Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.29. 32 ráadásul egy európai szinten igen magas értékről (2,2) kezdődött meg. A gyer mekvállalási kedv azóta stagnál, illetve az utóbbi években kezdett némileg növekedni. Magyarországon például – ahol a népesedéspolitika nem egyik napról a másikra változott meg – a kilencvenes évek első felében még a gyermekvállalási kedv növekedésének jel ei mutatkoztak, a csökkenés utána következett be. Ha európai összehasonlításban gondolkodunk, meg kell említenünk a nyugati országok magasabb termékenységét. Itt a nők általában később (harmincas éveik első felében) vállalnak gyermeket, viszont a befejezet t termékenységük magasabb. KeletEurópában egyfajta termékenységi rezsimváltás zajlik, aminek során sok tekintetben itt is egyre hasonlóbbak a tendenciák a nyugateurópaikhoz. A termékenység itt is későbbre tolódik és középtávon minden bizonnyal emelkedik . A családalapítással kapcsolatos egyéb tényezők viszont nem hasonulnak a nyugaton tapasztaltakhoz. Például az élettársi kapcsolat továbbra sem bizonyul a házasság alternatívájának, illetve a férfiak és nők közötti családon belüli erőviszonyok is lassan vá ltoznak (ha változnak). Nemzetiségi vonatkozásban érdemes hangsúlyozni, hogy a magyar nők termékenysége a rendszerváltást megelőzően alacsonyabb volt, mára azonban ez kiegyenlítődött. Mi több, az utóbbi néhány év adatai azt mutatják, hogy a magyarok eseté ben a gyermekvállalási kedv meghaladja az országos átlagot. E mögött több tényező húzódhat meg. Egy, a kívánt gyermekszámra vonatkozó vizsgálatunk azt mutatja, hogy a magyarok esetében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők között van egy viszonylag jelentő s csoport, amely három vagy több gyereket szeretne, ami a románok esetében gyakorlatilag teljességgel hiányzik. Legalábbis a személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy középosztálybeli, értelmiségi szülők gyakran valóban fel is vállalják a harmadik gyerme ket. Hogy ez a tendencia mennyire általános és mennyire lesz tartós, persze kérdés. – Milyen társadalmi következményei vannak – lehetnek – ennek a „hullámvölgynek”, gondolok itt a gyermekvállalási kedv nagymérvű visszaesésére a kilencvenes évek elején? – A közvetlen és rövid távú következmények elsősorban az oktatási rendszert érintették, érintik és fogják érinteni. 1989ben 21 – 22 ezer magyar gyermek született Romániában, ez a szám 1993re 13 – 14 ezerre csökkent. Az apály a kilencvenes évek második felébe érte el a kisiskolákat, az ezredforduló után pedig begyűrűzött a középiskolákba. Szimptomatikus, hogy a kérdés nem került a magyar elit látókörébe, nem született semmiféle olyan közpolitika, ami arra irányult volna, hogy a demográfiai folyamatok által gene rált intézményi változások, amelyek felkészítették volna az oktatási intézményrendszert a változásra, ne ad hoc módon játszódjanak le, illetve racionálisan csoportosították volna a meglévő erőforrásokat. A kérdésről azóta beszélünk, amióta az egyetemek is érintettek lettek, itt ugyanis csak most kezdi éreztetni hatását az apály. Józanul végiggondolva teljesen egyértelmű, hogy a magyar nyelvű felsőoktatás jelenlegi rendszere (a jelenlegi helyszámokkal és oktatói státusokkal) nem tartható fenn. A helyzetet sú lyosbítja, hogy a felsőoktatás humán és társadalomtudományi része (amely olyan diplomákat ad, amelyekre nincs munkaerőpiaci kereslet) magyar vonatkozásban aránytalanul túlfejlett. Amennyire én látom, a humánértelmiségi egyetemi elit egyelőre „előre menekü l”, újabb és újabb szakok, szakirányok beindítását célozva meg. A munkaerőpiaci feltételek mellett ennek a demográfiai feltételei sem adottak. – Mennyire „regenerálódott”, javult a helyzet a kilencvenes évek végén, 2000 környékén? – Az ezredfordulót köv etően némileg nőtt a gyermekvállalási hajlandóság. Ez részben a már érintett modellváltással függ össze. Ennek keretében azok, akik kilencvenes években értek termékeny életszakaszukba, halasztották a gyermekvállalást. Közülük sokan az ezredfordulót követőe n bevállalták az elmaradt gyermekek egy részét. A demográfusok (köztük mi is) általában a termékenység további emelkedését prognosztizálják. Ez ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermekszám is emelkedni fog, pont annak következtében, hogy a ki lencvenes évek kisebb létszámú generációja kerül termékeny életszakaszba. – Népesedési perspektívák című tanulmányukban további lemorzsolódást prognosztizálnak az erdélyi magyarság körében. Milyen összetevői vannak ennek a folyamatnak? – Valóban népesség fogyást prognosztizáltunk, azonban ez egyrészt általános (Romániát, illetve KeletEurópát jellemző jelenség), másrészt pedig igen nagyok az Erdélyen belüli regionális különbségek. A legrosszabb helyzetben az ún. szórványterületek vannak. Ezen belül például Temes, Hunyad megyékben az elkövetkezendő húsz évben akár felére csökkenhet a magyar népesség száma. A csökkenés a fiatalkorúak között még erőteljesebb
