Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-02
MeH Nemzetpol itikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 12 Gyurcsánykurzusnak sikerült annyir a elintézni az országot, hogy az évekig végső érvként hajtogatott "Orbánnál még ez is jobb" után most már az "ennél még Orbán is jobb" a trend. Itt tartunk. Mintha valami kapituláció előtt álló erődben, vagy süllyedő hajón lennénk, ahol "már úgy is minde gy" alapon mindenki azt csinál, amit akar, cigányokat öl lesből, vasvillával járőrözik, lenyom egy sallert az allergiásnak, vagy halálra veri azt, aki a helyes viselkedésre figyelmezteti. A buszok szétesnek, a vonatok késnek, dolgozni senkinek nincs kedve, a panaszfórumok hemzsegek a fáradt, frusztrált, trehány és bunkó orvosok, tanárok, jegyellenőrök, titkárnők, kőművesek, apukák mindennapos összecsapásaitól. Eközben a vezetés a közelgő vég előtt egyre pofátlanabbul próbálja a kasszából az utolsó fillért i s lenyúlni. Van persze egy válságkezelő kormány nevű romeltakarító brigádunk. De hiába látszik, hogy legalább csinálnak valamit, az mégsem kormányzás. Egy év mandátummal, arctalan válságkezelő szakemberekkel, szinte kizárólag takarékossági szempontok ala pján működve, nemzetközi pórázon és még mindig annak a pártnak a támogatásával, amelynek a fejeseit lassan a magyar állampolgárok túlnyomó többsége látná minimum rács mögött. Hiába ismételgeti az egyszeri áldozatkomplexusos Fideszszavazó, hogy "ezek mi ndenre képesek", tavasszal a Fidesz jön, így hát rájuk vár a feladat, hogy gatyába rázzák az országot. Ez eddig viszonylag egyértelmű, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy a Fidesz, és általa az ország előtt két út áll: vagy a konszolidáció, vagy valami, még a mostaninál is rosszabb bizonytalanság. Az elmúlt néhány évben egy szolid emelkedési pályáról hirtelen megugrás után annál nagyobb zuhanás következett. A rendszerváltás ót a megyegető átalakulási folyamatok megrekedtek, a társadalmi összetartó erők meglazultak, a lakosság csoportjai közti feszültségek kiéleződtek, a közbizalom szinte minden állami intézménnyel, de az egész kapitalista demokráciával szemben is lenullázódott. Mindennek következményeként most az "első" magyar demokratikus elit, a rendszerváltó generáció egyik fele a maga ásta gödörbe zuhan. A szocialisták, a szabad demokraták és az MDF szétesése következtében egyetlen számottevő, tapasztalattal rendelkező poli tikai erő maradt, a Fidesz. Ők sem annak köszönhetik mindezt, hogy annyira jól teljesítettek volna az elmúlt időszakban, hiszen hülyeségek beszélésén, meg egy népszavazáson kívül jóformán semmit nem csináltak. De passzivitásuk, ellenfeleik kapzsisága és in kompetenciája következtében sikerült egyben maradniuk, míg a többiek buknak. A 2010 utáni kormányzás a rendszerváltó elit utolsó esélye, hogy folytassa, netalán befejezze, amit húsz éve elkezdett. Ha 2010 után a Fidesznek nem sikerül látványosan mást csi nálnia, mint ami az elmúlt években folyt, akkor nekik is annyi. Remek elméletek vannak rá, hány felé szakadhat a párt, ha a bennük bízóknak csalódniuk kell. Például mindjárt ott a Jobbik: ha a Fidesz elszúrja, akko r nagy az esély rá, hogy ők jönnek fel, ha nem is kormányra, de a hatalom közelébe. Szó se essék semmilyen barna esőről, de egy Jobbikféle párt, az általuk képviselt frusztrált proletárpopulizmussal, vagy akár a Fidesz bedőlését követő bármilyen vákuumhe lyzet garantáltan tovább fogja nyújtani az agóniát. Nem vagyok politológus, hogy kikalkuláljam, pontosan mi történhetne, ha a Fidesz is megbukna. Csak azt érzem, hogy ha buknának, utána valami kiszámíthatatlan és akár kellemetlen meglepetéseket tartogató időszak jönne. Márpedig én – és ezzel gyanítom nem egyedül vagyok – egy legalább valamennyire kiszámítható életpályát, tervezhető lehetőségeket szeretnék, nem valami bizonytalan fekete lyukat, amiért nem érdemes dolgoznom, energiát befektetnem, adót befiz etnem, sőt egyáltalán ebben az országban élnem. Márpedig ha ezt érzem, és mások is érzik, akkor az már akkor is baj, mielőtt bármi megtörtént volna. Azt nyilván e fejtegetés n élkül is tudják a Fideszben, hogy ha viszont sikerül az ígért rendrakás, akkor hosszú időre bebiztosíthatják a hatalmukat, Orbán Viktor nevéhez társítva pedig újabb konszolidációval gyarapszanak majd a történelemkönyvek. Teljesen felesleges felsorolni, mi mindent kell ehhez megtennie a Fidesznek. Három dolgot érdemes viszont kiemelni, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy az életveszély elhárításán túl valóban pályára álljon az ország, hosszú távon, és nem csak a gazdasági mutatók tükrében.
