Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.01 . 29 Válságot mélyítő klientúrapolitika Szabadság • 2009. július 01. BORBÉLY TAMÁS Fél évvel ezelőtt azzal biztatott mindnyájunkat az államfő a természetellenes demokrataszociáldemokrata kormánykoalíció megalakításakor: a sz olid parlamenti többséggel rendelkező kormány a biztosíték arra, hogy Románia a lehető legenyhébb következményekkel vészeli át a világgazdasági válságot. A választópolgár kénytelen volt elhinni, hogy ez a legjobb megoldás. Ráadásul az államfő esküdött arra , hogy az évtizedek óta halogatott alapvető reformokat is gond nélkül megvalósítja majd ez a kormány, hiszen 74 százalékos parlamenti többséget élvező kabinet egy ingatag támogatottságú kormánnyal ellentétben nem gabalyodhat bele az önös érdekeket képvisel ő politikai alkukba. Csakhogy a hatalmas erőfölény nemhogy előnyére vált a koalíciónak, hanem a kormányzati munka kerékkötője lett. Fél év kormányzati mérleg után önelégült, köldöknéző Demokrata Liberális Pártot (PDL) és Szociáldemokrata Pártot (PSD) lát unk, amelyek meghatározó vezetői szeme előtt nem az államfő által kijelölt, amúgy nagyon nemes célkitűzések lebegnek, hanem sokkal inkább az állami intézmények vezetőinek a kinevezése körül zajló hatalmi harc. A PSD és a PDL legfőbb elfoglaltsága az elmúl t hetek koalíciós tárgyalásain az volt, hogy ki kit nevez ki a fontosabb állami intézmények élére. Természetesen minden pártnak alapvető érdeke, hogy a kormányrúd megragadása után a klientúra kielégítésére is figyelmet fordítson. A nagy baj akkor kezdődik , amikor a pártok rövidlátásról tesznek tanúságot, és a kormányzás eszközét – mert a kinevezések kétségtelenül azok – céllá léptetik elő. A kormányzati munka egészét tekintve, a két nagypárt egyelőre nem tudta bizonyítani, hogy elsősorban az olyan nagy hor derejű feladatok megoldása fűti őket, mint a gazdasági válság elleni küzdelem, a reformok és a decentralizáció megvalósítása. A kormány részéről egyelőre csak kapkodó intézkedéseket láttunk. Tudjuk, persze, hogy a válság nem Romániában kezdődött, és a mai integrált világgazdasági rendszerben egyetlen állam sem vonhatja ki magát a válság kedvezőtlen hatásai alól. A kormányon múlik viszont az, hogy miként és milyen mértékben tudja enyhítni a krízis következményeit. A Bockabinet azonban nagyon kevés olyan in tézkedést hozott eddig, ami valós válságmenedzsmentet jelent. A kabinet az Első otthon nevű programon kívül nem tud felmutatni olyan konkrét lépést, amivel tüzet csiholt volna a gazdaság motorjainak a beindításához. Az újrabefektetett nyereség adómentessé tételének a jótéteményét az idén a vállalatok egészen biztosan nem fogják élvezni, hiszen 2009ben nagyon kevés vállalat zár majd nyereséggel, s ha sikerül is pluszon maradniuk, nagyságrendekkel alacsonyabb lesz az idei profit, mint például a tavalyi. A k is- és középvállalkozások (kkv) egyelőre semmilyen segélyt nem kaptak a kormánytól, hiszen a CEC Bank feltőkésítése mai napig sem történt meg. Ezt maga az államfő is elismerte tegnap, az Európai Unió bürokráciáját bírálva. E tekintetben is csehül áll a kor mány, hiszen noha megvan a pénz a feltőkésítésre, a brüsszeli jóváhagyás híján az általában tőkeszegény kkvék nem kaphattak segítséget a megdrágult hitelek következtében kialakult pénzínség átvészelése érdekében. Érdekes döntést hozott tegnap a Román Nem zeti Bank is. Fél százalékponttal csökkentette az alapkamatot, amely mától 9 százalék. Ezzel egyidőben a bankok kötelező minimális tartalékrátáját is csökkentette a jegybank, a lejben jegyzett kötelezettségekkel szemben 15 százalékra 18 százalékról, a devi zakötelezettségekkel szemben 35 százalékra 40 százalékról. Ezzel sok pénz szabadul fel a piacon, aminek jelentős részét Traian Băsescunak tegnap délután az építkezési vállalatok vezetői előtt mondott vérbeli kormányfői beszéde szerint a pénzügyminisztérium fogja fölszívni hitelként, előnyös feltételek között. A kormánynak és Băsescunak ez az elképzelése jó az állami beruházások ösztönzése szempontjából. De ahhoz, hogy sikeres is legyen a gyakorlatban, a kormánynak javítania kell az adók behajtásán. Ellenkez ő esetben a költségvetés bevétel nélkül marad, a beruházásra szánt hitelek is elfogynak, a fizetések és a nyugdíjak folyósítása veszélybe kerül, és az egész rendszer összeomolhat. Erre a veszélyre hívta fel a figyelmet az államfő, amikor az építkezési váll alkozások vezetőit az adók haladéktalan kifizetésére szólította fel. Csakhogy az elmúlt fél évben a pénzügyminisztérium nemhogy az adóbehajtáson nem tudott javítani, hanem még az állami kiadások megszorítása sem sikerült. Politikai nyilatkozat formájában számtalanszor elismételte Emil
