Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-04
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.04 . 13 szembenállása felülhaladja ezt az imperatívuszt, kiszolgáltatva közösségünk tagjait a többségi pártok önző érdekeinek. A közvéleménykutatások adatai visszaigazolják a magyar politikai elit egyeztetési képtelenségét: az elnökválasztás kérdésében az erdélyi magyarság megosztott. Egységes ajánlat hiányában ez természetes. Az egyik tábor – az RMDSZvezérkar hivatalos álláspontját magáévá téve – hinni akar a posztkommunizmus stigmáját magán viselő szociáldemokrata jelölt megtérésében és abban az újfajta politizálást előrevetítő ígéretben, amelynek marketingarca a sikeres szebeni, ráadásul német származású polgármester. Meggondolandó, hogy a közösségi autonómiák kérdésében az elmúlt évtizedben szemérmesen hallgató Klaus Johannis vezette kormány jelente megoldást az erdélyi magyarság számára, vagy a Mircea Geoană körüli, magyarbarátsággal alig, d e korrupcióval annál inkább vádolható érdekcsoportok kerekednek felül. A másik tábor – belső meggyőződés által vezérelve vagy a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének megnyilvánulásai nyomán – Traian Băsescu jelenlegi elnök újraválasztásában látja a kisebbik rosszat, és a romániai kommunizmus bűneit hivatalosan elítélő gesztusáért hajlamos ideiglenesen zárójelbe tenni a Székelyföld területi autonómiáját elutasító vagy a parlamenti demokráciát autokratikus elnöki rendszerrel felülíró elnöki praktikákat. Ezen ál láspont mellett szól továbbá az az európai demokráciákban meghonosodott gyakorlat, miszerint közös ideológiai családhoz tartozó pártok egymás jelöltjeit támogatják az országos választásokon. Az EMNT Elnöksége számára rokonszenves, és mind elvi, mind erkölc si megfontolásokból tiszteletreméltónak tartja azt a két előbbi állásponttól eltérő értelmiségi kezdeményezést, amely a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) javaslatának nyomvonalán haladva jelképesen az autonómiára való szavazásra szólítja fel a magyar választóp olgárokat. Ha ezt a kezdeményezést az EMEF keretében konszenzus övezte volna és az összes erdélyi magyar közéleti szereplő felvállalta volna, valóban kirajzolhattuk volna a Székelyföld és Erdély egyéb, magyarok által jelentős számban lakott régióinak auton ómiaigényét jelentő térképét. Kár, hogy ilyen konszenzusra közéleti vezetőink jelenleg képtelenek. Mindezek ismeretében az EMNT Elnökségének egyetlen megoldása marad: a választásokon való részvételre, az érvek és ellenérvek mérlegelése után pedig lelkiism eret szerinti szavazásra bíztatja erdélyi magyar közösségünk szavazásra jogosult tagjait. Az EMNT elnöksége nevében Tőkés László elnök, EPképviselő Toró T. Tibor ügyvezető elnök Brüsszel – Nagyvárad, 2009. december 2. vissza A kutyát vagy az ebet Reggeli Újság 20091204 A nyálkás, ködös őszben önmagát melengeti a nagy magyar Összefogás még nagyobb erejét felmutató Párt tárgyaló küldöttsége. Toporgás közben himnuszukat mormogják: gazsulálunk, gazsulálunk, bársonyszékbe b ecsücsülünk... Csüccs! A jövendőbeli hatalom kapuőre kitekint. Áh, ismét megjöttek a tulipánosok! – motyogja megszokottan maga elé. Jelszó! – kiált (vagy sóhajt) rá a báránylelkűekre. Johannis! – válaszol a kórus, mely rázendít a hónapok óta érvényes Markómantrára: ragaszkodunk Klaus Johannishoz. Ez már felér egy hűségesküvel. Jertek hát – szól a fogadó – Neszku úr keblére, amely évekig melengetett titeket. Ő is ráborult már egyre. Arra az egyre, az egyedül üdvözítőre, a Geoană úr vörös bögyére. És szövets égre lépnek Béla úrék, ők, a vezérek. Megölelik a volt és jövendőbeli szövetségest, melynek vezére hűvösre tenné az összes autonómiaigénylőt; aki szintén szövetséget kötött a posztkommunista szocdemekkel, akiknek volt már szatelitpártja az RMDSZ mindenféle hozadék nélkül, egy olyan politikai alakulattal, amelyik „a caracali autonómia” néven elhíresült „decentralizációt” is száműzi. (A hajóskapitány legalább eddig már eljutott elméletileg.) Mert válság van. Az van. Nyolcvankilenc éve. És várhatóan a világvég e előtt egy nappal – ha egy gazdasági erózió nem marja darabokra az r betűvel kezdődő országot – fejeződik majd be. (Hogy legyen idő a csomagolásra.) Ezt a díszes szövetséget ékesíti még Vadim nagyromániás csapata! Gyönyörű ágyásba került a tulipán. De Ma rkó és klikkje köti az ebet a karóhoz. Jöjjön Johannis, aki (németként!) egyszer már rápirított a honi magyarságra, elítélve annak autonómiaóhaját. De az eb, az eb. Akik voltak már minden valamirevaló nagykutyának kicsiny csahosai, tányérnyalói, azok nem s zámolnak azzal, hogy a karónak is két vége van. Nem zavarja őket, hogy a sokszor becsapott választók elmennek mögülük, hogy ötven százalék feletti részvételi
