Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.28 . 17 A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a törvény semmiképp sem a kisebbségi nyelvhasználat korlátozását célozza, sokkal inkább azt akarja biztosítani, hogy ne é rje hátrány azokat az állampolgárokat, akik csak szlovákul beszélnek. A jogszabály szövegében a kulcsszó Lajčák szerint az "is": a köznek szánt, kisebbségi nyelven megjelenő közléseket az államnyelven is elérhetővé kell tenni. Elterjedt "tévedésnek" nevez te továbbá a szlovák külügyminiszter azt is, hogy a törvény a magánbeszélgetések nyelvét is szabályozná, hiszen valójában a rendelkezések elsősorban a hivatalos személyek közti kommunikációra vonatkoznak. Lajčák szóvá tette az interjúban, hogy Magyarorszá g, ahelyett, hogy a nézeteltérések tisztázására létrehozott vegyes bizottság összehívását kezdeményezte volna, inkább "fellármázta a nemzetközi közösséget, és a tárgyilagos érveket hangerővel pótolta". "A magyarországi politikai paletta egy része nem megol dani, hanem inkább felfújni akarja a problémákat" - tette hozzá. Budapest híján van bármiféle önkritikának A Der Standard című osztrák újság ugyancsak interjút közölt a szlovák külügyminiszterrel, aki a lapnak azt mondta: a magyarszlovák vita nemzetközi síkra terelése visszaüthet. Hangsúlyozta, hogy kétoldalú megoldást kell találni, nem pedig "leveleket szétküldözgetni a világba". Elmondása szerint meghökkentette, amikor megtudta, hogy Magyarország többek között az ENSZ Emberi Jogi Tanácsánál is bepanasz olta Szlovákiát. "Budapest tényleg azt hiszi, hogy egy ilyen fórum Banglades, Pakisztán és Kuba mellett Szlovákiát is napirendre tűzi majd?" - tette fel a kérdést Lajčák. A szlovák diplomácia vezetője kijelentette: amellett, hogy valóban mindkét fél hibá s a vita kiéleződéséért, megdöbbentőnek tartja, hogy "magyar barátai híján vannak bármiféle önkritikának és önreflexiónak". Szerinte példa erre Balázs Péternek a Der Standardban megjelent interjúja, amelyben - állította Lajčák - a magyar külügyminiszter úg y beszélt, mint "egy tanár a diákjaival". vissza Európa hallgat A londoni Financial Times szerkesztőségi cikke pontosan fogalmazott. Ami a magyarszlovák vitát illeti - Sólyom László köztársasági elnök "kitiltását", illetve a szlovák nyelvtörvényt , az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nem "tud", az Európai Unió pedig egyszerűen nem "akar" konfliktusenyhítő lépéseket tenni. Aczél Endre| Népszabadság| 2009. augusztus 28. | Mindezzel együtt a világ legtekintélye sebb üzleti napilapjának szerkesztői úgy gondolják, hogy "Európának" - magyar fordításban: az EUnak - éppenséggel volna szerepe az ügyben, és hasonlóképp gondolja a bécsi Standard számára írott kommentárjában Paul Lendvai. Mindkét idézett hely akképp véle kedik, hogy a kisebbségi kérdések túlontúl is "forróak" ahhoz, hogy az EU struccként viselkedjék. Az Európai Unió (most éppen svéd elnökségének) szótlansága azonban nem új keletű. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy amikor az osztrák Néppárt koalícióra lépe tt Haider Szabadságpártjával, az unió - tekintettel az utóbbi bizonyítottan náci nosztalgiákkal terheltségére és rasszizmusára - diplomáciai büntető szankciók mellett döntött. Ezek ugyan utóbb hatástalannak és oktalannak is bizonyultak, de tanulságokkal já rtak. Amikor tudniillik a Haiderénél kétszerte nacionalistább és rasszistább Slotapárt Szlovákiában belépett Robert Fico koalíciós kormányába, az EUnak már szava sem volt. Slotáék kormányba lépéséhez azért nyúlok vissza, mert meggyőződésem, hogy noha Fic o szlovák miniszterelnökben is rossz ösztönök működnek (lásd még: Szvatoplukkultusz I. István ellenében), a szlovákmagyar viszony gyors romlása elválaszthatatlan a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti és kormányzati súlyától. Amikor Csáky Pál, még miniszterel nökhelyettesként, átjárt délutánonként sörözni Dzurindához, Fico elődjéhez, a maihoz hasonló dolgok nem fordultak elő. Slotáék kormányba lépése olyan következményekkel járt, mint a nyelvtörvény. Minden beteljesedett, amit "az írás hirdetett a falon". "Ak kor" kellett volna lépnie Brüsszelnek; ma már késő. Sajnos érzek valami fáradt undort az EU magatartásában. Annak idején mind az unió, mind a NATO részéről komoly formális erőfeszítések történtek avégett, hogy az újonnan csatlakozó tagországok - közöttük M agyarország és Szlovákia - ne "hurcolják be" nemzetiségi
