Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.13 . 28 A fordulat éve: 19 87 1980tól 1987ig a két ország makrogazdasági szempontból nagyjából hasonló helyzetben volt. Ebben az időszakban mindkét országban az egy főre eső GDP 20002500 dollár között ingadozott. A ’87es év volt azonban az utolsó, amely makroökonómiai szempontb ól megőrizte ezt az egyensúlyt. Attól kezdve ugyanis Magyarország meglódult, és máig sem veszítette el az előnyét Romániával szemben. Alig három év elteltével, 1990ben a magyarországi egy főre jutó GDP már kétszerese volt a romániainak. 2008ban a Nemzet közi Valutaalap (IMF) kimutatása szerint a magyar GDP elérte a 15542 dollárt, míg a román GDP 9292 dollár volt. Az IMF prognózisa szerint átmeneti visszaesés után 2012re mindkét ország ismét eléri a 2008as szintet, de Románia 2014re (az utolsó év, amely re vonatkozóan még becslést készített az IMF) sem éri utol nyugati szomszédját, sőt annak csupán 2006 végi, 2007 eleji életszínvonalát lesz képes felmutatni. A Nemzetközi Gazdasági Fórum friss felmérése szerint Románia három helyet lépett előre a versenyk épességi rangsorban, így most az 54 a listán. Bukarest 4,05 pontot ért el a lehetséges hétből, szemben a tavaly ilyenkori 4,00 ponttal. A régióból több ország is megelőzi Romániát: Észtország (22. hely), Szlovénia (31.), Csehország (36.), Magyarország (38. ), sőt Európa legszegényebb országa, Moldova (52.) is. A versenyképességi mutatót a belső és külső piacokhoz való hozzáférés, a határok ellenőrzése, a kommunikációs és szállítási infrastruktúra, valamint az általános gazdasági légkör alapján számítják ki. Kovi ubi pörivel A bukaresti Nemzeti Statisztikai Központ kimutatása szerint a román átlagjövedelem 334 euro, ezzel szemben a magyar 424 euro. A különbözet nem nagy, de az átlag román számára mégis jelentőséggel bír. A magyarországi árak kissé nagyobbak mint Romániában, de nem számottevően. Az alapvető fogyasztási cikkek tekintetében a szegényebb magyarországi régiókban akár alacsonyabb árakkal is találkozhatunk, mint Románia gazdagabb területein. Hogy az alaptermékek elérhetőbb áron kerülnek forgalomba a magyarok számára, az a fogyasztói kosár vizsgálatából is kiderül. Míg a románok jövedelmük 40 százalékát költik élelmiszerekre, a magyarok csupán 24,1 százalékát. Káros szenvedélyeikre – elsősorban szeszesitalra és dohánytermékekre – a románok jövedelmük 6,9%át költik, ez a szám Magyarországon 5 százalék. Ruha teszi? Az átlag románra nagy általánosságban jellemző az a mentalitás, mely a szerényebb anyagi helyzetét a státuszszimbólumnak és egyben befektetésnek is tekintett, pénztárcáját jelentősen megte rhelő, drága ruházkodással igyekszik kompenzálni. Az átlag román ember jövedelmének 7,4 százalékát költi ruhára, míg a magyarok csupán fizetésük 4,1 százalékát. Csakúgy mint az élelmiszerek esetében itt is szinte feleannyit költenek a magyarországiak, mint a romániaiak. A legnagyobb különbség azonban a rezsiköltségek terén mutatkozik. Míg az átlag magyar jövedelme 4,4 százalékát költi közüzemi számlákra, addig Romániában ennek csaknem a négyszeresét, 16,4 százalékot emészt fel a rezsi. Így a szabadidő érte lmes eltöltésére, kultúrára alig marad pénz a románok zsebében. Szintén hasonlóan nagy különbség észlelhető a lakberendezésre és a lakóingatlan karbantartására vonatkozóan. Romániában ez a terület még gyerekcipőben jár, Magyarországon viszont legalább 42e s cipőt visel: a magyarok jövedelmük 20,7 százalékát költik az említett célra, míg a románok csupán 4,7 százalékot. Okosabban kéne élni Egy ország megítélésében az életszínvonalon túl létezik egy hasonlóan fontos, de statisztikailag nem mérhető tényező: a képesség arra, hogy (lehetőségeinkhez képest) jó, minőségi életet éljünk. Nagyobb jövedelmek és elfogadható árak esetén ez nem jelenthet gondot. De szükség van még valamire, amiben Magyarország rég megelőzte Romániát: ez a megfelelő mentalitás.
