Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-01-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 12 Így születtek az erdélyi "zsidózók", akiket aztán a vallási türelmességéről híres Erdélyben később tűzzelvassal irtottak. Orbán Balázs még számos székelyföldi településen találkozott híveikkel, a XX. századra azon ban már csak a Küsmöd völgyének néhány falvában éltek, Erdőszentgyörgyön, Bözödön és Bözödújfaluban, hogy aztán végül már csak utóbbiban tartsák meg a régi hitet. Az augusztusi hőségben a bözödújfalusi találkozó színhelyére igyekvő riporternek a történtek kel kapcsolatos gondolatait, amint Erdőszentgyörgyön letérek a bözödi útra, azonnal elhessegeti az élet. A tavat megkerülő út rendkívül rossz és poros, de megdöbbentő a déli parton az utóbbi években felépített kacsalábon forgó víkendházak pompája és a paza r vízi járgányok sokasága. Önmagát adja a párhuzam. A víztározó északi oldalán Bözödújfalu romjai, elárasztott régmúlt világával és emlékeivel, a régi rendszer veszteseinek könnyeivel és átkaival, itt pedig, a déli oldalon, az új élet, a felvirágzás, az új rendszer nyerteseinek mérhetetlen öröme és önfeledt szórakozása. Végül is rádöbben az ember: ma is békés ez a világ, hiszen megtűri a tó egymással farkasszemet néző két partszakaszán ezt a két ellentétes világot, a virágzó jólétet és a totális enyészetet. Mintegy kétszázötvenen jöttek el az idén a találkozóra. Öregek, akik itt születtek és éltek Bözödújfaluban, meg fiatalok, akik már csak szülők vagy nagyszülők egyre veretesebbé váló meséiből, történeteiből ismerik a helyet. Az idén is annál az emlékhelyn él gyűltek össze, amelyet 1995ben állíttatott a falu egyik elszármazottja, a Bécsben élő Sükösd Árpád (ő hozatta ki a tó mélyéről az első világháborús emlékművet is). Félig lerombolt háznak néz ki ez az emlékhely, ha az ember a tó felől nézi, a másik olda la viszont oltárra emlékeztet. Falán márványtábla, rajta a római és a görög katolikus kereszt, a protestáns pohár és a Dávidcsillag, továbbá a szöveg: "A tó fenekében Bözödújfalu nyugszik. 180 házának lakói szétszóródva a nagyvilágban ma is siratják. A d iktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották. Ezzel egyedülálló történelmivallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. I mmár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma." Az emlékmű tó felőli oldalfalába az egyik falusi ház megmentett ablakát építették bele. Miközben az összegyűl t falubeliekkel beszélgetek, tábláit a szél fújdogálja. Aztán egyszer csak becsapódnak, mintha az ablak sem akarna már ránézni a tóra. A "szombatos Athén" egyik utolsó zsidóját, a 82 éves, Marosvásárhelyen élő Kovács Pál Samut 1944 tavaszán Ráduly István néhai katolikus pap hozta ki mintegy hatvan másik szombatossal és zsidóval a marosvásárhelyi Koronkai úti gettóból. Édesanyját és lánytestvérét azonban a plébánosnak nem sikerült megmentenie. - Elvitték Auschwitzba és elégették őket. Nem jöttek vissza. Én is ott voltam a koronkai téglagyárban, Ráduly István plébános hozott ki onnan, mert ő leventeparancsnok is volt. Anyám, Vulkovics Róza, született zsidó volt, apám Oroszországból hozta őt ide az első világháború végén - meséli az öreg. Apja, Tóni, a falu szabója volt, mindenki ismeri a fiát is. Az apa családjának egy része eredetileg katolikus volt, de aztán, mivel az egyik katolikus pap nem volt kedvükre való, átálltak szombatosnak. - Később szombatosokból zsidók lettek, mert jött a faluba egy rabbi, aki átvette őket. Akkor építettek zsidó templomot is, de azt 1943ban a magyarok lebontották. Elvitték az anyagokat Bözödre, abból csináltak ott községházat. Ma is azt mondom: a zsidó templomot lebontották, de Újfalu is elveszett - véli a sorsszerűséget a tör téntekben Samu bácsi felfedezni. Az öreg bevallotta: Kovács András újságíró egyik testvéréhez hasonlóan maga is kivándorolt volna 1947ben Palesztinába. - De mégis: az Isten fent van, nem engedett. Azok, akik akkor kimentek, mind lágerbe kerültek, nehezen éltek - magyarázza. Záli Péter már 1959ben elkerült innen, de minden évben eljön a találkozóra. - Itt ringatták a bölcsőnket, itt tudunk beszélni minden fával, ide vágyik vissza a szívünk, itt érezzük jól magunkat. Mi azt mondjuk, a legszebb falu a világon Bözödújfalu - érve l, amikor az egykori falustársak összetartásának okairól kérdezem. Hasonlóképpen vélekedik a keresztúri Kinda Ferenc is: - Itt születtem, a tónak majdnem a közepében, mert ott állt a házunk, s innen mentem katonának is. Heten vagyunk testvérek, ketten Szé kelykeresztúron, hárman Segesváron, egyik Sepsiszentgyörgyön, egyik meg Székelyudvarhelyen él. Egyre fogyunk, de azért messzi földről is jönnek a
