Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.16 . 35 tenni. Az ellenzék sajnos képtelen válaszolni erre, mert a 2006os választások óta szinte kizárólag saját belharcai kötik le az energiáit. Sőt, az utóbbi hónapokban egyre n yilvánvalóbb, hogy valamennyi ellenzéki párt a maga módján megpróbál udvarolni a kormánykoalíció valamely tagjának a jövő évi választásokra kacsingatva. Azaz, az ellenzéki pártok is elfogadják a status quót, mely szerint igaz, hogy a kormánykoalíció pártja i olyan messze vannak a demokráciától és a tisztességes politizálástól, mint Makó Jeruzsálemtől, de a pártpreferenciák könyörtelenek, így a hatalomból való részesedés érdekében szemet kell hunyni egy s más fölött. Aválaszt tehát máshol kell keresni. Ugyani s vannakmégolyanok, akiknek meggyőződése, hogy a hatalommal való visszaéléssel szembennema megalkuvás a megoldás.Mégakkor is, ha ez a küzdelem sokszor előre vesztett harcnak tűnik, és sokak szemében egyenesen nevetségessé teszi az illetőt. Ez azonbannemtán torítja el például Alojz Hlinát attól, hogy országvilág előtt kiáltsa az éterbe az igazat az SNSről. Vagy Ondrej Dostált, aki amolyan szlovákDon Quijoteként harcol a szélmalmok ellen – feljelenti Slotát magyarellenes kijelentései miatt, küzd a nyelvtörvé ny ellen, tiltakozik a hivatalok eljárása ellen a kínai elnök látogatása kapcsán. Sajnálatos, hogy a szlovákiai magyar közösségben kevés a hasonló aktivista, pedig lenne bővenmiellen tiltakozni. Magyar médiában és anoniminternetes fórumokon persze sokan tu dnak hőbörögni, de ez a legritkább esetben jut el a szélesebb hazai közvéleményhez. Amicsak erősíti a szlovákokban a meggyőződést, hogy a kisebbségi helyzettel csak a magyar politkusoknak van bajuk, hiszen az itteni magyarok hallgatnak az őket érintő kérdé sekről. Ezért is üdvözölendő, hogy a magyar kisebbségi szervezeteket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztalamanyilvánosan elmondja az álláspontját a nyelvtörényről. Ez azért is fontos, mert idáig a témáról leginkább politikusok beszéltek, a hazai magyar közösség civil képviselői alig. A hatalom túlkapásaira csakis egy erős és autonóm civil társadalom jelentheti a gyógyírt, amely szabad és bátor egyének cselekvésén alapul. Hogy ennek Szlovákiában nincsenek meg a hagyományai és szinte semmit sem lehet elérn i ilyen módon? Hlina, Dostál és a többiek szerencsére ignorálják az effajta okoskodást, és teszik a dolgukat. Itt az ideje, hogy a szlovákiai magyarok is kövessék a példájukat. vissza A nyelvért vagy ellene? Új Szó 2009. j úlius 15. szerda, 19:17 | Senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy a nyelvi törvények elsősorban az itteni magyar kisebbségiek ellen irányulnak. Kivételt talán csak a 2009. évi képez, amelynek bizonyára szenvedő alanyai lesznek a szlovákok kis. De talán le gnagyobb áldozata maga a nyelv, mégpedig a szlovák nyelv lesz. A szlovákiai és a nemzetközi közvélemény formálóinak jelentős része már a szankciók visszaállítása és a nyelvrendőrség újraszervezése miatt is kifejezte megbotránkozását, de a nyelv miatt – még pedig ez esetben éppen a szlovák nyelv miatt – még nem emelt szót senki. Ezt most én, a magyar nemzetiségű nyelvész teszem meg. Mert miről is van itt szó többek között? Arról, hogy a törvény csak a szlovák standard nyelvváltozat, tehát a szlovák irodalmi n yelv használatát tartja elfogadhatónak a hivatalos ügyek intézésére, a nem ehhez tartozó nyelvi elemek használata már büntethető. Ez azt jelenti, hogy pl. a nyelvjárási szavak használata is. Ha ez valóban így van, akkor nem azokat kell büntetni, akik esetl eg egyegy nyelvjárási szót beleszerkesztenek hivatalos beadványukba, hanem azokat a nyelvi és politikai szempontból egyaránt tájékozatlannak tekinthető személyeket, akik ilyen törvényt összeállítottak, sőt jóváhagytak. Megjósolhatom, hogy ebben az esetben nem a magyar kisebbséggel gyűlik meg a baja a szlovák hatóságnak és a nyelvrendőrségnek, hanem a szlovák ügyfelekkel. Hogy miért? Mert az iskolázott magyarok jelentős része már a szlovák irodalmi nyelvet tanulta a magyar iskolában is, és sokkal jobban ism eri a szlovák nyelvtant, mint a szlovákok és a szlovák iskolát végzettek nagyobb része, hiszen a szlovák nyelvtan ismerete nélkül nem tanult volna meg szlovákul. A szlovákok ellenben a szlovák iskolában nem a grammatikát tanulják elsősorban, hiszen ők már azt hiszik, jól beszélnek szlovákul – még otthonról hozták magukkal ezt a nyelvtudást, természetesen jó néhány nyelvjárási kifejezéssel együtt, amelyeknek hivatalos használatáért most büntetés jár. Vagyis úgy állnak a helyes nyelvhasználat kérdésével, mint a magyar iskolában végzett személyek a magyar nyelvhasználatáéval – ez utóbbiak is jobban ismerik a szlovák nyelvtant (mert azt meg kellett tanulniuk), mint a magyart, különösen akkor, ha a magyartanáruk is szívesebben tanított irodalmat, mint nyelvtant. De miért járhatna egyáltalán büntetés annak, aki esetleg nyelvjárási elemeket kever az irodalmi szlovák szövegbe, vagy helyesírási hibát ejt a kérvényében? Még a helyesírási hibának a törvénnyel való büntetése is a túlzások túlzása, aki pedig pl. az iroda lminak szánt szövegbe került nyelvjárási szóért büntetni merészel, az maga is legalább deresre húzást érdemel. Igen, az érdemel büntetést, nem pedig az ilyen „hiba” elkövetője. Hiszen a nyelvjárások a nyelv kincsesbányái, s a falusi emberek – hiába igyekez nek a pedagógusok megtanítani velük anyanyelvük standard változatát, – hacsak nem lépnek értelmiségi pályára, visszatérnek falujuk nyelvjárásához. Ezért büntetné őket a szlovák hatóság? No, szép nyelvvédelem ez! Én ennek a törvénynek sem jósolok hosszú idő t;
