Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 15 rendőrség járt az élen, amikor kapásból a többi szereplőre verte rá a balhét. A várva várt belső rendőrségi vizsgálat vé gül a felelősök látványos és a polgárokat megnyugtató megbüntetése helyett két laza fegyelmivel zárult. Csak találgathatunk, hogy egyszerű szakmai inkompetencia vagy a cigányok semmibevétele vezetette az ordas hibához. Mindenesetre nehezen tudjuk elképzel ni, hogy ugyanez megtörténhet, ha nem cigányok az áldozatok. A tatárszentgyörgyi mészárlásig határozottan úgy tűnt, hogy a bűnüldöző szervek nem veszik túl komolyan a romák elleni támadásokat. Azóta viszont módosítottak a kommunikációjukon. 2008ban a Mol otovkoktélos és egyéb emberölési kísérletek közül több esetben már a nyomozás kezdetén kizárták az etnikai indítékot, és előfordult, hogy az áldozatok előéletén rugóztak (értsd: megérdemelték sorsukat). Ezeket a hibákat Tatárszentgyörgy után többé nem mer ték elkövetni. Ám a több tucatnyiból csupán két támadás esetén találtak (roma) elkövetőket. Holott ölni akartak Galgagyörkön, Piricsén, NyíradonyTamásipusztán és Alsózsolcán is. Habár Bencze József országos rendőrkapitány már márciusban azt nyilatkozta, h ogy közel járnak az elkövetőkhöz, sem a tatárszentgyörgyi, sem a nagycsécsi, sem a tiszalöki gyilkosok nincsenek meg. Van helyettük etetés ötven, nyolcvan meg százfős speciális nyomozócsoportról, milliónyi hívás- és autóellenőrzésről. Közben a nyomozók té vutakra is tévedtek: sokáig egy büntetett előéletű roma férfira gyanakodtak, aki a rendőri logika szerint azért ölt volna Nagycsécsen, hogy kihozza fiát a börtönből... Felfoghatatlan, miért nem képes a rendőrség normálisan kommunikálni, és nagyzolás, önleg itimáció helyett a nyomozás sikerét nem veszélyeztető, ám a lakosságot megnyugtató információkat megosztani a publikummal. "A keresztapám halála azt bizonyítja, hogy mindegy, mit csinálunk, hogyan próbálunk bizonyítani a többségi társadalom és önmagunk el őtt is. Csak az számít, hogy cigánynak születtünk" - mondta a tiszalöki gyilkosság után a Magyar Narancsban Kóka Ágnes. A sikeres fiatal roma értelmiséginek nemcsak hozzátartozója halálát kell feldolgoznia, hanem azt is, hogy diploma ide, beilleszkedés oda , nem a teljesítmény a lényeg, hanem a bőrszín. "Visszajönnek a gyilkosok, és minket is lelőnek" - suttogta Kislétán hétfőn a nyolcéves Vanda a húgának, a négyéves Dianának. A jobboldal vitatja, hogy rasszista indíték lehet a támadások mögött, mondván, am íg nincs elkövető, nem tudhatjuk, mi lehet a fejében. Vitathatatlan tény azonban, hogy az azonos típusú gyilkosságok és gyilkossági kísérletek sorozatában mindig roma az áldozat. A romák szempontjából pedig szinte mindegy, hogy a hazai szélsőjobb elmebeteg ei gyilkolnak, vagy valamely titkosszolgálat követi el - a cigányt ugyanúgy nem embernek tekintve - a merényleteket. A jobboldali narratíva szerint a sorozat a magyar kormány érdekében áll; a szélsőjobboldali értelmezést pedig az egyik érintett település polgármestere világította meg előttem és az egyik nagy amerikai lap tudósítója előtt: a zsidók, hatalmuk megtartása érdekében leölik a cigányokat, hogy a rasszista kártyát meglebegtetve akadályozzák meg a jobboldal győzelmét. De hol vannak a zsidók? - érde klődött a tengerentúli kolléga. Hát a kormányban, mondta a településvezető. Akármi is a cigánygyűlölő elkövetők elsődleges szándéka, tény, hogy Magyarországon egy több száz ezer fős népcsoport félelemben tölti a mindennapjait. A tágra nyílt szemmel a kerí téshez simuló kislétai gyerekek ugyanúgy agyontraumatizálódtak, mint a tatárszentgyörgyiek; nagynénjük majd ugyanolyan csicsás koszorúkat kap a politikusoktól, mint Csorba Robika és édesapja, aztán kalapkabát. Magyarországon az állam nem érzi kötelességén ek, hogy a tragédia földolgozásához, az élet továbbviteléhez is segítséget nyújtson, mint például Amerikában, ahol az iskolai gyilkosságok után megszállják a településeket a speciális segítők. Tatárszentgyörgyön hónapokkal a gyilkosság után ruhástulcipős tül fektették le a gyerekeket, hogy menekülni tudjanak, ha kell. Néhány hónapja egy olaszliszkai konferencián beszélgettem az elkötelezett helyi tanári karral: "Ha a gyerekek felhozták Szögi Lajos halálának körülményeit, eltereltük a szót. Két napig volt e gy kis felzúdulás, nyugtalanság, aztán helyreállt a rend, mintha mi sem történt volna" - büszkélkedett az egyik tanár. Az olaszliszkai tanárok, a helyi nem roma közösség, az elkövetők rokonsága, gyerekei ugyanúgy magukra maradtak a szinte feldolgozhatatlan történtekkel, mint a tatárszentgyörgyi Csorba, vagy a tiszalöki Kóka család. Ha a 13 éves Ketrin egy rózsadombi nem cigány lány lenne, a sarkából kifordult volna már a világ. Ő a harmadik gyerekkorú áldozat, de a média egy része most is csak a saját előí téleteinek megfelelő sztereotípiákat böfögi vissza. Ha Ketrin rózsadombi lány lenne, nem arról szólna a tudósítások fele, hogy a hozzátartozók miként kergették el vagy bántalmazták a riportereket, hiszen a riporterek fel sem jutottak volna a Rózsadombra, h a a gyászoló
