Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-27-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.2729 . 33 Kelemen Hunor: „A magyarok üzeneteinek a kampánya lesz” A szavazást megelőző vita végén Kelemen Hunor arról beszélt az SZKTnak, hogy a jelölés számára elsőként mu nkát, feladatot, felelősséget jelent. „1997 februárjában, amikor az RMDSZben elkezdtem a politikai munkát, eldöntöttem, hogy mindig a közösség szempontjait fogom kötelező érvényűnek tartani. 12 év alatt a politikában megtanultam azt is, hogy nincsenek egy éni teljesítmények, hiszen a teljesítmények mögött mindig közösség áll” – hangsúlyozta álláspontját Kelemen. „El fogjuk mondani, hogy mi fáj, és el fogjuk mondani, hogy miért fáj. És mindezt azért mondjuk el, mert orvoslást keresünk a fájdalmainkra, nem p edig azért, hogy ezzel a románokat bosszantsuk. El fogjuk mondani, hogy magyar nyelvű oktatás kell, és nem azért, hogy kevesebb legyen a román nyelvű oktatás. El fogjuk mondani, hogy autonómia kell, mert a mi dolgainkban csak mi tudunk dönteni. Mi tudjuk, hogy mire van szüksége ennek a közösségnek” – sommázott Kelemen Hunor. vissza Obamásság? ÚMSZ Ágoston Hugó | 20090629 08:54:22 Alighanem politikai bravúrnak nevezhető, hogy a Szövetségi Állandó Tanács nem négy nevet ter jesztett az SZKT elé, hogy ott a még kollektívabb bölcsesség eldöntse, melyikük legyen az államelnökjelölt; hanem előtte saját szűkebb köreiben keservesen kieszközölt konszenzusra jutván, az egy kiválasztottat ajánlja fel megszavazásra. Alighanem politik ai bravúrnak nevezhető, hogy a Szövetségi Állandó Tanács nem négy nevet terjesztett az SZKT elé, hogy ott a még kollektívabb bölcsesség eldöntse, melyikük legyen az államelnökjelölt; hanem előtte saját szűkebb köreiben keservesen kieszközölt konszenzusra jutván, az egy kiválasztottat ajánlja fel megszavazásra. Aki pedig azt hiszi, hogy a négy kiváló jelöltjelölt között előtte nem volt versengés, nagyon is téved: küzdött mindegyik – a végén mintha már azért, hogy ne ő legyen a kiválasztott. Kelemen Hunor ezt a csatát elveszítette, így nyerte el a jelöltséget. Becsületére legyen mondva, emelt fővel tette, hű pártkatonaként, vállalva kiszámíthatót és kiszámíthatatlant. Kelemen Hunor azt vállalta, hogy a kampány során – a számára eleve kilátástalan harcban – el fogja juttatni az RMDSZ üzenetét a magyarokhoz és a románokhoz. Előtte azonban az RMDSZ már üzent, méghozzá markánsan: önmagában azzal, hogy elnökjelöltet állított és ez a jelölt Kelemen Hunor. RMDSZ azt üzente: vannak tartalékai politikai tehetsége kből, egységben folytatja a harcát a romániai magyarság jogaiért, érdekeiért, érvényesüléséért, európai jövőjéért. Azt üzente, a legfiatalabb államfőjelölt egy olyan ember, aki – ellenpontozzuk a jelenlegi sikeres államelnöktípust – nem volt kommunista, nem hazudik és ígérget útonútfélen, nem gazdagodott meg a politikából, a korrupciónak vagy a régi politikai rendőrséggel való együttműködésnek még a leghalványabb gyanúja sem ér fel hozzá. Persze a szóbanforgó versenyben mindezek az erények és még mások n em sokat érnek. Ezért aztán Kelemen Hunor sem számíthat nagyon sokra, ezt előre tudni. Amúgy tud vigyázni magára, jelzi ezt az is, hogy határozottan kimondta: ez nem az ő meccse, hanem az RMDSZé. A program is az, tehát a kampány is az RMDSZé kell hogy l egyen: közös munka. Fel kell tehát építeni Kelemen Hunort, még ott tartunk. Méghozzá olyan körülmények között, amikor az önmagunkról szóló üzenetek átadásán túlmenően csak rossz válasz(tás)aink vannak. A helyzetet és a kilátásokat ismerve az RMDSZ nem is nagyon ajánlhat mást a választóinak a második fordulóra, mint vagy azt, hogy szavazzanak a lelkiismeretük szerint (ez a puha megoldás), vagy pedig azt, hogy maradjanak távol az urnáktól (ez a polgári engedetlenséggel felérő, többmintjelzésértékű kemény megoldás). Kár, mert különben Kelemen Hunorban mint üzenetben és mint üzenethordozóban megvan a változásnak az az ígérete, ami mássá teszi a riválisainál. Ez a másság azonban még nem obamásság! Arra a román társadalomban és kollektív tudatban még nincsene k meg a feltételek. Ezért most arra is vigyáznunk kell, hogy elkerüljük még az utalást is ilyenszerű párhuzamokra – ne legyünk nevetségesek. vissza
