Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.27 . 28 Ki veszi át a helyüket? Még mindig nem lehet tudni, kik lesznek az új EUbiztosokZavart kelt uniós körökben a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése körüli bizonytalanság. Mindenekelőtt az uniós intézmények élén esedékes változások miatt, mert a szerződés új posztjai befolyásolják az Európai Bizottság (EB) összetételét is. Az EB mandátuma október végén lejár, ám annak láthatóan semmi esélye sincs, hogy november 1jéig kitisztuljon a kép. Ezért a bizottság ügyvivőként hivatalában marad, és az EU soros elnöke, Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő sem kezdheti meg konzultációit a szem élyi kérdésekről. Így a jövő heti EUcsúcs bizonyosan nem hozhat személyi döntéseket. Ki lesz az állandó elnök? A Lisszaboni Szerződés létrehozza az Európai Tanács állandó elnöki tisztjét – ez annyiban befolyásolja a többi személyi döntést, hogy amely ors zág az elnököt adja, az nyilván nem kap még egy fajsúlyos posztot. Sokáig úgy tűnt, hogy Tony Blair volt brit kormányfő töltheti be először a két és fél évre szóló tisztséget, ám hiába uniós elkötelezettsége („szenvedélyes európai vagyok” – jelentette ki a z Európai Parlamentben), ha országáról ez nem mondható el. Ez pedig sokak szemében szálka. Az Európai Parlamentben (EP) képviselői kezdeményezésre aláírásgyűjtés indult Blair jelölése ellen, a Benelux országok pedig külön közleményben foglaltak állást sz emélye ellen. Legfőképpen azt ellenzik, hogy egy nem schengeni és az eurót elutasító országból kerüljön ki az integrációt megtestesítő elnök. Hírek szerint Jan Peter Balkenende holland kormányfő nem utasítaná vissza, ha az EU- csúcs „megkínálná” az Európa i Tanács elnökének tisztségével, és felmerült Guy Verhofstadt volt belga kormányfő, az EP liberális frakciója vezetőjének neve is. Részben új tisztség az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője. Régi annyiban, hogy Javier Solana személyében már most is megjelenik a nemzetközi fórumokon az EU képviselője, szerepet játszik a nemzetközi válságok rendezésében. Újdonság, hogy a főképviselő az Európai Bizottság alelnöke lesz, hazája más biztost nem jelölhet. Régiúj biztosjelöltek Több tagállam is meghagyja jelenlegi biztosát, elsőként Portugália döntött. José Manuel Durao Barroso marad ugyanis az EB elnöke. Madrid is elégedett Joaquín Almuniával, bár kérdéses, megőrizhetie jelenlegi tárcáját (pénzügy, gazdaságpolitika). Helsinki a sikeres bővítési biztost, Olli Rehnt küldi ismét – a finn politikus az APA osztrák hírügynökség szerint érdeklődést mutat a külpolitikai főképviselői poszt iránt. A belga Karel de Gucht is újrázhat, bár a fejlesztési és segélyezési tárca helyett inkább energiával vagy kereskedel emmel foglalkozna. Az energetikáért viszont meg kellene küzdenie az egyik legsikeresebb új tagállami biztossal, a lett Andris Piebalgsszal, akit Riga ismét jelöl. A tárcát kiszemelte magának Maros Sefcovic is, Pozsony nem váltja fel a csak október 1. óta EBtag oktatási biztost. Luxemburg harmadszor is Viviane Redinget (információs társadalom, média) küldi Brüsszelbe. Litvánia sem váltja fel más jelölttel Algirdas Semetát (költségvetés), aki július óta van a testületben. Szlovénia is ragaszkodik Janez Pot ocnikhez (tudománypolitika), aki szívesebben váltana gazdasági területre. Tallinn támogatja az észt Siim Kallast (alelnök, adminisztráció). Sokan távoznak A távozók között van Günter Verheugen. A szociáldemokrata politikus utódlása tárgya a német koalíció s tárgyalásoknak; Peter Hintze gazdasági államtitkár és Elmar Brok, az EP külpolitikával foglalkozó képviselője neve „forog” a sajtóban, csakúgy, mint a szintén EPképviselő liberális Silvana KochMehriné. London támogatja Tony Blairt tanácselnöki ambíciój ában, és a bizottság tagjának Shriti Vadera egykori minisztert jelölné. Párizs ugyan cáfolja, hogy Bernard Kouchner külügyminisztert akarná külpolitikai főképviselőnek, de – régi igazság Brüsszelben – nem komoly jelölt az, akinek neve túlságosan korán föl merül, és nem cáfolja vehemensen. Ringbe szállna Michel Barnier volt biztos is, és felmerült Christine Lagarde gazdasági miniszter neve is, legalábbis, ha neki állhat a pénzügyi tárca. Arra az egykori lengyel privatizációs miniszter is szemet vetett: Varsó Janusz Lewandowskit jelöli.
