Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.17 . 28 Putyin kérdésre válaszolva kijelentette: a Barátság kőolajvezeték Pozsonytól a Bécs melletti Schwechatban lévő táro lóig történő meghosszabbításának kérdése perspektivikus lehet, de még további vizsgálatot igényel. Az orosz kormányfő úgy vélte, a kölcsönös árucsereforgalom hamarosan meghaladhatja az évi 10 milliárd dollárt. Tavaly a forgalom ennél valamivel csekélyebb volt, de a felek bizakodóan nyilatkoztak, hogy hamarosan túllépik a gazdasági válság előtti rekord szintet. Oroszország egyébként Németország és Csehország után Szlovákia harmadik legnagyobb külkereskedelmi partnere. Fico a Putyinnal tartott találkozó után a Gazprom vezetőivel tárgyalt egy vegyes vállalat létrehozásáról, amelynek feladata a földgáz szlovákiai fogyasztókhoz való szállítás, valamint tárolók építése lesz majd. A két ország vállalatai között fennálló gázszállítási szerződés értelmében Szlovákia évi 6,5 milliárd köbméter földgázt vásárol az orosz féltől. vissza Irány az újabb diktatúra Új Szó 2009. november 17. kedd, 07:22 | Lovász Attila Húsz évvel vagyunk a diktatúra után. Húsz év ugyan nem nagy idő, mégis elé g arra, hogy az előző rendszer ne jelentsen többé viszonyítási alapot. Felnőtt, gazdaságilag aktív, sőt esetenként komoly pozíciókba került egy olyan nemzedék, amely az előző rendszert csak gyermekként élhette meg. Felnőtt, lassan gazdaságilag aktív szere pet vállal, s néhány éven belül jelentős pozíciókat foglal el az a nemzedék, amely már gyermekként sem emlékezhet a proletárdiktatúrára. A társadalomnak ma már jelentős része olyan egyénekből áll, akiknek a rendszer- vagy gengszterváltás csak történelem, t ananyag, évforduló, koszorúzás, de semmi több. S mindez teljesen független attól, hogy a jelenlegi társadalmi rendszer változást jelentette valaki életében, lehetőséget adotte számára, vagy épp vesztesnek érzi magát. Húsz év után az 1989es novemberi na pok vezéralakjai is az azóta eltelt időszak tapasztalataival gazdagodva magyarázzák, értelmezik az akkor történteket. Húsz év után először engedheti meg magának egy jelentős politikus, a parlament elnöke, hogy az ország történelmének egéről lehazudja a ren dszerváltás csillagát, mert hogy megtette. „Nem adjuk el szabadságunkat egy tál lencséért, de a szabadsághoz jár a tál lencse is”. Nos, a szabadsághoz semmi sem jár. A szabadság nem árukötéssel létrejövő szerzemény vagy birtok, a szabadság önmagában érték . Ezeken a tájakon nem tiszteljük a szabadságot. Valami elvont, távoli dologként tekintünk rá. Persze, egyrészt, mert nem nagyon kellett megharcolni érte, másrészt a szabadságot Európának általunk lakott szegletében mindig valaki más hozta vagy vitte. Ezé rt jelent mást egy őrült amerikai középosztálybeli háza előtt a zászlófelvonás, s egészen más egy csallóközi faluban – akár a magyar, akár a szlovák zászlóval. Itt jön ide a tál lencse, amelyért ebben a régióban igenis milliók képesek feláldozni a szabadsá gukat, s amikor a szabadság mégis itt van, akkor közte s a tál lencse közt árukötésről mesélnek. Húsz évvel ezelőtt – magyarázza, ki hogyan akarja – tömegek hittek, örültek, láttak és vártak új reményt, tömegek mondhatták ki azt, amiért előtte minimum gon djaik lettek volna, rosszabb esetben börtönbe jutnak. Húsz évvel ezelőtt igenis társadalmi egyetértés volt abban, hogy az addig folytatott politikából elég. Húsz évvel ezelőtt nem a piacgazdaságra, a liberális vagy libertiánus gazdasági modellekre, az ellá tó rendszerek reformjára, az adócsökkentésre vagy a kórházprivatizációra voksoltunk. Húsz évvel ezelőtt azt akartuk, hogy ne mások diktálják halvaszületett ideológiák mentén, mit cselekedhetünk, mit gondolhatunk, kit szerethetünk. Húsz évvel később nevets égesnek tűnik a mikrokazettás diktafonos ügynök, a lehallgatókészülék, a ballonkabátos megfigyelő, a munkahelyeken írt kádervélemény, a párttitkár láttamozása, az egyetemi felvételik ideológiai rostája vagy a CSKPtagság követelménye a legkisebb vezetői po sztra való kinevezéskor is. Akkor nagyon nem volt nevetséges. Mint ahogy ma sem nevetséges, hogy hálózati szolgáltatásoktól, életre szóló bankhitelektől, régiónként egyegy domináns munkáltatótól, előmenetelben a helyi vagy regionális párttüfülüsztől, tám ogatások, megrendelések esetén pártpénztárnokoktól lehetünk vagy leszünk függő viszonyban. Rengeteg elégedetlen ember sírja vissza a semmi biztonságát és adná fel a húsz éve ajándékba kapott szabadságot a kétkoronás tejért (emlékeznek, annyi volt, hattól f él hétig). Paška úr egy tál lencséért.