Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-08
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.08 . 27 A székely autonómiát vissza kell állítani Erdélyi Napló 2009.06.03. A napokban egy választási gyűlésen sokak számára a meglepetés erejével hatott, Stefano Bottoni olasz történész Sztálin a sz ékelyeknél című tanulmánykötetének felidézése. Könyvében a neves szaktekintély, a Magyar Autonóm Tartomány történetét írta le részletes levéltári kutatómunka alapján. A résztvevők közül sokan most értesültek először arról, hogy a Székelyföldön már 195219 60 között létezett Magyar Autonóm Tartomány (MAT). Máig is vitatott kérdés: ki, mikor és miért hozta létre a székelyföldi autonómiát. Arra a kérdésre, hogy ki, viszonylag pontos válasz adható a dokumentumokban nyomon követhető tények alapján. Biztos, hogy nem belső kezdeményezésről volt szó: sem magyar, de még kevésbé román részről nem. Az alkotmánytervezetet, amely magába foglalta a MAT létét is, Moszkvában véglegesítették. A székelyföldi folyamatnak megkülönböztetett figyelmet szenteltek, valószínüleg az ért, mert a végleges szöveget személyesen Sztálin hagyta jóvá. A legfelső szintű szovjet odafigyelés motivációját ÉszakErdély II. világháború utáni hovatartozásában kell keresni. Köztudott, hogy a háború befejezése után a román adminisztráció sietett be épülni ÉszakErdélybe: ennek kapcsán sok törvénytelen, megtorló túlkapásra került sor, lásd például a szárazajtai véres eseményeket. Ezeket látva, a szovjet katonai vezetés azonnal intézkedett és a továbbiakban fokozottan figyelt az erdélyi fejleményekre. Úgy gondol ták, a romániai nemzetiségi kérdést is szovjet mintára kell megoldani: így lett az akkori Románia – alkotmányában is rögzítve – többnemzetiségű ország, majd a Sztálin halála utáni években nemzetállam, ahol együtt élő nemzetiségek is léteznek. Egy választá si gyűlés résztvevői számára – legyen az európai parlamenti képviselő jelölt, vagy választó polgár – mozgósító ereje van annak a ténynek, hogy a székelyföldi autonómia alkotmányos keretek között már létezett. A területi autonómia intézményét tehát mint meg szerzett jogot kell kezelni. Márpedig az egyszer megszerzett jogok visszavonhatatlanok. Autonómiát elérni – esetünkben visszaállítani – , csak akkor lehet, ha egységesen lép fel az erdélyi magyarság és maga mögött érzi védő hatalomként az anyaországot. Az Európai Unió nem oldja ugyan meg ezt a kérdést, de az autonómia gyakorlati példáira ott vannak az uniós tagországok. Ha most nem követeljük vissza nyomatékosan és hangosan az önrendelkezés jogát, történelmi lehetőséget mulasztunk el – könnyen lehet, hogy ö rökre. Legyen intő példa Marosvásárhely nemzetiségi helyzete és az az összevont támadás, ami az utóbbi időben a Székelyföld ellen irányul, és amelynek fókuszában most Sepsiszentgyörgy áll. A székely megyék siralmas infrastruktúrája és gazdasági helyzete, valamint az államelnök jótékonysági burokban álcázott politikai manőverei csak fokozzák ezt a folyamatot. A szó elszáll, az írás marad, mondja a bölcs mondás. Ennek szellemében sürgősen elő kell venni az 1952es román Alkotmányt, és ebből ki kell jelölni azokat a részeket, amelyek a Magyar Autonóm Tartományt törvényesítették. Ehhez csatolni kell a MAT adminisztratív térképét. Az így összeszerkesztett dokumentumot legalább román, angol, francia, német és magyar nyelven sokszorosítva kellene mind belföldön, mind Brüsszelben ismertetni, terjeszteni. Az autonómia az erdélyi magyarság előrehaladásának biztosítéka. A jelenkori világgazdasági válság átmeneti jelenség, de az autonómia és benne az állami magyar egyetem léte örökérvényű. Az erdélyi magyarság életében mindkettő adva volt, és mindkét intézmény t visszaköveteljük! Tudatában vagyunk annak, hogy jogos követeléseink itthon oldódnak meg, de az Európai Unió az a fórum, ahonnan világgá kiálthatjuk kiszolgáltatott helyzetünket.
