Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.01 . 25 hogy az RMDSZ elnöke a legláthatóbb, az üzenetek is elsősorban az RMDSZ elnöke által megfogalmazva kerülnek be a közbeszédbe, és ilyen szempontból a dolgok rendben is vannak. Nyilván, a lehetősége nagy annak, hogy egy államfőjelölt megtalálja a saját üzenetét az RMDSZ üzenetén belül, hogy sokkal markánsabb politikai arcot alakítson ki magáról, de a kockázata annak, hogy esetleg elhibázza, legalább ugyanolyan nagy, mint a lehetőség. Én ezt a kockázatot ismerve vállaltam el a jelölést. Két típusú politikus létezik: a karizmatikus politikus és a technokrata. Kelemen Hunort eddig az utóbbi kategóriába sorolták, most alk alma van „előbbre lépni”. Határozzuk meg a karizmatikus politikus fogalmát. – Az a politikus, aki hitelesen és meggyőzően tud üzeneteket közvetíteni a saját választói felé, a társadalom más kategóriái felé, a politikai döntési pozícióban levő emberek felé . De én azt gondolom, ez a kettő együtt is működik, tehát ha valaki karizmatikus, ugyanakkor gondolkodni és mérlegelni tudó ember is lehet, úgy is, hogy háttérben van és a szervezetet működteti. A kettő egymást nem zárja ki: ha meggyőző tudok lenni a kamp ányban, akkor a két jellemző találkozhat, és együtt adja ki azt az arculatot, amelyre egy államfőjelöltnek mindenféleképpen szüksége van. Két különböző hallgatósághoz fog szólni a kampányban: a magyar választókhoz és a román közvéleményhez. Megkerülhetetl enek lesznek a magyar – magyar és a magyar – román témák. Kezdjük az előbbiekkel: magyar összefogás... – Én az egész erdélyi magyarság jelöltje kívánok lenni, és erről beszéltünk is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács politikusaival; ők egyáltalán nem zárkóztak el attól, hogy támogassanak. A következő hetekben leülünk, és erről beszélgetni fogunk Én azt hiszem, a tavaszi európai parlamenti választási kampány bebizonyította, hogy a magyar összefogás működik, és a magyar összefogásnak működnie kell az ezután követk ező választásokon is. Abban reménykedem, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ezt a jelölést tevőlegesen is támogatni fogja, és az eddigi beszélgetések alapján erre van is alapom. Én magam a magyar összefogás létrehozói között voltam, nemcsak 2009ben, h anem az előző években is személyesen tárgyaltam az EMNTvel, sőt a Magyar Polgári Párttal is, és azt hiszem, a 2009es elnökválasztáshoz szükséges összes elemet egymás rendelkezésére tudjuk bocsátani. Mi lesz a tét a magyar választók számára? Mivel lehet szavazásra bírni őket, akik úgyis tudják, hogy nem lehet elnök abból, akire – legalábbis az első fordulóban – a szavazatukat adják. – Sok mindennel meg lehet győzni a magyar választókat. Van egy olyan dolog is a kisebbségben élő közösségek számára, hogy a z önbecsülésüket ébren kell tartani, és erre az egyik lehetőség a választásokon felmutatott eredmény. Az önbecsülésünkre nagyon jó alkalom az, hogy fel tudjuk mutatni: van olyan magyar ember, aki ha államfő lenne, megállná a helyét, van olyan magyar ember , aki tudja, milyen Romániában akarunk élni mindannyian és hát a magyar közösség különösképpen, van olyan magyar ember, aki a társadalom nagy kérdéseire életképes választ tud adni, és végül van olyan magyar ember, aki egy választási kampányban a többi jelö lttel versenybe tud szállni, s ha nem lennének még mindig meg az etnikai választófalak, akár képes is lenne legyőzni őket. Ezek mind olyan dolgok, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az erdélyi magyar ember ne érezze semmivel sem kevesebbnek magát és a k özösségét, mint a romániai román ember és a romániai román közösség. Ezenkívül persze nekünk vannak olyan specifikus, az identitással kapcsolatos kérdéseink, amelyek a szórványban és a tömbben élő magyarokat egyformán érdeklik, és ezekre egy államfőjelölt nagyon pontos választ tud adni, mert oda tud hatni, hogy a társadalomban a politikai döntéshozók közelebb kerüljenek ahhoz, amit mi úgy nevezünk, hogy normalitás. Az üzenet másik csapása az, amely a románokhoz szól...
