Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.15 . 28 A polgárok voltaképpen várják a szakértőket és a diplomatákat. Ha azok eljönnek, a párt ok élni fognak. Ezt minden pártról el lehet mondani manapság. Érdekes megfigyelni, hogyan változnak a különböző diskurzusok: mindenki kezdi áthelyezni a hangsúlyt a fiatalabb generációra, nem csak a politikában, de a választói bázisban is. – Mi az alapvet ő különbség az idősebb és a fiatal generáció között? – A fiatalabbak kommunikálják mindazt, amivel foglalkoznak. Amellett, hogy valaki minisztériumot vezet, el is tudja mondani, hogy pontosan mivel foglalkozik. Az az állampolgár pedig, akinek van valamily en szintű rálátása a dolgokra, (azáltal, hogy például újságot olvas) rájön: jó az, amit az ilyesfajta politikus művel. Kiváló példa erre a Nagy Zsolt által végzett internetbevezetési program, illetve Korodi Attilának a háztartási hulladékok kezelésére von atkozó elképzelése. Ezekkel a projektekkel a politikusok nem hoznak gyökeres változásokat, de mert hasznos, jól végzett munkáról van szó, ha azt megfelelő médiaszerepléssel kommunikálják az állampolgárok felé, hitelt érdemlő személyekké válnak. A rendszere s munka szükséges a politikusok és a közéleti szereplők számára is, hogy arculatuk folyamatosan épüljön. Romániában nagyon szép példák vannak arra, hogy a küzdelemben alulmaradt fél pontosan azzal tudott arculatot építeni, hogy alulmaradt. A 2008. júniusi helyhatósági választásokon Maros megyében az RMDSZes Lokodi Edit nyerte meg a megye tanácselnöki tisztséget. Ahogy ez az adatok összesítése után kiderült, ellenfele, a liberális Ciprian Dobre, perceken belül „átstartolt” egy hatalmas csokor virággal a szö vetség székházába, hogy gratuláljon a hölgynek. A hírek így nem csak arról szóltak, hogy „Lokodi Edit megnyerte a választásokat”: közvetlenül utána az következett, hogy az ellenfél gratulált neki, és milyen szép gesztus volt ez részéről. Az arculat pedig i lyesmitől épül. Ha az emberek látják, hogy emelt fővel tud tovább menni, bár veszített, plusz pontokat szerezhet magának. Azok, akik rá szavaztak, megerősítve érzik magukat, a bizonytalanok pedig azt mondják, hogy né, milyen ügyes ez a fiú… – Elképzelhető , hogy a fiataloknak inkább sikerül kampányon kívül kommunikálni a választókkal? – A válasz igen, de sajnos ezt is félre lehet magyarázni. Az utóbbi három évben félévenként volt választás Romániában, tehát bárki bármit tett időközben, rá lehet mondani, ho gy kampányfogás. A rengeteg választás miatt folyamatos kampányban élünk, ami azt jelenti, hogy a média unalmas, az arculatok lassan elkopnak, de ugyanakkor azt is, hogy a szakértők, a kampánytervezők, a csoportok foglalkoztatottak. – Korábban civil szerve zetek arculatépítésével és fundraisinggel (adományszervezés) foglalkozott. Miért tért át a politikai és marketingkampányok területére? – Ezek a tevékenységek is nagyon érdekesek voltak, csak az volt a baj velük: viszonylag hosszú távon zajlottak. Egy arcu latépítési kampány kb. másfél – két évig tart. Szervezetek esetében sok előre nem látható helyzet adódik, változnak a körülmények, ehhez alkalmazkodni kell. Az arculatépítő kampányok másik zavaró tényezője, hogy a kifutási idő leteltével az ember nem tudhatj a biztosan: vajon az ő munkájának az eredménye mindaz, amit elért vagy a másé, mert közben számtalan körülmény megváltozott. Személyi arculatépítésnél persze meg kell értetni a politikussal, hogy nem tudunk egyik napról a másikra „jó fiút” faragni belőle, a várt eredmény nem fog jövő héten vagy a következő hónapban megmutatkozni, de két év múlva sokkal tetszetősebb személy lehet. Az adományszervezés esetében bizonyos pénzösszeget kell összegyűjteni, a gond azonban az, hogy Romániában a fundraisereket többn yire koldusoknak tekintik. Míg Nyugaton ez egy külön szakma, itthon megalázkodva, meghunyászkodva kell könyörögniük azoknak, akik ezt a fajta tevékenységet végzik. Mentalitásváltásra van szükség: a cégek kötelességüknek kellene érezzék, hog profitjukból vi sszajuttassanak valamit annak a közösségnek, amelyhez tartoznak, és ahonnan az erőforrásokat elveszik. Ez a társadalmi felelősségvállalás benne foglaltatik a nyugati cégek és a multik szervezeti politikájában, itthon a szponzorálásban merül ki minden. Érvé nyes ez egyéni szinten is: aki megteheti, támogatja közösségét. Ennek pedig Erdélyben is van hagyománya, hiszen a mecenatúra régi korokból ismert. Az akkori felfogást kellene visszaállítani, de még nem sikerült, ezért az adományszervezés ma még nagyon hálá tlan foglalkozás Romániában. vissza
