akaró szándékok ellen csakis akkor leszünk képesek tenni, ha felismerjük az ártó politikai akaratot, és széteső lelkületű országlakók gyülekezetéből újra erős és összetartó, akaratérvényesítő képességgel rendelkező nemzetté válunk. Ezz el a filmmel is szeretnék ehhez a lelki, gondolati fejlődéshez hozzájárulni. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik névvel vagy anélkül, de fontosnak tartották, hogy ez a film elkészüljön. Bizakodásra ad okot, hogy elkészült film örök időkre még sohasem ma radt dobozban. vissza Hurrá, vesztettünk! D. Horváth Gábor MNO 2009. december 4. 00:01 December 1je Erdély elvesztése óta ma már többszörösen történelmi dátum. A lisszaboni szerződés is ekkor lépett érvénybe. Ahogyan az t az elmúlt nyolc év alatt megszokhattuk, a szerződés elfogadását kísérő nemzetközi perpatvarban a magyarok nem vettek részt. Sőt, Gyurcsány Ferenc puha kormánya épp két éve terjesztette elsőként a magyar parlament elé a szöveget, amelyet azután az egész p lénum kormánypártostulellenzékistül anélkül fogadott el, hogy elolvasta volna. Más államok persze nem így tettek. A Brüsszelben már presztízskérdésként kezelt aláírásért cserébe komoly előnyöket csikartak ki maguknak a szerződésben foglaltakkal szemben. Három napja tehát még szorosabb szálak kötik Magyarországot az Európai Unióhoz, ami egyben új időszámítást jelent. A lisszaboni szerződés betartása nekünk is kötelező, ami azért is veszélyes, mert a magyar bürokrácia és politikai gondolkodás szolgalelkűbb , mint valaha. Ma már mi is magunkénak tudhatjuk a benne található azon, négy különböző cikkelyében is idézett álláspontot, amely szerint az unió országai „a szabad versenyen alapuló, nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykednek, ezáltal elősegí tve az erőforrások hatékony elosztását”. Holott a világgazdasági válság kirobbanása óta mindannyian tudjuk, hogy ez az út zsákutcába vezet. Sőt, azt, hogy ennek a gazdasági magatartást alapvetően befolyásoló állásfoglalásnak mennyire nincs semmi értelme, az is jelzi, hogy Sarkozy odapörkölt a minap a britek orra alá. Azt mondta a francia államfő, hogy a pénzügyi válságot az Egyesült Államok és NagyBritannia által előnyben részesített angolszász szabadpiaci modell okozta, míg az európai gondolkodásnak sem mi köze nincs a finánctőke zabolátlanságához. Zabolátlanságból pedig eddig is akadt, ma is akad bőven. A brit központi bank, a Bank of England például úgy nyújtott hatvanmilliárd font támogatást két angol kereskedelmi pénzintézetnek, hogy ezt nem könyvel te le, illetve nem hozta nyilvánosságra. Az ügyletről minden bizonnyal az Európai Központi Bank is tudott. Mindenesetre az államadósságunkkal azonos nagyságú tételt le nem könyvelő bankvezetők tudomásunk szerint nincsenek börtönben. Ugyanakkor ilyen esetek re a lisszaboni szerződés sem jelent megoldást. Az unióra átruházott jogok között a monetáris és gazdaságpolitikai döntések esetében ugyan akként kell eljárni, hogy „Európa népei (…) a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető l egközelebb eső szinten hozzák meg”.
