Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-28
MeH Nemzetpoliti kai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.28 . 24 írni, amihez csatolni kell az inkriminált szöveget, és a hatóság kivizsgálja az ügyet. Úgy döntöttünk, megbeszéljük az ügyet az ér intett vezetőkkel. Ezért március 9én felhívtam Karda Emesét, a Hargita Népe kiadóját, akitől azt kértem, a lap határolódjon el György Attila nézeteitől. Magánemberként hívtam fel, kérésem informális volt. A beszélgetés korrekt, de alapvetően tartalmatla n volt. Ezt követően felhívtam Kozán Istvánt is, aki azt a benyomást keltette, hogy nincs véleménye, és nem tudja megindokolni, miért került be a szöveg a lapba. Később még hívtam Karda Emesét, akivel abban maradtunk, hogy még egyeztetünk, de nem válaszolt a hívásomra. A „beszéljük meg, és egy gesztussal vagy értelmes beszélgetéssel is beérjük” szcenárió ezennel megbukott. Aztán kialakult egy szöveg, amelyet, úgy terveztük, hatnyolc személy ír alá, és nyitva hagyjuk az esetleges csatlakozni vágyóknak. Eg észen eddig a pontig senkit nem avattam be a Transindextől. Miért? Előttem van az az eset, amikor az igen flashmobunkat elkezdték úgy értelmezni, mint egy Eörsi Mátyás melletti szimpátiatüntetést – hozzá kell tenni, ez állt az SZDSZ hivatalos kommünikéjéb an is. Nem akartam, hogy ismét politikai túsz legyen egy markánsan civil véleménynyilvánítás. Ezért nem Transindexkiadóként, hanem civilként vettem részt az állásfoglalás szövegezésében. A Transindex sajtókommunikéként kapta meg a nyílt levelet, de rögt ön melléállt az ügynek, aminek örültem, de láttam ennek veszélyeit is. Mert ha a Transindex felvállalja, már nem csak pár civilről, hanem az erős brand equityvel rendelkező, véleményformáló tényezőről van szó, ami egész más dimenziót adhat a problémának. Mi volt a cél Célunk már első pillanatban teljesítve volt – bár minden ilyen egyszerűen menne. Ha a Hargita Népe elhatárolódik a jogi értelemben egyértelműen uszító szövegtől, vagy ha állást foglal a szöveg mellett, vagy ha sunyizik, és úgy tesz, mint ha mi sem történt volna – mindhárom helyzet állásfoglalást jelent. A Hargita Népe lapult, ami nem nagy intellektuális dicsőség, de igazolja azt, hogy nem Európa legmarkánsabb kiadói értékrendjű napilapjával van dolgunk. Mit váltott ki az aláírásgyűjtési akció 1. Az akció sikere elsősorban abban van, hogy felmutatta, adott egy számottevő, európai gondolkodású, a gyűlöletkeltés ellen állást foglalni akaró romániai magyar elit. Az akcióhoz a romániai magyarság emblematikus figurái csatlakoztak, írók, sz erkesztők (többek között a Hargita Népe egykori főszerkesztője, Borbély László is), számos jogász, ügyvéd, egyetemi előadó, közéleti szereplő, nagyon sok diák. Több olyan politikus is, akiknek a tevékenysége Csíkszeredához kötődik. Van politika a populizmu son túl? Ilyen intellektuális erődemmonstráció láttán a Hargita Megyei Tanácsnak fel kell vennie napirendre a „mi lesz a Hargita Népével” ügyet. Jóe a Hargita Népe olyannak, amilyen – biztos vagyok benne, hogy sok olyan csíkszeredai beszélgetést generáltu nk, amelynek ez volt a szüzséje. 2. Nagyon hervasztó volt Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács vezetőjének témában született blogbejegyzése. Azt javasolja, az értelmiségi csoportok üljenek le, és beszéljék meg problémáikat egy pohár bor mellett. Nem tudom eldönteni, hogy Borboly lényegvake, hogy nem veszi észre, nem személyes konfliktusról, hanem jogi problémáról van itt éppen szó. Úgy sejtem, valamiféle bölcs nátháni pózba merevedve Borboly szeretné elkerülni, hogy a Hargita Népe esetleg rosszat írj on róla – a Hargita Népe és a megyei tanács évek óta húzd megereszd meg játékot játszik, és a pozíciók tisztázása javában zajlik. Vezetőként Borboly vállalhatna annyi kockázatot, hogy félreteszi nyilvánosságneurózisát, és észreveszi: nem csak elméleti probléma az, hogy valaki egyszer egy kis helyi lapban ír egy cikket arról, hogy köpd le az ellenfeleidet,