Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.14 . 28 A polgármester bejelentése felháborodást keltett. Egyrészt azért, mert a hatvanezer kolozsvári magyar és a mintegy tízezer itt tanuló magyar e gyetemi hallgató is megérdemelné a magyar feliratot, másrészt azért, mert a városba látogató külföldiek megközelítőleg nyolcvan százaléka magyar. Egyik román történész is úgy vélte, a magyaroknak és a németeknek a város történetében betöltött szerepe miatt a magyar és a német nyelvű feliratok nélkülözhetetlenek. Két ízben is részt vettem a magyar ifjúsági szervezeteknek a feliratokkal kapcsolatos megbeszélésén. Valamennyien elítélték a polgármester szándékát. Hogy nagyobb súlyt adjanak kiállásuknak, fölvet ték a kapcsolatot a hasonló román szervezetekkel, melyek szintén támogatják a magyar és német feliratokat. Az egyik polgári szervezet a magyar és német feliratokért aláírásgyűjtéshez látott a világhálón. Néhány nap alatt több mint 22 000en írták alá, köz tük sok román – bukaresti újságírók is – , de számtalan német, francia, amerikai és mások. A polgármester előbb elzárkózott, de végül kényszeredett mosollyal átvette az íveket. Szabály szerint harminc napon belül válaszolnia kell a beadványra. Kíváncsian vá rjuk. Az önkormányzatban is terítékre került a kérdés. Az RMDSZes tanácsosok arra voltak kíváncsiak, mikor született tanácsi határozat a táblákról, mert erről semmit sem tudnak. És ki hatalmazta fel a polgármestert arra, hogy a történelemszakkal egyezke djék? „Válaszában” a polgármester elismételte a sajtónak adott nyilatkozatát. A kérdésre, miért nem írják ki a város határában magyarul, hogy Kolozsvár, hiszen erről évek óta önkormányzati határozat van, miközben a kínai szöveg ott díszeleg, egyik román ta nácsos gúnyosan megjegyezte, „de ők jóval többen vannak, mint ti”. A helyi román sajtó egy része támogatta a polgármester „széles látókörű”, „multikulturális” elképzelését. Egyik újság azon elmélkedett, miért kellene magyar felirat a kolozsvári műemléképü letekre, hiszen Magyarországon sincs se román, se szerb, se ukrán nyelvű felirat a hasonló épületeken. A kisokos átsiklott a „szerény” tény fölött: miközben Kolozsvár ezer évig magyar település volt, történetében a szászok néhány száz évig jelentősen kivet ték a részüket, a románok alig kétszáz éve építették föl kis templomukat a Görögök temploma sikátorában, a magyarországi műemlékek emeléséhez pedig elenyésző mértékben járultak hozzá. Akár a szerbek, ukránok. Utóbbiak mellesleg rutének. De nem tudja, hogy a kettő nem ugyanaz. Nem beszélve arról, hogy hány magyarországi városban él hetvenezernyi román? Meg arról, hogy bizony a határ magyar oldalán, számtalan településen román feliratok igazítják el az odalátogató, magyarul nem tudó románokat élelmiszerüzletr ől, szálláshelyről, vendéglőről, pénzbeváltóról, fürdőhelyről stb. Az illető román újság szerint az idelátogató magyarok, ha nem értik a román, angol, francia feliratokat, tanulják meg egyik nyelvet. Mert a magyar nem nemzetközi. Mondja ő. De az Európai U nió egyik hivatalos nyelve. A tiltakozás láttán a polgármester kijelentette, amennyiben az önkormányzat elfogadja – most már van önkormányzat! – , nincs ellene, hogy a magántulajdonban levő műemlékek, melyeknek tulajdonosai megfizetik a felirat költségét, magyar feliratot is kapjanak. Az adófizetők, köztük magyarok pénzéből tehát a három említett nyelvre futja, de a magyarra nem. A magyar tulajdonosnak, ha épületén anyanyelvű feliratot akar látni, külön adót kell fizetnie? A tiltakozók segítségére jött az egyetem vezetőségének meglepő kiállása. Kéthárom éve, noha „multikulturálisnak” nyilvánították magukat, mindent megtettek, nehogy magyar felirat „éktelenkedjék” az egyetemen. Most azt nyilatkozták, hogy miután náluk románul, magyarul és németül folyik az oktatás, a műemlékek feliratainak is e három nyelven kell elkészülnie. A történelem szak megírhatja a táblák szövegét, de nem határozhatja meg azok nyelvét. Az RMDSZ is aláírásgyűjtéshez látott. Tizennégyezer aláírásra van szükség ahhoz, hogy a tiltakozás t megvitatásra be lehessen nyújtani az önkormányzatnak. A polgármesteri hivatal, a megfelelő kérés ellenére, a szükséges kérdőívek ki nem bocsátásával akadályozta az aláírásgyűjtést. Ennek ellenére több helyütt is hozzáláttak a városban. Június 15e volt a határidő. Tizedikéig több mint tízezer gyűlt össze. Az aláírók között sok a román. Az Óvárban felállított sátorban több írta alá, mint magyar.
