Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-04
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.04 . 14 - Véget ért a csehországi politikai játszma? - Aligha. Ugyanis a lisszaboni egyezség januártól minden bizonny al életbe lép. Ám a jóváhagyott cseh kivétel csak akkor lesz hatályos, ha majd ratifikálják újabb ország csatlakozási szerződését. Ugyanis a múlt heti brüsszeli uniós csúcson született határozat szellemében ezzel együtt fogadják majd el a cseh mentességet az alapjogok chartája alól. Vagyis jövő év elejétől Csehországra is vonatkozik ez a dokumentum; majd amikor Horvátország vagy Izland, esetleg mindkét állam uniós taggá válik, akkor országunk polgárai elveszítik a charta alapján szerzett jogaikat. Márpedig ezt sem az uniós jogszabály, sem pedig a cseh alkotmány nem teszi lehetővé. - Ennek milyen következményei lehetnek? - Biztosra veszem, hogy a fenti ok miatt nemsokára a Klaus által követelt és a Brüszszelben jóváhagyott kivétellel kapcsolatban kérnek maj d állásfoglalást a cseh alkotmánybíróságtól, amely szerintem csak úgy dönthet, hogy az említett mentesség sérti az alaptörvényünket, s emiatt érvénytelenítheti a kért kivételt. Persze nem lennénk Csehországban, ha ilyen simán zajlana ez a folyamat. vissza Belgrád e rkölcsi kettőssége Vajdaságma.info 20091104 Gondolom, senkit sem hagyott közömbösen a Tiszába fulladt szerencsétlen albán menekültek tragédiája, a gyerekeké, huszonéves családanyáké és férfiaké, akik a jobb élet reményében próbáltak illegálisan átkeln i a szerbmagyar határon, és eljutni az ígéret földjének hitt nyugateurópai országokba. A kísérlet azonban meghiúsult, az embercsempészek csónakja felborult azon a viharos október 15ei éjszakán, és tizenöten a vízbe fulladtak. A Tiszában úszó holttestek látványa, az anyáé, akinek még a nyakában volt a babaszállító heveder, zsebében lapult az összekuporgatott, élelemre szánt száztíz euró, mindenkit mélyen megrendített. A megdöbbe ntő képek az egész világsajtót bejárták. Koszovóban november másodikán gyásznapot hirdettek a szerencsétlenül jártak emlékére, Fatmir Sejdiu elnök pedig részvétét fejezte ki a hozzátartozóknak. Csak a szerb hatóság maradt néma, mintha mi sem történt volna, semmi köze se lenne a dologhoz. Sem a más alkalmakkor igencsak szívesen nyilatkozó államelnök, sem a kormányfő nem érezte szükségét, hogy kifejezze együttérzését. Egyetlen pártvezető sem vette a fáradságot, hogy hangot adjon sajnálatának. A hivatalos Bel grád ennél csúfosabb erkölcsi bizonyítványt alighanem ki sem állíthatott volna magáról, koszovói politikájának álságosságáról a világ előtt. Az a vezetés, amely első számú nemzeti céljának tartja Koszovó visszaszerzését, és még az uniós tagságot is feláldo zná, ha ennek a déli tartományról való lemondás lenne az ára, egyszerűen nem vesz tudomást a koszovóiak balsorsáról – csak azért, mert azok albán nemzetiségűek. A tiszai tragédia példáján újabb beszédes bizonyítékát kaptuk annak szkizofrén viszonyulásnak, ami a Koszovópolitikát jellemzi. Miközben Belgrádban makacsul elutasítják a realitást – vagyis azt, hogy Koszovó de facto önálló életet él – unalomig ismételgetik azt a szólamot, hogy a déli tartomány elszakíthatatlan része Szerbiának, arról soha, semmi á ron nem mondanak le. Ergó, a koszovóiak Szerbia állampolgárai, függetlenül nemzeti hovatartozásuktól. Ennek a virtuális külpolitikának a megnyilvánulása volt az is, hogy sorra hazarendelték a nagyköveteket azokból a fővárosokból, amelyek elismerték Koszovó függetlenségét, majd a diplomaták, miután az akciónak semminemű foganata sem volt, néhány hónap múlva szép csendben visszasomfordáltak állomáshelyükre. Csak Montenegrót és Macedóniát próbálják továbbra is leckéztetni, a Balkán „központi hatalmának” szerepében tetszelegve. A koszovói szerbeket ért mindennemű sérelem, az adós háztartások lekapcsolása a vil lanyáramhálózatról, a „veszélyességi pótlék” és a dupla fizetések megvonása miatti tiltakozások, a kolostorok lakóit ért zaklatások, mindmind első számú szenzációnak számít a belgrádi médiában. Csak a vízbe veszett albán menekülők halála nem hat meg senk it. Ez bizony hipokrízia a javából. A meztelen igazság az, hogy a mai belgrádi politikusokat csak maga a történelmi tartomány és a koszovói nemzettársak sorsa érdekli – a kisebbségnek tekintett albánok annyira se izgatják őket, mint az afgán tálibok. Akár mind befulladhatnának a Tiszába, akkor se éreznének részvétet. Egyedül Nada Trajković, a gračanicai egészségház igazgatója, a koszovói Szerb Nemzeti Tanács alelnöke fejezte ki együttérzését az albánok tragédiája miatt, ő azonban ott él közöttük, így term észetes, hogy emberszámba veszi őket.
