Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.12 . 22 Most, tizenöt év után az MKPből az utolsó magyar érdekvédelmi szervezetből kivált a Híd – Most elnevezésű párt, s ezzel a Felvidéken is létrejött a többpár trendszer. Azt valószínűleg csak a történészek tudják majd meghatározni, hogy pontosan mi az oka a késedelemnek, vagy ha úgy nézzük a korai szétválásnak. Tény az, hogy a Vajdaságban a kezdeti nagy egymásra találás után, részben bizonyára a háborús körülm ények miatt, olyan feszültségek jelentek meg a rendszerváltás sodrában megalakult „érdekvédelmi szervezeten” belül, amelyek elvezettek a többpártrendszerhez? A Vajdaságban kezdettől fogva világos helyzet alakult ki. A történelmi VMDKból kivált VMSZ pilla natok alatt bebizonyította, hogy a vajdasági magyar politikai elit kétpólusúvá vált. A vízválasztó máig megmaradt: az egyik oldalon ott áll az autonómiakövetelő szárny (a történelmi VMDK, később ennek eszmei örököse a Vajdasági Magyar Demokrata Párt) a más ikon a helyi hatalomhoz simuló oldal, a VMSZ és az összes többi létrejöttmegszűnt stb. magyar párt. A magyar politikai eliten belül keletkezett megoszlás oka tehát a helyi többségi hatalomhoz, illetve az autonómiához fűződő viszony. A két eszmei orientác ió kizárja egymást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy a helyi többségi elitek az egész Kárpátmedencében ugyanazt a bizalmi minimumot határozták meg, ha a „kormányzati felelősségvállaló” magyar pártok befogadásáról van szó. Aki be akar kerüln i a kormányba, az, ténylegesen nem követelhet autonómiát. A helyi szerb politikai elit egy időben – a magyar szavazatokért folyó harc közben folytatott eredményes kommunikáció érdekében – eltűrte, hogy a „pályázó” párt szlogenjei között szerepeljen az auto nómia, de ez az engedély, s a türelem csak a választási kampány idejére szólt. A vajdasági többpártrendszerben ez a politikai vízválasztó (némileg módosult formában) máig érvényesül. Anélkül, hogy kizárólagosan helyes politikai értékítéletre pretendálnánk , az elmúlt két évtized eseményeinek tükrében megállapítjuk, hogy nem volt ez másként a többi határon túli magyar közösség esetében sem. Együttműködés a Kárpátmedencében és a vajdasági többpártrendszerben A néhány évvel ezelőtt kibontakozó korszakváltás nyomán a helyi hatalomhoz simuló „legerősebb, legbefolyásosabb” vajdasági magyar párt is lehetetlen helyzetbe került. Miután az EUtag szomszédok többségi elitjeinek már nincs szükségük magyar zergetollra a kalapjuk mellett, a helyi hatalomhoz simuló mag yar pártokból akkor sem válhat „kormányzati felelősségvállaló” tényező, ha kéretlenül is betartják a helyi többségi elit által felállított bizalmi minimumot. Szerbia ugyan nincs az EUban, de 2003tól már nem tart magyart a köztársasági kormányban. Másodsz or, megváltozott Magyarország helyzete. Közötte és a szomszédok között nincs már az a kényelmes ügymenetet biztosító ütközőzóna, amelynek hordozói korábban a helyi hatalomba beépült magyar pártok voltak. Budapestnek ma már közvetlen kontaktusban kell szemb enéznie a feléje irányuló kisantanti szellemiségű kisebbségi politikával. Ma már minden az e szegmensben elszenvedett vereség közvetlenül Budapestet terheli. Itt kell keresni a magyarázatot arra, hogy Orbán Viktor új lapot nyitott a nemzetpolitikában. Az általa szorgalmazott határon átnyúló összefogás, az autonómiakövetelések érvényesítésének nemzeti stratégiai céllá nyilvánítása, nos ez maga a 21. század demokratikus magyar válasza a múlt árnyainak igézetében élő szomszédok törekvésére. Itt a Vajdaságban némi helyzeti előnnyel rendelkezünk. A korszakváltás üzenetét elfogadva, három vajdasági magyar párt a múlt évi választások előtt létrehozta a Magyar Koalíciót. Méghozzá elvi alapon, megalkotva előzőleg azt a közös autonómiakoncepciót, ami közös törekvésk ént tartalmazza a magyar (perszonális) autonómia nemzetközi megjelenítésre alkalmas modelljét. Igaz a Vajdaság tartomány megszűntetésének folyamata némileg kihat a hárompárti közös autonómiakoncepció tartalmára is, de ez nem olyan gond, amelyet elvszerű v itában nem lehet kiküszöbölni. Ami biztos: a vajdasági magyarságnak van olyan közös autonómiamodellje, amely alkalmas a nemzetközi megjelenítésre. Az előttünk levő évet vélhetően minden magyar közösségben arra kell kihasználnunk, hogy kiérleljük az auton ómiamodelleket, amelyekkel a következő magyar kormány és a magyar EP képviselők kiléphetnek a nemzetközi politikai színtérre. Ez nem lesz könnyű feladat, de megtört a jég, s húsz év óta először, a kisebbségek és az anyaország közös törekvése egybeeshet. Bí zzunk benne, hogy ezúttal minden összejön, s a magyar kisebbségi közösségek az autonómia keretei között őrizhetik meg önazonosságukat. vissza
