Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.06 . 10 A két helyen - felváltva Strasbourgban és Brüsszelben - ülésező, nagy létszámú és hatalmas apparátussal működő EP mi ndmáig nem tudta olyan mértékben meggyőzni a lakosságot saját fontosságáról és hatékonyságáról, mint amilyen mértékben megtestesíti a "jó pénzért sokat beszélő eurokraták" testületét. A szocialisták 1994ben vesztették el relatív többségüket az EPben, a zóta a néppártiak alkotják a legnagyobb frakciót. Alighanem így lesz ez a nyáron megalakuló, új összetételű testületben is, annak ellenére, hogy a brit konzervatívok - több cseh jobboldali politikussal együtt - ezúttal a néppártról leválva kívánnak majd ön álló képviselőcsoportot alkotni. Az Európai Néppárt az eddigi parlamenti elnök, a német HansGert Pöttering helyett a hírek szerint vagy a lengyel Jerzy Buzeket vagy az olasz Mario Maurót kívánja a házelnöki székbe ültetni. A válság nem tesz jót a balo ldalnak A gazdasági válság az eddigi előrejelzések szerint nem váltja ki a középbal iránti rokonszenv növekedését. A szocialisták ugyan hangoztatják, hogy keveslik a gazdaságélénkítő intézkedéseket, de nem látszik, hogy ez népszerűségük növekedéséhez veze tne. Európa többségében jobboldali színezetű kormányok vannak, és ezek a válság nyomán "baloldalinak látszó" intézkedéseket hoztak: állami tőkeinjekciókkal, a bankok feletti szorosabb felügyelettel igyekeznek mérsékelni a visszaesést. Egyes politikai ele mzők szerint a lakosság jelentős része úgy véli, a válságot nem a jobbközép politikusok, hanem a mohó bankárok okozták, és ha mégis tetten érhető a politika felelőssége, akkor a balközépet is "társtettesnek" tartják. Megfigyelhető ugyanakkor a radikálisa bb baloldal pozícióinak bizonyos mértékű erősödése, amiből szintén nem profitálnak a szocialisták. Emellett - lévén szó mégiscsak európai választásokról, nem csupán hazai pártszimpátiákról - tapasztalható a jobboldali "euroszkeptikusok" vagyis az európai i ntegráció lazítását akarók erősödése, főként annak nyomán, hogy a lisszaboni szerződést tavaly megtorpedózó ír Libertas megvetette a lábát több EUországban. Az eddigiek alapján valószínűsíthető, hogy az EPválasztások nyomán megalakuló, új összetételű E urópai Bizottságban - az unió "kormányában" - megőrzi elnöki posztját a portugál néppárti José Manuel Barroso. Állítólag őt támogatja még a munkáspárti kormányú NagyBritannia és a szocialista irányítású Spanyolország is. Poul Nyrup Rasmussennek, az európa i szocialisták dán elnökének az esélyei jelenleg minimálisak. Hol maradnak az igazi személyiségek? Egyes politológusok az EPválasztások iránti mérhető közönyösség okait kutatva megjegyzik azt is, hogy az Európai Parlament sokak szerint híján van igazán sodró erejű, magukkal ragadó személyiségeknek, olyan karakteres politikusoknak, akiknek a szavára "nem lehet nem felfigyelni". Ez alól az egyik kivétel többek szemében az időnként különösen érdes nyelvű Martin Schulz, a szocialisták német frakcióvezetőj e, aki azonban - úgy hírlik - EUbiztosi állásra pályázik, tehát ki akar vonulni a parlamenti vitákból. A néppártiak eddigi frakcióvezetője, a francia Joseph Daul nagyon szakszerűen végezte munkáját, de túlzás lenne azt gondolni, hogy emlékezetes mondatokk al, fellépésekkel véste be magát a közvélemény tudatába. Aligha vitatható, hogy kiemelkedően színes egyéniség Daniel CohnBendit, az egykori diáklázadások ideológusa, a Zöldek eddigi frakcióvezetője. Érdekes volt megfigyelni, mennyire közös hangot talált egymással - az európai integráció elmélyítésére való közös törekvés jegyében - a mélyen konzervatív meggyőződésű Pöttering és a finoman szólva is nonkonformista múltú CohnBendit, például akkor, amikor Václav Klaus cseh államfő unióellenes retorikájával s zálltak szembe együttesen. Ám CohnBendit mégis csak egy szűkebb réteget képes "elvinni a választásra". vissza
