Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.12 . 37 Fico: "Szlovákiát és jövőjét fenyegeti a válság" Új Szó 2009. május 11. hétfő, 12:58 | SITA Pozsony| Szlovákiát és jövőjét fenyegeti a pénzügyigazdasági válság - mondta Robert Fico kormányfő pártja hétfői "vál ságügyi" programkonferenciáján. Elmondta, a nyilvánosságnak tudnia kell a legerősebb kormánypárt válságkezelési elképzeléseiről. Szerinte a Smernek meg kell határoznia saját mozgásterét. "Nem lehetünk olyan, mint az ellenzék, amely havonta találkozik, hogy bejelentse, újra találkozni fog" - jegyezte meg a miniszterelnök. Egyben felszólította az ellenzéket, képviselője térjen vissza a válsá gkezelő tanács kerekasztalához. Figyelmeztetett, az országra nézve ártalmas, hogy az ellenzék a jövedelemadó csökkentés ét és a még állami tulajdonú stratégiai fontosságú cégek privatizációját sürgeti. "A SmerSD nem enegedi meg, hogy a jobboldal - a válság elleni küzdelemre hivatkozva - saját sikertelen politikai programja visszatérését szorgalmazza. Ezt az alattomos és Sz lovákiára nézve ártalmas pollitikát szüntelenül le kell leplezni" - hangzott Fico programja. Leszögezte, nem hagyják, hogy jobboldali változtatások kerüljenek a Munkatörvénykönyvbe. vissza Szlovákiai banánfa Új Szó 2009. május 12. kedd, 07:32 | Gál Zsolt Robert Fico kormányfő pártja, a Smer programkonferenciáján a gazdasági válságért újra az ellenzék egykori kormányzását tette felelőssé, egyebek között azt is felróva nekik, hogy túl nagy Szlovákia agrárbehozatala. Ez tava ly 28 milliárd korona volt, ami számára elfogadhatatlan. Szerinte ennek a háromnegyedét itthon is megtermelhetnénk. Valóban, miért is hozunk be külföldről élelmiszert? Először is azért, mert itthon nem tudjuk megtermelni. Bár Fico ösztönzésére nekiállhat nánk banánt, narancsot, ananászt, rizst, gyapotot, kaucsukot, kakaót, kókuszt meg egyéb, nálunk kedvelt portékát termeszteni, az eredmény kétséges lenne, az importhoz képest mért ár – érték arányról nem is beszélve. Ilyen ötletekkel amúgy is csak hibbant dik tátorok (Rákosi pajtás elvtárs) szoktak előállni, de azt nem róhatjuk fel Ficónak, hogy nem ismeri a magyar narancs sztoriját a Tanú című filmből. Persze agrárbehozatalunkban jelentős szerepe van a mérsékelt égövre jellemző termékeknek is, de Szlovákia eze k jó részéből sem tud versenyképes áron önellátó lenni. Azért, mert Liptó, Árva meg a Szepesség finoman fogalmazva nem egy búza- vagy kukoricatermelő vidék, hasonlóan a hegyeinkhez. A jobb adottságú déli sík területek meg többnyire nem fedezik a teljes gab onaszükségletet. De még akkor sem tilthatnánk meg a behozatalt, ha csak a nálunk előállított élelmiszerekre vonatkozna, és a fogyasztók többsége vállalná a magasabb árakat. Azért, mert az Európai Unió tagállama vagyunk, amelynek egyik alappillére az áruk, így a mezőgazdasági termékek szabad áramlása. Az igaz, hogy az unióból ki is léphetünk, ha nem tetszenek a játékszabályok, de ez őrületes baromság lenne. A költői kérdés így tehető fel: vajon ki járna rosszabbul. Az unió, ha kitiltanánk termékeit a piacun król, vagy Szlovákia, ha az unió tiltaná ki a mi termékeinket a közös piacról? Ha még miniszterelnökünknek mindig nem lenne világos a dolog, íme egy számára ismerősebb példa. Vajon a kormánya által bevezetett roncsprémium miért vonatkozott a külföldi autó kra is, mért nem csak a hazai gyártmányú új autók eladását támogatták? A válasz ugye az, hogy az uniós szabályok miatt. Csakhogy ugyanez vonatkozik az élelmiszerekre is. Emlékeztetőül: a Ficoféle roncsprémium során eladott új autók kevesebb mint egyötöde volt hazai gyártmány az első kimutatások szerint. Ez jóval rosszabb arány, mint agrárkereskedelmünk szaldója. A Smer konferenciáján elhangzottak ezért újra csak a populista demagóg frázispuffogtatás és hőzöngő nagyotmondás kategóriájába tartoznak, a valósá ghoz csekély közük van, a hatalmas feliratokkal hirdetett válságellenes harchoz meg semmi. A protekcionista gazdaságpolitika (a hazai termelés védelme, a külföldi behozatal megtiltása vagy korlátozása) a történelem folyamán mindig jó szándékkal kikövezett pokolba vezető útnak bizonyult. A legjobb példa talán Kína esete, amely a 15. században a világ legerősebb, legnépesebb, technikailag legfejlettebb és legnagyobb gazdasággal rendelkező birodalma volt, de mivel a bezárkózás politikáját választotta, végzete sen lemaradt a
