Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-18
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.18 . 37 Továbbá az egészségügyi és szociális intézményekben dolgozók csak azokon a településeken beszélhetnek magyarul a pácienssel, ahol legalább 20 százaléknyi magyar él. A törvény értelmében akár ötezer eurós büntetést is kaphat az, aki megsérti ezeket a rendelkezéseket, például helytelenül has ználja a szlovák nyelvet. A szlovák államnyelvtörvény ezen módosítása a kisebbségi sajtóra nem vonatkozik és a kulturális és más szervezetek belső nyelvhasználatáról sem rendelkezik, de a kisebbségek által szervezett nyilvános rendezvényeknél már kötelez ővé teszi a szlovák nyelven való felszólalást is. A szlovák kulturális minisztérium cáfolja azt az állítást, miszerint a törvény a magyarokkal szembeni intézkedésként született volna. A hivatalos álláspont szerint a törvény az államnyelv védelmére jött l étre és azért, hogy a szlovák anyanyelvűeket sehol ne diszkriminálják. Több magyar politikus egybehangzó véleménye szerint a szlovák nyelvtörvény ugyanannak a demokratikus jogokat korlátozó folyamatnak a része, mint például a korábban elfogadott sajt ótörvény is. A szlovák értelmiség egy része is azon az állásponton van, hogy a nyelvtörvény csupán a politikai osztály egy részének véleményét tükrözi. Mik voltak a törvény elfogadásának előzményei és milyen eszközökkel lehetne fellépni a nyelvtörvény el len – többek között erről kérdezte Bauer Editet, a Magyar Koalíció Pártja európarlamenti képviselőjét az Erdély FM rádió munkatársa. Bauer: – A parlament 1995ben fogadott el a kormány javaslatára egy államnyelvről szóló törvényt, amely bevezette az álla mnyelv kötelező használatát a hivatalos ügyintézésben. Utána a parlament elfogadott egy másik törvényt, amely megengedte a kisebbségek nyelvének használatát a hivatalokban, ott, ahol a kisebbség aránya elérte a 20%ot. Ezeken a településeken az önkormányza t a kisebbség nyelvén tárgyalhatott, fogadhatott el beadványokat. Tehát egy átfogónak mondható, bár kielégítőnek nem nevezhető megoldás született. Utána az előző kormány – amelynek a Magyar Koalíció Pártja is a tagja volt – , elfogadta az Európai Regionál is Nyelvek Kartáját, ezt ratifikálta egy nagyon jól működtethető menüvel együtt. (Mert ugye menüt fogadnak el minden nyelv esetében.) Ez egy nagyon kielégítő megoldást nyújtott volna, amennyiben a belső jogrend átvette volna. Ez azonban mind a mai napig ne m következett be. Ezzel szemben a parlament a kormány javaslatára elfogadta ezt az újabb szigorítást, ami az államnyelvről szóló törvénynek a módosítása. Milyen lehetőségeik vannak az európai képviselőknek a nyelvtörvénnyel szemben? – Szembe kellene m enni a kormánypropagandával, amely azt mondja, hogy ez a módosítás csak a szlovák nyelv védelméről szól és a kisebbségi nyelvhasználatot nem érinti. Ez valójában a közvélemény félrevezetése. Bizony nagyon is érinti: a kulturális rendezvényeken például, ame lyeket egy magyar párt vagy kulturális szervezet rendez a magyarok számára, még akkor is szlovákul kell konferálni, ha egyetlen szlovák személy sincs jelen. Az emléktáblákra, az emlékművekre – hacsak nem a kulturális emlékművek listáján találhatóak – , póto lni kell a szlovák feliratokat. Azt, hogy miként fogják ezeket a táblákat, ezeket az emlékműveket újravésni, azt ebben a pillanatban el sem tudom képzelni, és valószínű, hogy ez sok esetben lehetetlen is. És van még egy durva rendelkezés: a beteg és az o rvos, vagy a beteg és a nővér közti kapcsolatot, illetve a kliens és a szociális intézmény közötti kapcsolatot is szabályozza, ami értelemszerűen a magánszféra legmélyebb rétegéhez tartozik. A szabályozás szerint itt is szlovákul folyik a kommunikáció. Abb an az esetben, ha a páciens vagy a kliens nem ismeri az államnyelvet, csak akkor beszélhet az orvos vagy a nővér, vagy a személyzet magyarul vagy
