Reggeli Sajtófigyelő, 2009. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-04-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 04.15 . 23 más téma lehetne, hogy társadalmi szinten talán az sem lenne jó, ha mindenki dipl omás lenne, ugyanis egy idő után nem lenne, aki megjavítsa az autónkat, vagy lemázolja a főtéri padokat, magyarán: a felsőoktatás kinyitása rendszer szinten nem mehet a szakképzés rovására. Visszatérve e pénzkérdésre: a piaci logika érvényesülése a felsőo ktatásban igenis fontos elem, enélkül ma már nem lehet elképzelni ennek a rendszernek a működését. Más megközelítésben azonban azt is kihangsúlyozhatnánk, hogy az ingyenes képzés egyáltalán nem biztos, hogy növeli a minőséget. Ha valaki fizet azért, amit n eki oktatási szolgáltatásként nyújtanak, és ugyanakkor bele is szólhat, hogy mit és hogyan oktassanak neki, éppen a Vida Gábor által is említett curriculáris (tananyag) probléma megoldása irányába haladhatunk. Igaz az is, ha ez a „pénzkérdés” csak arról sz ól, hogy kvázi illegálisan diplomához jusson valaki, akkor ez nyilván korrupciót jelent, ami ellen védekezni kell, és a rendszerszintű piaci logika térnyerését nem érintheti. – Hogyan látja a jelenlegi romániai felsőoktatási rendszert? Melyek azok a hiány osságok, amelyeket mihamarabb kezelni kell? – A jelenlegi román felsőoktatási rendszer nem sokban különbözik más középeurópai rendszerektől, talán az egyik sajátossága az, hogy a magánegyetemi rendszer jobban kiépült, a maga ambivalens megítélésével. A k orábban felsorolt kihívások itt is érvényesek, hiszen ezt a rendszert is az eltömegesedés paradigmájában kell látni, hiszen 1989 óta a felsőoktatásban tanulók száma mintegy megötszöröződött. Noha önálló felsőoktatási törvény még nem született, a jelenleg é rvényes akkreditációs rendelkezések (ARACIS) szigorú betartása és betartatása talán kordában tartja a rendszer túlzott proliferációját. Kifejezett hiányosságokról nem szeretnék beszélni, de az expanzióval kapcsolatos intézményesült válaszokat ritkán láthat juk. Gondolok itt az elitképzéses képződmények megőrzésére, az ún. láthatatlan kollégiumok elterjedésének hiányára, vagy másképpen megfogalmazva: az eltérő igényű hallgatók kezelésére. A felsőoktatási menedzserializmus mondhatni kellőképpen elterjedt, ám e nnek gyakran negatív kicsengései vannak, és az intézmények gyakran, mint valami (nagy)vállalkozók tűnnek fel. Ha ehhez hozzátesszük az időnként felfelbukkanó korrupciós jelenségeket, máris kész a táptalaj arra, hogy a felsőoktatással szembeni kritikák éle sen megjelenjenek. – Mennyiben maradunk el a nyugati egyetemektől, illetve mennyiben „majmoljuk” a nyugati egyetemi rendszert? – A mai felsőoktatás kellőképpen globalizált és nemzetközi ahhoz, hogy a „majmolás” kifejezés mögötti negatív konotációt árnyal ni tudjuk. Az „universitas” és a mai modern felsőoktatás is nemzetközi térben, esetünkben pedig az Európai Felsőoktatási Térségben is elhelyezhető. A felsőoktatási rendszerek átalakítása elképzelhetetlen valamilyen nemzetközi tapasztalat alkalmazása, adapt álása nélkül. Ilyen a sokat, néha joggal is kritizált bolognai folyamat is: a képzések többlépcsőssé válása sok terhet jelent egy intézmény képzési kínálatára, ám enélkül, éppen a korábbi, a munkaerőpiacra nem kellőképpen rezonáló fölösleges struktúrák jó része pénzemésztő módon fennmaradt volna. A mai felsőoktatásnak az a célja, hogy mindenki találja meg benne a helyét, még azok is, akik nem a gyors, tudományos igazságszerzés rabjai, hanem csak kísérletezni, kipróbálni szeretnének ezt, azt – megtehetik ezt , de ennek akkor legyen ára, és fizesse meg saját bolyongását. – Mi az, amire az egyetem megtaníthatta régen és megtanítja ma a diákokat? – Mármár közhelyszámba megy, hogy manapság az információkhoz nemcsak gyorsan lehet hozzáférni, hanem gyorsan el is veszítik relevanciájukat. Ezért az oktatott tartalmak is gyorsabban erodálódnak. A hangsúlyt elsősorban olyan kompetenciákra, készségekre kell helyezni, amelyeket a későbbiekben minél hosszabb ideig gyümölcsöztetni lehet. Bizonyos kutatások szerint ezek a kompetenciák szakterülettől függetlenül is az információs technológia használatát, adatbázisok kezelését jelentik, valamint a kommunikációs képességet és a csapatmunkában való részvételt. A rögzített lexikális tudások fontossága csökken, ám ez egyáltalán n em jelenti azt, hogy a szakterület alapműveit nem kell ismerni. – Hogyan értékeli a kolozsvári egyetemek helyzetét nemzetközi szinten? – A nemzetközi vagy akár országon belüli összehasonlítások is azon múlnak, milyen kritériumokat, indikátorokat használu nk. Az tény, hogy elterjedt nemzetközi összehasonlításokban a kolozsvári, de általában a romániai és magyarországi egyetemek sem szerepelnek előkelő helyeken. Emiatt azonban nem kell elszomorodni, hiszen valószínű, hogy találhatnánk olyan indikátorokat is, amelyek mentén egy nemzetközi listán jobb pozíciókat érnének el. Maradjunk annyiban: Kolozsvár (ám sorolhatnék más erdélyi, romániai városokat is) jó hírnevű egyetemi város, és egy itteni hallgatónak, ha akarja és beszél nyelveket, nyitva á llnak a nemzetk özi lehetőségek is. NÉVJEGY Papp Z. Attila 1969ben született Gyergyószentmiklóson . 1996ban végzett a Temesvári Nyugati Egyetem szociológia szakán, majd 2006ban a budapesti ELTEn védte meg doktori disszertációját. Budapesten él, az MTA Kisebbségkutató Intézet munkatársa, a Regio című folyóirat szerkesztője, több önálló kötet, és több mint 80 tanulmány szerzője magyar, angol és román nyelveken. Legutóbbi, általa szerkesztett és részben általa írt kötet
