Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.21 . 25 „Ne hősi halottjai, ha nem hősi túlélői legyünk a csatlakozásnak” – Beszélgetés Sógor Csabával, az RMDSZ EPképviselőjével Szabadság • 200 9. március 21. FERENCZ ZSOLT – Mit tapasztalt, milyen mozgástér kínálkozik az erdélyi magyar képviselők számára az Európai Parlamentben? – Röviden és velősen válaszolva elmondhatom, hogy a mozgástér nagy. Ugyanakkor mindenkinek azt kell megtanulnia – úgy érzem, nekem sikerült – , hogy nem csak panaszkodni és várni kell, hogy a Nyugat megoldja a problémáinkat. Ha így teszünk, úgy járunk, mint az afrikaiak, és egyfajta síró, panaszkodó és problémát jelentő közösségként fognak majd számon tartani bennünket. A románokhoz hasonlóan mi, magyarok is 31en vagyunk az EPben. Meg kell tanulnunk meggyőzni a románokat és a nyugatiakat is arról, milyen jó nekik az, ha vigyáznak ránk, hogy nehogy kivesszünk, nehogy elfelejtsük az anyanyelvünket. A jelenlegi „mozgásteret” kellene megtartanunk a jövőben is: folytatni kell az összefogást, hiszen ettől függ a jövőnk. – Milyen sikerekről tud beszámolni két éves europarlamenti képviselői tevékenysége során? – Az elmúlt másfél év alatt sok mindent sikerült bemutatnom Erdélyről az Európai Parlamentben: a marosvásárhelyi Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színháztól a csíkszeredai Borsika gyermektáncegyüttesig, a Markó Bé la, Egyed Péter, Tompa Gábor, Smaranda Enache és Tánczos Vilmos által tartott Élő Erdély című konferenciától kezdve egészen a Bolyai egyetem megszüntetéséig; március 31én pedig majd a székelyföldi borvizeket mutatjuk be. Az elmúlt időszakban több száz emb ernek osztottunk ki székely pityókát és finom erdélyi borokat az EPben. A nyugati ember is olyan, mint a keleti: a hasán keresztül érti meg, hogy miről is van szó. Úgy érzem, hogy az együttcselekvés és az együttgondolkodás érdekében van még mit tanulnunk, és ezeknek a dolgoknak tudatosulniuk kell a következő öt év erdélyi magyar EPképviselőiben is. Remélem, hogy én is folytathatom az elkezdett munkámat az Európai Parlamentben, eddig is jó kapcsolatot ápoltam valamennyi frakcióval, és remélem, hogy ez a jö vőben is így lesz. Kisebbségi munkacsoportban kemény lobbit folytattunk a roma kérdésben, gyakornoki programokat is indítottunk, de ennél sokkal jelentősebb a parlamenti tevékenység. Ennek legfontosabb mércéje, hogy az ember hány módosító indítványt tesz le, hány felszólalása van, hány jelentést kap. A soknyelvűség kérdésében például az Európai Néppárt munkaügyi bizottságában dolgoztam véleményezőként. Több mint ötven módosító indítványom volt, és szerénytelenül mondhatom, hogy jelenlét szempontjából az el ső helyen állok a román és a magyar delegáció tekintetében is. Úgy gondolom, csak akkor lehet eredményes munkát végezni, ha az ember minden ülésen következetesen jelen van. Napirend előtti felszólalásaim többsége a kisebbségi jogok és az emberi jogok, az a utonómia és az anyanyelvhasználat kérdéséhez kapcsolódik. Az elmúlt másfél évben leginkább arra fektettem a hangsúlyt, hogy ráébresszem az embereket arra, létezik Erdély, Székelyföld, autonómia, léteznek nemzeti kisebbségek, az elkövetkező öt évben még jo bban oda kell figyelni erre. – Milyen tervei vannak az elkövetkező öt évre vonatkozóan? – A március 10i beszédemben is említettem: nekünk az a legfontosabb feladatunk, hogy ne hősi halottai, hanem hősi túlélői és haszonélvezői legyünk az uniós csatlakoz ásnak, erre is hangsúlyt kell fektetni. Ugyanakkor unión kívüli szövetségeseket is kell keresnünk az autonómia kérdésében, ezért számomra ugyanolyan fontos a koszovói, a tibeti autonómia kérdése, mint az erdélyi vagy bármilyen európai uniós ország kisebbsé gi kérdése. Az elkövetkező időszakban fontos lesz a munkatársak és a gyakornokok szervezettebb módon való bevonása a munkába, hiszen nem csak 3 vagy 4 képviselője lesz az erdélyi magyarságnak, hanem egy egész csapata. Van, aki azt mondja, hogy nem tudja, mi és hogyan történik az EPben, én azonban pontosan tudom, mit kell tenni: a többségi országokat és a nagyobb frakciókat meg kell győzni arról, hogy a kisebbségi kérdés nem csupán emberjogi kérdés, és nem csak azért van rá szükség, mert nekünk számít, ha nem a többség részére is stabilizációs és gazdasági tényező. Nyugalmat és fejlődést kívánunk hozni az erdélyi magyarság számára. vissza
