Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.21 . 22 Az orbáni mankó ÚMSZ Salamon Márton László | 20090721 10:23:02 „Mi a Fideszben alig várjuk azt a pillanatot, amikor közösen viselhetjük a felelősséget a román – magyar kapcsolatrendszerért” – Orb án Viktor – a legnagyobb magyarországi ellenzéki párt elnöke, volt és alighanem leendő magyar kormányfő – tusványosi szavai ezek, amelyekkel reményét fejezte ki, hogy Traian Băsescu újabb mandátumot nyer az őszi romániai elnökválasztásokon. „Mi a Fideszbe n alig várjuk azt a pillanatot, amikor közösen viselhetjük a felelősséget a román – magyar kapcsolatrendszerért” – Orbán Viktor – a legnagyobb magyarországi ellenzéki párt elnöke, volt és alighanem leendő magyar kormányfő – tusványosi szavai ezek, amelyekkel reményét fejezte ki, hogy Traian Băsescu újabb mandátumot nyer az őszi romániai elnökválasztásokon. Ilyen nyíltan kiállni Románia jelenlegi elnöke és elnökjelöltje mellett akkor, amikor az illető éppen kiváltotta a tusnádfürdői szabadegyetem és diáktábor húszéves történetének talán legnagyobb hallgatósági ellenszenvét – erre két lehetséges magyarázat van. Az egyik az, hogy Orbán Viktor elszólta magát. Nem gondolta végig, hogy ezzel a kijelentésével egyben azt is mondja a székelyeknek: Traian Băsescu rom án pártja nekünk, a magyar testvérpárt Fidesznek fontosabb, mint a ti autonómiátok. Mert hiszen annak a Băsescunak kampányol, aki éppen fityiszt mutatott a székely autonomistáknak. Nem gondolta végig, hogy ezzel elárulja: csak eszköz számára a határon túli magyarság otthoni politikai céljainak elérésében. És nem utolsósorban, hogy ezzel – már megint! – durván, illetéktelenül beavatkozik a romániai magyar (és így most már romániai román) politikai ügyekbe. A másik – ugyanolyan valószínűnek tűnő – lehetőség , hogy Orbán Viktornak fejébe szállt a (választási) dicsőség. A Fidesz által az európai parlamenti választásokon elért hatvanszázalékos arány – szerinte – feljogosítja arra, hogy temesse nemcsak hazai baloldali ellenfeleit, hanem egy egész ideológiát, egy egész világnézeti irányt. Úgy látszik, a Fidesz elnökének olyannyira elborította az agyát a győzelmi mámor, hogy – tőle amúgy megszokott módon – verhetetlennek képzeli magát. Nem ő az egyedüli amúgy a keleteurópai vezetők közül, akit elkápráztat a túlzo tt népszerűség: hozzá hasonlóan elbódult a (lám, múlóan) magas százalékoktól román „hittestvére”, Traian Băsescu is. (Olyannyira múlóan, hogy a népfürdőkhöz szokott, de az utóbbi hónapokban igencsak botladozó – hogy ne mondjuk: hanyatló – népszerűségű romá n elnök most még egy tusnádi füttyhidegzuhanyt is érdemesnek tartott elviselni egy orbáni mankóért.) Nehéz lenne eldönteni tehát, mi késztette Orbán Viktort tusványosi állásfoglalására: a pökhendiség vagy az ignorancia. Az igazsághoz legközelebb talán a kkor állunk, ha azt mondjuk: mindkettő. vissza Meg nem gondolt gondolat – Az érvénytelen szavazás a politikai közösségből való kilépés gesztusával egyenértékű ÚMSZ Bíró Béla | 20090721 10:22:21 Az SZNT érvénytelen szava zásra szólította fel virtuális híveit. Az ötlet, az autonomia=anulat képtelenségén túlmenően is, önmagát minősíti. Az érvénytelen szavazás ugyanis a politikai közösségből való kilépés gesztusával egyenértékű. Ezzel pedig aligha nyílhat lehetőségünk arra, h ogy a nyugat- európai nyilvánosságban akár csak a legkisebb rokonszenvet is ébreszthessük az autonómia gondolata iránt. Az SZNT érvénytelen szavazásra szólította fel virtuális híveit. Az ötlet, az autonomia=anulat képtelenségén túlmenően is, önmagát minős íti. Az érvénytelen szavazás ugyanis a politikai közösségből való kilépés gesztusával egyenértékű. Ezzel pedig aligha nyílhat lehetőségünk arra, hogy a nyugat- európai nyilvánosságban akár csak a legkisebb rokonszenvet is ébreszthessük az autonómia gondola ta iránt. Ha a szavazás második fordulójától való távolmaradásnak valóban lehetne politikai üzenete, az csakis az első fordulóban való masszív részvételen és egyértelmű voksoláson alapulhatna. Ez ugyanis azt jelentené, hogy igenis román állampolgároknak (azaz a román állampolgári nemzet tagjainak) tekintjük magunkat, s következésként részt
