Reggeli Sajtófigyelő, 2009. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-10-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 10.13 . 36 minden történeti forrásmunkában ezen a néven szerepel, csak a szocialista törekvések keresztelték át Romángyéresre) sosem volt önálló, mindig is a 10 kmre fekvő Mocshoz tartozott. Az ottani lelkész végiglátogatta a családokat, istentiszteletre azonban a hívek Mocsra jártak – tudtuk meg Páll Zoltántól, aki húsz éve pásztorolja a környék reformátusait. – Az 1800as években még több mint 100 hívő élt Gyéresen, jelenleg alig 20an laknak helyben, többségükben 70 – 80 éves bácsik, nénik. Templomuk sosem volt, a havi egykét istentiszteletet úgy tartottam meg, hogy sorra vettem a házakat, és minden alkalommal másnál gyűltünk össze. A Kolozsvárra, Szamosújvárra, Besztercére elszármazottak is r endszeresen visszavisszajöttek ezekre az alkalmakra, Veres János elektromérnök például 130 kmről jár haza rendszeresen, és ő volt az első, aki pénzadománnyal támogatta templomépítési törekvéseinket. Ez volt a mag, amelyhez hozzátette a maga nagyobb össze gű támogatását az Erdélyi Református Egyházkerület – mondta el lapunknak a lelkipásztor. Az első adományozót pedig több is követte: a templom hatalmas összefogással készült el, mindenki tudása és lelkesedése legjavát adta hozzá, teljesen díjmentesen vagy n agyon méltányos áron számolva fel az elvégzett munkát. – A telket Veres Dániel adományozta: 300 négyzetméter a falu központjában – folytatja az események felelevenítését a lelkipásztor. – Az építőanyagot 2008 márciusában kezdtük beszerezni, novemberben Kr asznai István építészmérnök és csapata kiöntötte az alapot. Idén márciusban fogtunk hozzá magához az építkezéshez Krácsa Enikő mérnök tervei alapján, augusztus 16ra pedig felépült a templom. Most már csak harangot kell szereznünk a későbbiekben, és be kel l vezetnünk az áramot is – magyarázta. Megtudjuk: a gyülekezet eleinte kétkedéssel fogadta a templomállítás tervét, de amikor látták, hogy készen van az alap, már hinni is tudtak benne, és a maguk módján támogatták: elszállásolták a munkásokat, segítettek a díszítésben, a templomkert beültetésében. – Sokaknak lehetünk hálásak a templomért. Jelentős a holland hozzájárulás, hiszen padokat küldtek a templomhoz, a bejárati ajtót is ők készítették el, és pénzbelileg is támogattak, főként egy asseni alapítvány a Sturring család közvetítésével. A testvérem, Páll Árpád vállalkozó adta a tető sisakját és a kakast, rá is mindig számíthatok. És felbecsülhetetlen Zoltáni István székely fafaragó mester érdeme, aki csaknem egymaga készített el mindent az első szegtől az utolsóig, a templombelső összes fafaragása, a szószék, a korona, mind az ő munkáját dicséri. Sajnos, akár csak a telekadományozó Veres Dániel, a fafaragó sem érte meg az avatóünnepséget, mivel három nappal a munka befejezése után elhunyt. Emléküket a temp lomban tábla őrzi – mondja a lelkész, hozzátéve, hogy az elhunyt Zoltáni István testvérei, sepsiszentgyörgyi vállalkozók ajándéképpen befedték a templomot. A Hollandiából küldött padok végül is túl nagynak bizonyultak az 50 férőhelyes kis templomhoz, ezér t a lelkipásztor a közvetlen szomszédságban épülő görögkatolikus templomnak adományozta azokat. – Négy éve építi már a templomát ez a picike, mindössze öt családból álló gyülekezet is. Reméljük, tőlünk most egy kis lendületet, biztatást kaptak a munka bef ejezéséhez. Hálásak voltak a padokért, és ezt úgy fejezték ki, hogy román emberek is eljöttek közmunkázni. – Az egyházmegyei tanács támogatásán kívül anyagilag is sokan az ügy mellé álltak, így például a közeli Mocs polgármestere, Horváth Márton és gazdasá gi tanácsosa, Horváth Ernő, valamint a környékbeli gyülekezetek lelkipásztorai is eljuttatták jelképes, ám annál nagyobb szeretettel küldött adományaikat. – Minden kis összegért szívből hálásak vagyunk, hiszen ezeknek köszönhetően folyamatosan haladhatot a munka, sosem kellett leállnunk. – Egyház ott van, ahol van templom, van gyülekezet, és élnek a sákramentumokkal – szögezi le a lelkipásztor. – Azon igyekeztem, hogy megőrizzem a mezőségi stílust, és amit felépítünk, az legyen szép, érdekes, de mégis hagy ományos, nemzeti öntudatot erősítő. Nagyon sok szeretetet kaptam ettől a kis gyülekezettől, talán ide járok legszívesebben a szórványfalvak közül. A mezőségi embert igazán csak az szeretheti, aki képes megismerni és elfogadni őt, ahogyan azt Wass Albert is tette. A mezőségi ember jónéven veszi, ha valaki felkarolja az ügyét, és
