Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-01-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 21 Nem mintha egy válság bármikor is jókor érke zne, de Románia esetében még az átlagosnál is kedvezőtlenebb időpontban köszöntött be a gazdasági krízis: jó egy év alatt három választás is zajlott, illetve zajlik, így a politikai elit ahelyett, hogy minden erejével a válság enyhítésére koncentrálna, ink ább a vetélytársak torkát harapdálja. A jelenség a júniusi európai parlamenti választásokon még nem volt annyira hangsúlyos – amit akkor a kormánykoalíciót alkotó két párt művelt egymással, baráti simogatásnak tűnik ahhoz az adokkapokhoz képest, ami most zajlik. Az indok nem abban keresendő, ahogy azóta jobban megutálták volna egymást – a két párt közötti gyűlöletszint állandó, csupán a pillanatnyi érdekek késztetése nyomán néha képesek zárójelbe tenni a rivalizálást. Az EPválasztásokon sem a PSD, sem a P DL nem kívánta még ellőni patronjait, amelyeket a sokkal nagyobb téttel bíró államfőválasztásra tartogatnak. Most ugyanis nem az a fontos, hogy melyik párt nyeri a parlamenti választásokat, hanem az, hogy melyikük államfőjelöltje ül az elnöki hivatalban a voksolás idején. A gyakorlatot Traian Băsescu államfő vezette be, aki az alkotmányt és a szokásjogot felrúgva 2004ben nem a győztes szociáldemokratákat bízta meg kormányalakítással, hanem saját pártját, a PDt, a kormánytöbbség kialakításához így háttér machinációkra volt szükség. A tavalyi választásokon is előre tudni lehetett, az államfő mindenképpen PDLs kormányfőt jelöl majd. A jelek szerint a gyakorlat a PSDnek is megtetszett, ezért vetette be a nehéztüzérséget a PDL – és azon keresztül a párt há tterében álló Băsescu – lejáratására. A koalíciós partneri lojalitás fölösleges luxus annak fényében, hogy a PDLs miniszterek elleni hadjárat akár államfői széket is hozhat Mircea Geoanának. Ennek érdekében akár a koalícióból való kilépés sem túl magas ár , hiszen így kizárólag a PDLre háríthatnák a kormányzati felelősséget. A példa ismét csak a PDLtől származik: rövid kormányzati szerepvállalás után inkább ellenzékben politizált az elmúlt ciklusban, besöpörve az ezzel járó szimpátiavoksokat. Ha tehát mo st a PSD tényleg a szakítás mellett dönt, akkor a PDL és Băsescu semmi mást nem kap az asztalra, csupán azt, amit az államfő szerepének a parlament rovására történő megerősítése céljával saját maga főzött. Szerző(k): Balogh Levente vissza Nagyvárad: a szlovákiai magyarok helyzetéről tájékoztattak az érintettek Krónika 2009. augusztus 03. Első kézből kaphattak információt a szlovákiai magyarok lesújtó helyzetéről mindazok, akik pénteken részt vettek a Bihar megyei RMDSZsz ervezet választmányi ülésén. A rendkívüli találkozót a Szlovákiában elfogadott nyelvtörvénymódosítás apropóján hívta össze a megyei választmány vezetősége, Lakatos Péter parlamenti képviselő ötlete nyomán, és azon több felvidéki magyar közszereplő is rész t vett. Farkas Iván, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) országos tanácsának elnöke, Duray Miklós, az MKP alelnöke, Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke, Nagy Péter, az MKP ifjúsági csoportjának elnöke, illetve Loncz Attila és Pogány Erzsébet jött el a bihari RMDSZszervezet meghívására a nagyváradi városháza dísztermébe. Az impozáns szecessziós ülésterem díszasztala mögött a házigazdák egy, az Anyanyelvünkért feliratot hordozó táblát helyeztek el. Mint ismeretes, a szlovákiai nyelvtör vény több pontban is korlátozza a kisebbségi nyelvek, sőt a szlovák nyelvjárások használatát, és az új szabályok megsértéséért akár 5000 euróig terjedő pénzbüntetést ír elő. A meghívottak közül elsőként felszólaló Duray Miklós egyenesen laborvizsgálatnak nevezte azt, ami jelen pillanatban Szlovákiában folyik, és azt mondta, ennek az „analízisnek” az eredményeit máshol is fel lehet használni. „Törvényszerűe a nemzetek fejlődésében a gyűlölet, az ellenségkép keresése?” – tette fel a kérdést. Meglátása szer int a törvény nem azért fasiszta, mert az állam nyelvét védi, hanem azért, mert kizárólagos. Szlovákiában már él és tevékenykedik a nyelvrendőrség, amely a kulturális fasizmust szolgálja ki azzal, hogy megbüntet bárkit, aki akár írásban, akár közbeszédben nem a szlovák hivatalos helységneveket használja, vagy akár magyar kulturális eseményt nem konferál fel szlovákul. Duray szerint tragikus, hogy ilyesmi az Európai Unió egyik tagországában megtörténhet, s teret kaphat az etnikai alapú totalitarizmus. Az em berek félnek